Bár ez inkább már csak barátságos copfhúzogatás volt.
A korábban említett szuperpapirossal volt most még egy menetem; beszereztem a szükséges igazolványképet, beszkenneltem a személyimet (itt az a "paszport", az útlevél meg a Reisepass), feltöltöttem az e-könyv akkuját (ez körülbelül 8 órányi olvasást biztosít), biciklire pattantam és uzsgyi.
Ahol korábban mindig kilométeres sor volt, most csak kettő darab ügyintézőt lehetett látni. Már-már arra gondoltam, hogy ebédszünet van vagy valami más, ügyfélfogadást nem megengedő napszakban sikerült érkeznem, de nem. Az egyikük mutatta, hogy menjek oda nyugodtan. Odamentem, felmutattam a papírt, a fényképeket, a személyi szkennelt képét, magát a személyit, és igyekeztem EU-tag-szerűen mosolyogni.
Az hozzátartozik a történethez, hogy reggel az Elp negyedórás fejtágítót tartott, hogy mit szabad és mit nem szabad mondani, és hogyan viselkedjek, és ha netán rákérdeznek, hogy mi a foglalkozásom, ne szerénykedjek, mondjak be nyugodtan tízezer felügyelt gépet (hatvanötezer, sziszegtem összeszorított fogak közül; ó, az se rossz, így ő és folytatta az oktatást), és bármi történjék is, semmiképpen ne igényeljek semmilyen szociális támogatást, mert hiába az van beikszelve a papíron, hogy áugyandehogy, nem kell az nekem, még a végén felajánlják és akkor...! Azt azóta se tudom, hogy mi történik "akkor", de az Elp arckifejezéséből ítélve semmi jó, úgyhogy bólogattam.
Ehhez képest... A kinti csávó a kezembe nyomott egy sorszámot, elmagyarázta, hogy a lépcsőn fent jobbra, és aztán balra az első ajtó, de mire az első lépcsőfokig eljutottam volna, már odakint vadászott rám egy csajszi, hogy én vagyok-e L73. Az bizony én voltam, úgyhogy a folyosón sorbanálló emberek tekintetének kereszttüzében be is mentünk egy szobába, ahol nem egészen három perc alatt elkészült az újabb papiros, ami szeptember 30-ig jó (hogy pontosan mire, azt majd az Elp megmondja, de valószínűleg munkavállalásra). Mivel az Anmeldungnál jól megmondtam az igazat, miszerint április elseje óta tartózkodom főállásban Németországban (izé... igazából március végétől, hehehe), és ezt az engedélyt hat hónapra adják ki, szeptember végén megint vissza kell mennem meghosszabbítani (vagy újat kérni? fene tudja, de akkor is vissza fogok menni). Még megkérdeztem, hogy hogyhogy ilyen villámgyorsan bejutottam, hiszen odakint vagy tíz ember várakozik; megnyugtatott, hogy ők másik ügyintézőre várnak. És tulajdonképpen már csak öten voltak kint, mire végeztem.
Tehát körülbelül nyolc perc volt az egész. Igazán, kezdek kételkedni abban, hogy komolyan veszik-e. :)
Más téma ugyan, de nem annyira: a német rendőrség.
Aznap, hogy megérkeztünk Hannoverbe, az Elpet elkapta a policáj. Oké, nekik is igazuk volt, de nekünk is - egy kereszteződés jobb oldalán állt egy magas kamion, az Elp előrearaszolt, hogy lássa, ki jön jobbról (a kamion előtt meg fák voltak az út szélén, azoktól se lehetett látni), és pont mikor észrevette, hogy (a) senki nem jön jobbról (b) a kamion egy közlekedési lámpát takar, ami (c) épp piros, már vijjogott is egy vidámat a hirtelen mögöttünk termett rendőrautó. Komolyan, mintha csak erre vártak volna. Ötven méterrel korábban még nem voltak mögöttünk. Na mindegy.
Az eredmény 200€ pénzbüntetés, 4 büntetőpont és 30 napos jogosítványelvonás. Utóbbi úgy nézett ki, hogy május végén bement a rendőrségre és leadta; az ottani rendőr megnyugtatta, hogy legkésőbb június 24-én már a kezében is lesz.
Múlt hét hétfőn pediglen jött egy levél, benne a jogosítvánnyal és egy szigorú figyelmeztetéssel, hogy de június 24-ig nehogy vezetni merjen ám! :)
Elég furcsán keveredik itt a Rend szigora és a megbízás az állampolgárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése