Közjegyző - 2. rész

Csak röviden, mert ezen már nem akarom még egyszer felidegesíteni magam.

Megírtam panaszaim kicsiny csokrát, és elküldtem a Budapesti Közjegyzői Kamarának. Ajánlott tértivevényesen. A tértivevény azóta is jön, de a levelet csak megkapták három hét elteltével. És aztán válaszoltak is. 

Alapigazság: A Közjegyzőnek Mindig Igaza van. 

További mellék-, ill. származtatott alapigazságok:

1. A közjegyző (a továbbiakban mindig hozzáolvasandó, hogy "és közjegyzőhelyettes") mindig udvarias, még akkor is, ha nem, egyébként meg szégyelljem magam.

2. A közjegyző, mikor egyedül van is, ketten van. (Azaz én egy közjegyzőhelyettessel találkoztam aznap, de kettő tanúsította, hogy nem volt ott semmi baj, kéremszépen.)

3. A közjegyző, ha téved is, azt egészen lényegtelen dolgokban teszi, és például az már az ügyfél hibája, hogy ő nem annak az árát mondja, amit az ügyfél kérdezett.

4. A közjegyző, mint nemes faj, csak akkor panaszkodik az ügyfélre, ha kérdik, még akkor is, ha az ügyfél (idézem) "tiszteletlen módon regényt olvasott".

Utóbbi pontért legfeljebb részben vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Egyértelműen galád szüleim hibája, hogy zsenge kortól olvasásra szoktattak, remélem, most szégyellik is magukat. Az már az én hibám lehet, hogy nem szeretem az üresjáratot, így ha a közjegyző magamra hagy fénymásolás vagy mifene céljából, akkor előveszem a könyvet és modortalanul olvasok, míg vissza nem jön, mikor is parasztosan elteszem a könyvet. 

Konklúzió: naivitásom ismét bizonyítást nyert. Én tényleg azt hittem, hogy a kapcsolatokkal nem rendelkező, adófizető állampolgárnak lehet igaza is.