Ki korán kel, pólót lel

Avagy hogyan ússzuk meg a ruhaköltségeket.

Lassan közeledik az idő, mikor kopoltyúval rendelkező testvérkém ismét meglátogat minket. Tavaly is eléggé feszélyezett, hogy szegénykém két hétig partra vetett halként volt kénytelen létezni, az időnkénti tavaszi (jó, késő téli) esőkkel kellett beérnie. Nehogymá' ne legyen valami uszoda valahol elérhető távolságban!, gondoltam én, és nekiláttam a keresésnek.

Valamivel később ráakadtam az NYC Parks weboldalára, ahol az "Early Bird/Night Owl" (koránkelők/éjszakai baglyok) témakört olvasgatva felrémlett, hogy mintha Eszti is mutatta volna ezt valamikor tavaly, csak akkor még teljesíthetetlennek tűnt.

Roppant egyszerű a téma: az ember eljár az erre a programra fenntartott idősávban (hétköznap reggel, illetve este 7 és fél kilenc) úszni az NYC Parks ezen programban résztvevő szabadtéri medencéibe; ha a program időtartama (július 5-augusztus 31 közt) alatt leúszik legalább 25 mérföldet, kap egy pólót. Medencénként a három legtöbbet úszott férfi és nő kap pluszban fejenként egy bögrét is. Mindezt teljesen ingyen.

A hosszak számlálására az úszó rendelkezésére bocsátanak egy erre használatos karórát, vagy egy Aquatic Specialist számolja majd ezeket. (Égtem a vágytól, hogy lássak egy ilyen Aquatic Specialistet, de reméltem, hogy elfogadják a Polar M430-as óra eredményeit is.)

Nyilvánvaló, hogy nekem KELL ez a póló.

Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy fogalmam sincs, hogy néz ki a póló, mekkora, milyen anyagból van, de ez nem is fontos.

Megnéztem az összes szóba jöhető medencét, hogy melyikbe tudok értelmes idő alatt eljutni. A választás a Red Hook (Sol Goldman) Recreational Centerre esett, ahova egy metró és 17 perc gyaloglás alatt el lehet jutni.

Ezen a ponton Norbi is bekapcsolódott a történetbe. Ő sem egy vízibolha, de ő már volt ott, ahova a Google Maps terelt engem az uszoda irányába, és nem lelkesítette a gondolat, hogy egyedül császkálok majd arra. Megtalálta a B61-es buszt, ami a metrómegálló és az uszoda közt jár, és nekidurálta magát, hogy feliratkozik ő is.

A regisztráció június 11-én nyílt meg, reggel 7 órakor. Még a keresgélős/tervezgetős időszakban, május vége fele, olvastam egy guglikeresős cikkben, hogy 2014-ben 12 ezer ember iratkozott fel erre a programra. 15 medence van, az majd' ezer ember per medence. A biztonság kedvéért beállítottam egy emlékeztetőt június 11-én reggel 7 órára, ami, mivel akkor épp Budapesten voltunk, egy kicsit később csipogott a vártnál, és délre már meg is kaptam a regisztrációt visszaigazoló levelet. Mivel az elsők közt voltam, az Early Bird/Night Owl programra regisztráltam, mert gondoltam, ha reggel nem tudok menni egy nap, majd megyek este.

Következett az izgatott várakozás időszaka. Kiszámoltam, hogy mennyit kell leúszni az egyes alkalmak során, megnéztem, melyik napokon tudok reggel és melyikeken este menni; elővettem és leporoltam mind az összes úszóruhámat, úszósapkámat, úszószemüvegemet (olyan sok azért nem volt), beállítottam az összes úszóprogramot a Polar órán, extra rövid frizurát vágattam.

Azt írták a honlapon, hogy értéket (telefont, hitelkártyát) ne nagyon vigyünk oda, és jó muszklis lakatot vegyünk. Én ugye a telefonommal szimbiózisban élek, így kigondoltam, hogy mi lenne, ha szereznék egy vízhatlan műanyag tokot a telefonnak, és akkor nyakba akasztom, úszóruha alá, onnét lopja el valaki.

A tok megérkezett, vízhatlan, hasznos kütyü - de nem alkalmatos rendszeres úszásra, ahhoz túl nagy. Sebaj, így én, meglátjuk, hogy néz ki ez az uszoda belülről. (Fényképek kevesen vannak róla, és csak július 5-én nyitott.)

Július ötödikén, a program első napján épp Connecticutban voltunk, macskákra vigyázni, de hatodikán, pénteken este már teljes létszámban megjelentünk, böszme nagy lakatainkkal.

Az uszoda minden tekintetben igazolta az előzetes elvárásokat. Amolyan New York-os megjelenésű - jobb napokat látott, lepukkant, hámlik, kopott, igen koszos, de úgy egészében véve tulajdonképpen egyben van. 

A program pontosan hétkor kezdődik. 

Ezt onnét tudom, hogy mikor először érkeztünk kicsit korábban (6:50 körül), és próbáltunk bemenni, nem engedtek. Úgyhogy vártunk. Szigorúan odakint. 

Lassan érkeztek mások is, rutinos versenyzők, akik rutinosan leültek a lépcsőre várni.

6:59-kor viszont a rutinos versenyzők határozott léptekkel elindultak befele, bepottyantották az úszókártyájukat a gyűjtődobozba, és mentek öltözni. Azóta is minden reggel 6:58-59 körül van az, amit mi "megindul a csorda" néven emlegetünk.

Női öltöző a bejárattól jobbra. Ez egy tornaterem, kosárpalánkkal, és a terem három oldalán pirinyó öltözőszekrénykékkel (30 cm x 30 cm x 50 cm), amiknek a fele használható (a többinek le van tépve az ajtaja). 

A bepakolásban hasznomra volt a sok Sokoban és Tetris, mit ne mondjak, mert ide a cipőt is be kell tenni. (Nem azt mondom, hogy ez a hely Brooklyn vadnyugata, de nem egy luxuskörnyék; és az első alkalommal rögtön találtam egy törött lakatot, ami nem magától tört el.)

Az öltözőn túl vannak a vécék és zuhanyzók - fürdés előtt kötelező lezuhanyozni, de persze ezt nem mindenki tartja be, és aki betartja, az is inkább csak beáll egy pillanatra a víz alá, hogy vizes legyen. (Van, ami a világon mindenütt ugyanolyan.)

Aztán egy jó nehéz ajtó, és máris lehet menni a medencéhez.

Az oda vezető úton sok bölcsesség van kiplakátolva, evidenciák az általam látogatott eddigi uszodákban, de itt nem. Ne rendezz "ki tudja tovább visszatartani a lélegzetét" versenyt! Tilos a medencébe pisilés, köpködés, "fecal matter discharge"! Csak erre alkalmas ruhában szabad a medencébe menni!

A fényképezőgépre/elektromos eszközre vonatkozó tiltást olyan komolyan veszik, hogy szinte mindig rákérdeznek az átlátszó műanyag zacskóban hurcolt törülköző + sampon + tusfürdő kombómra, hogy van-e benne telefon. Van, hogy ott kell hagynom a bejáratnál, hiába látszik, hogy nincs benne semmi tiltott dolog. A szabály az szabály.

Újságpapírt meg azért nem szabad bevinni, amiért egyébként szalvétát és egyéb könnyen szálló papírfélét se: így is van elég szemét.

Uszodaként hivatkozok rá, bár ez igazából inkább strand. 100 méter széles, 40 méter hosszú (egen, én ilyen irányból állok hozzá, mert keresztbe úszunk), és 3 láb 9 hüvelyk mély. A női öltözőtől számított távolabbi sarkában van a nekünk lekerített 6 sáv (lassú/közepes/gyors); szerintem be kéne számolni azt a plusz száz métert, amit odáig kell mennem. 

A férfi öltöző rögtön ott van a sarkon, Norbi csak kilép az ajtón és már csobban is. Másrészt viszont abban van egy edzőterem is, és az első pár alkalommal még nem árulta el neki senki, hogy hol a spanyolfal, ami mögött az edzőterem vegyes nemű közönségének zavarása nélkül lehet átöltözni.

Az úszótársakkal (általában 50-60 ember szokott lenni) nincs sok gond. Az első alkalommal nem voltak fent a sávokat elkülönítő zsinórok, és gyakorlatilag senki nem akart rendesen körözni (vagy ha úgy nézzük, mindenki a saját körében úszkált), ami elég idegesítő volt; de az utána következő hétfőn már reggel mentünk, és akkor a zsinórok is fent voltak, meg mintha a reggeli közönség a normálisabb fajtából lenne.

Én elméletben a "medium" sávban kéne hogy úszkáljak, de elég gyakran cikázok a sávok közt. Ha a mediumban behoz valaki gyorsabb, de úgy látom, hogy túl sokat kéne várnom rá, hogy elengedjem, akkor inkább megyek egyet jobbra vagy balra, ahol épp van hely, hogy kultúr is legyek és időt se veszítsek . Ha meg én előznék meg valakit, és úgy látom, hogy a hossz felénél érném utol, inkább áthoppanok egy másik sávba, hogy ott előzzek. 

A legtöbben teljesen jól állnak ehhez, elengednek, ha én vagyok a gyorsabb, vagy nem panaszkodnak, ha rosszul becsültem a távot és az utolsó pár méteren már beértek, és csak utána mehetnek elém. Van persze egy-két figura, akik nem igazán tették magukévá ezt a szellemet.

Az ezüst sapkás pasas a Medium sávban, hát ő eléggé az idegeimre ment. Csak úszik körbe-körbe, nem áll meg soha, ha ott vagy a nyomában, akkor se; csak elrúgja magát a faltól és megy tovább. Miatta mindig át kell mennem a másik sávba, másképp nem tudom megelőzni (mellette nem tudok menni, túl nagy a forgalom). Lényegesen gyorsabb vagyok nála, átlag 8 körönként érem utol; de az első alkalom után eldöntöttem, hogy emiatt igazán nem éri meg idegeskedni, simán megelőzöm mindig.

Aztán egy reggel láttam, hogy övé az a bot, amit szoktam látni a padokon, és hogy anélkül a szárazföldön elég ügyetlenül totyog... ami kis méreg maradt is bennem, végleg elpárolgott.

Van a másik véglet, a cápák. Nekik igazából a gyors sávban kéne úszniuk, de valamiért a közepesbe jönnek, és mintha élvezetük lelnék abban, hogy úgy előznek le, mintha egy helyben úsznék. Nem törődnek azzal se, hogy jönnek közben szembe mások, ők majd kikerülik őket, ugye. Hát, lelkük rajta - de én az ilyeneket el nem engedem, előzzenek csak meg, ha az teszi őket boldoggá. (Jó, hát persze hogy elengedem őket... hadd képzelegjek már egy kicsit néha!)

Az igazi kedvencem (mert ilyen is van!) a narancssárga sapkás, lila ruhás nő - mindig próbálok abban a sávban menni, ahol ő, és beszegődni mögé. Épp csak egy kicsivel úszik nálam gyorsabban, így kiváló nyúl. A legjobb időmet mindig akkor úszom, amikor ott van, és próbálom utolérni (és persze mindig lehagy).

Mert hát persze, fitnesz, meg egészséges élet (ez a program lényege igazából), de az én szemem előtt egy cél lebeg: a póló. Ahhoz meg le kell úszni 25 mérföldet. Szerdán és időnként kedden is kora reggeli meetingjeim vannak, tehát véges számú alkalom van a távolság teljesítésére. Amikor 9-re megyek, akkor is ki kell pattanni a vízből legkésőbb nyolckor, hogy villámzuhany-öltözés után elcsípjem a visszafele menő B61-est, amivel elérem a metrót, amivel általában épp beérek.

A csütörtök az egyetlen olyan nap, amikor nincs kihagyhatatlan meetingem reggel. Ezeken a napokon nem rohanunk a buszhoz, sőt. Negyed 9-ig úszunk, aztán villámzuhany-öltözés után elbattyogunk a közeli Dunkin Donutsba, ahol a manager ügyfélközpontú és jófej, és kényelmesen megreggelizünk.

Baconos-sajtos-tojásos bagel. Medium Iced Latte. Időnként egy fánk. Bírom a csütörtököket.

Alkalmanként egy mérföld (40 hossz, 20 kör) a minimum, afölött minden kör bónusz; de még nem volt olyan, hogy csak annyit úsztunk volna.

Távozáskor az ember levadássza a kártyáját az asztalról, és bemondja, hogy hány kört úszott.

Igen, bemondásra megy. Persze hogy nincs hosszakat számláló óra, sem a medence szélénél strigulákat húzó Aquatic Specialist. Ez New York, itt minden fellengzős kijelentésből gyököt kell vonni és kivonni fél kiló sallangot.

Úgy a negyedik alkalom után, két esti és két reggeli úszáson túl, a biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy az Early Bird és a Night Owl úszás az ugye összeadódik (a honlap nem fogalmazott egyértelműen). Nem adódik össze, így a programfelelős, de így legalább két pólót is szerezhetek! 

Nem kicsit konyultam le. Addig már több mint két mérföldet úsztam az esti műszakban, azért kár lenne.

Kigondoltam, hogy túljárok én a rendszer eszén!, és hogy szépen apránként, 6-8-10 hosszt hozzáadogatva a tényleges eredményhez, átmentem a reggeli úszásra az eszi hosszakat. 

Persze a lelkiismeretem nem bírta. Az első ilyen után megmondtam nekik kerek perec, hogy szeretném beszámítani az esti úszásomat a reggelibe, mert nem tudtam erről a szabályról; lehet-e erről szó? Becsszóra többet nem úszok az estiben. Hogyne, mennyit írjanak hozzá? Pislogtam egyet, és bemondtam a maradékot is.

Azóta átírták a honlapot is, most már világos, hogy külön van a kettő; és azt is odaírták, hogy ha nincs hosszakat számoló óra, se Aquatic Specialist, akkor bemondásra megy, DE! szúrópróbaszerűen ellenőrizhetnek. Kéremszépen, engem ellenőrizhetnek. Polar(c)(tm) Certified vagyok.

Ebből bögre aligha lesz, de a pólóig a számításaim szerint már csak öt és fél mérföld van hátra, az körülbelül öt alkalom. 

Egy Iloko nevű ismerősöm, akit Indiko néven is ismernek (miután másodjára is lebetűzte a nevét, amit amúgy tökéletesen írt be az internetes regisztrációs lapon, hát hogy nem bírják rendesen leírni ezt a hat betűt egymás után, ha mindenféle egyéb nyelvek ténylegesen komplex neveit bezzeg hiba nélkül?), már pólóközelben van. Norbi úgyszintén, csak az ő nevét eltalálták.

Az Iloko is rendben van, de az Inoko még jobban tetszik. Majd még használom ezeket itt-ott.

Na de visszatérve az eredeti témára: ősszel, mikor ezek a szabadtéri medencék bezárnak, a fedett uszodák megmaradnak. Évi 150 dollár a tagsági díj. Van egy viszonylag közel, cirka egy óra tömegközlekedés. Azt majd jól megnézzük.