Az telekommunikációrul

T-Com (vagy T-Home? Mindegy)

Akik azt ígérték, hogy március 31-én jönnek beszerelni a netet, majd módosították ezt április 6-ra. Ami még úgy-ahogy tűrhető lett volna, hiszen nekem pont aznap kellett elkezdenem dolgozni (távmunka), amihez a szélessávú internetkapcsolat alapfeltétel. És ha esetleg nem reggel nyolcra jön a szerelő, na bumm, egy-két órára be tudok vonulni valami netkávézóba, először úgyis a háromhetes távollét során felgyűlt párszáz e-mailen kell átrágnom magam. (Az internet az én gyenge pontom, de ezúttal elhatároztam, hogy nem fogok nyugtalankodni és nem idegesítem fel magam semmin.)

Reggel nyolckor az Elp felhívta tehát az ügyfélszolgálatot, hogy nem zavarni akar, csak hátha tudnának mondani egy sacc/kábé időpontot, hogy mikor jön a szerelő. Ugyan németül még mindig keveset és azt is hézagosan, de az leesett, hogy ha tíz percig tart a beszélgetés és ő is sokat beszél közben, az nem jó. Nem is lett az.

Udvariasan ki lett kacagva, hogy beszerelést várt aznapra. A kolléga biztos nem azt mondta, hogy beszerelik, hiszen először csak azért megy ki a munkatársuk, hogy ellenőrizze a telefonvonal meglétét. De ő sem ér ide valószínűleg aznap. És még ha ide is ér, először a vonal meglétét ellenőrzik, aztán bekötik a telefont, aztán kiküldik az ideiglenes modemet, aztán a hozzá tartozó jelszavakat és azonosítókat, majd ha az jól működik és nincs szükség további beállításokra, akkor küldik a végleges modemet, valamivel később pedig a tévé alkatrészeit. Ez legalább egy, de még inkább két hét.

Szilárdan tartottam magam a korábbi, idegeskedésre és nyugtalankodásra vonatkozó elhatározásomhoz, na de a pánikolásról senki nem mondott semmit, és a kétségbeesés sem szerepelt a szerződés feltételei közt, ezt a kettőt tehát szabadon művelhettem. Az Elppel villámgyors kupaktanácsot tartottunk, hogy most meg wtf tudunk tenni. A netkávézók azonnal kikerültek az opciók közül, hiszen pár órát el tudok ott tölteni, de egy hetet már nem. Bemenni az ő munkahelyére - szintén nem lehetőség, a cég ugyanis szigorúbb biztonsági előírásokkal rendelkezik, mint a Magyar Államkincstár (remélem, ez azért jelent valamit - egyszer láttam ott egyenruhás hapsikat, csak vigyáznak ott valamennyire, nem?). A szomszédok wifijére bekéredzkedni szintén necces lett volna. És így tovább.

Legyen akkor 3G modem. Olyat biztos lehet kapni valahol, a kellő sávszélességet is tudja, csak adnak egyet. Irány a legközelebbi T-punkt.

Megjegyzés: Tudom, mehettünk volna máshová is. Vodafone-hoz, például. Vagy más szolgáltatóhoz. Ez teljesen igaz. Hogy nem a Vodafone lett, azt cseppet se bánom, eddig se szerettem őket, ezután se fogom. Hogy nem más, Magyarországon nem ismert szolgáltatóhoz mentünk, ahol talán olcsóbban, talán jobb feltételekkel juthattunk volna hozzá a megfelelő eszközhöz... Hát igen, talán. Nekem olyan megoldás kellett, ami a kellő szolgáltatást biztosítja (hangsúly az utolsó szón is), mégpedig azonnal. Ha lett volna internetünk, akkor természetesen megnézhettük volna a különböző ajánlatokat, és gondosan kiválaszthattuk volna a legmegfelelőbbet, de (és ez úton külön is csókoltatom a kötözködőket/utólag okosakat) internetünk nem volt, helyismeretünk minimális, és villámgyorsan kellett valami, ami működik is.

Tájékoztattam a kollégákat, hogy késni fogok, mert az internetellátással van egy kis gond (...ó, eufémizmusok istene, ne hagyj el), aztán irány a Hauptbahnhof.

Az ottani T-pontban valami olyasmit mondtak (az Elp nem fordított le mindent), hogy náluk nincs, valamivel arrébb van egy nagyobb, nézzük meg ott. Odamentünk, lecsaptam egy katalógusra, és mit látnak szemeim: a tökéletes ajánlatot. 3G USB modem, napi 5 euróért korlátlan használat, nincs havidíj. Isteni, ez kell nekünk.

Ám ez a bejegyzés tán meg született volna, ha az élet ilyen egyszerű lenne. Mert mint azt a segítségünkre siető T-alkalmazott elmagyarázta, igen, az egy nagyon jó ajánlat, egyben a legnépszerűbb is, és Hannover 50 km-es körzetében nem is kapható. Nem, Hamburgban sem. Berlinben talán, de abban se biztos. Van viszont egy másik ajánlatuk, ugyanaz a modem, korlátlan használattal, havi 40 euró - két éves hűségnyilatkozattal.

Nagyjából végigzongoráztunk minden lehetőséget, ettől a 3G cucctól kezdve odáig, hogy veszünk egy iPhone-t, amihez valami überfasza netcsomag jár, de még mindig ez volt a legjobb (legkevésbé rossz; nézőpont kérdése). Végül megszületett a döntés, hogy oké, elvisszük - mivel tudja a megfelelő sávszélt és korlátlan használat, igaz? Igaz. Korlátlan? Az. De igazán korlátlan? Háát, tulajdonképpen igen, persze ha 5GB-nál többet töltök le egy hónapban, akkor korlátozzák a sebességet. Pffff... Legalább ötször rákérdeztem a procedúra során, és csak a végén árulta el ezt az aprócska részletet. Persze majdnem biztos voltam benne, hogy van ilyen korlátozás, nem ez az első szolgáltató az életemben, aki alapvetően ki akar velem szekszualizálni, de milyen jó lett volna, ha ezt a képembe mondja, és nem harapófogóval kell kiráncigálni belőle.

Aláírtuk, aktiválták, közben még egy kávét is kaptunk (...nem, nem mondok erre semmit), távoztunk. Az Elp, aki egyébként a nyugalom megtestesült szobra, és talán a bal szemöldökét ha felvonja kérdőn, mikor én már a plafonon rohangászok körbe-körbe az idegtől, na szóval még ő is sápadt volt kissé. Hogy én mennyire voltam fehér, azt talán jobb is, hogy nem tudom; épp elég volt a tudat, hogy a kezem derekas amplitúdóval remegett.

Ezzel a nehezén túl is voltunk. Mire hazaértünk, már az utolsó remegés is eltűnt a könnycsatorna-izmaimból ( --><-- ilyen közel voltam hozzá, hogy sírva fakadjak ott az utcán), és mikor bedugaszoltam azt az átok modemet Ványába, tényleg működött is. (Ha jól emlékszem, reggel 9-kor nyitott a T-pont, és délre értünk haza a modemmel.) Még az volt a nagy kérdés, hogy mennyit fogyaszt a céges Citrix-kapcsolat. Ezt senki sem tudta hirtelenjében; de kivételesen mákom volt, és napi 300MB-ból megúsztam általában. Úgy számoltam, hogy az abszolút minimumra szorítkozva 10-15 napig biztos elég lesz, még ha magán-netezésre is használjuk pár MB erejéig.

Másnap telefonált az az ember a T-Comtól, aki az eredeti szerződést is kötötte az Elppel. Merthogy látta, hogy egy újabb szerződés került a nevére, hát mi történt? Minek neki még egy interneteszköz, nem elég a DSL? Mondom én, hogy úriember az Elp, egy "sájsz" se hagyta el ajkit. Elmagyarázta, hogy de igen, elég lenne, ha lenne, de ugyebár nincs. Ugye, ha a T-vállalat egy kicsit is jófej lenne, visszaadhatnánk (-tuk volna) a 3G cuccot, miután az állandó internet idekerül(t), mint csereautót a szerelőnek, de szerintem senkit nem lep meg, hogy "neeeem, ez sajnos nem így működik."

Nem sokkal a hívása után megérkezett a szerelő. Pont mikor jött, kezdtem bele egy ticketbe, amit kevesebb mint 5 perc alatt oldottam meg és zártam le, de ekkor a szerelő már nem volt itt. Bizony. Bejött, beledugott valami műszert a falidugóba, közölte az Elppel, hogy a telefonvonal működik, és távozott. (Újfent elhessegettem az UPC-s ember emlékét otthonról. Ő bejött, megnézte, összekábelezte, beállította, aláíratta velem, elment. Eh, nyamvadt balkáni viszonyok.)

Csütörtökön érkezett egy vastag boríték a T-rémtől. Abban voltak a jelszavak és azonosítók. Ellenálltunk a kísértésnek, hogy higiéniás célokra használjuk, és tovább vártunk.

Pénteken pedig csoda történt. Jött egy zöld cetli a postaládánkba. Kihámoztam belőle annyit, hogy az Elpnek csomagja érkezett, felveheti itt és itt (kb. 500 méterre a lakástól; nem ám főposta a Nyugatinál) 17 óra után. Hazajött, elment, hazahozta - a modem volt. És nem az "ideiglenes" modem, bármi legyen is az, hanem A Modem. Szását rádugva, ünnepélyes keretek közt begépeltük a jelszavakat és azonosítókat, betűről betűre követve Az Útmutató minden szavát. És lőn internet. Halleluja, testvéreim! Hajlékunkba beköszöntött a civilizáció.

Kiderült, hogy a szerződéses csávó a lelke mélyén nem nagyon rossz ember, és valahogy sikerült kibuliznia, hogy a lehető leggyorsabban legyen nálunk internet. Ez persze jó dolog, ami viszont nem jó, az az, hogy nekik ez a gyors, miután több mint egy hónapja megrendeltük a csomagot. Nekik, mint cégnek semmit nem kellett tenniük a már meglévő infrastruktúrával, minden készen állt.

Ma április 24-ét írunk (egy ideje finomítgatom ezt a bejegyzést, hogy legalább a legrondább anyázásokat kiszűrjem belőle), és már nálunk van a set top box beüzemeléséhez szükséges adatok egyik fele. Maga az eszköz még nincs. Ahogy haladnak itt a dolgok, a focivébét már talán tudjuk nézni.