Igazából Dečíň.
Becéloztuk a reggel fél kilences indulást, tudva, hogy akkor a kilenc talán összejön, és így is lett. Tíz perccel kilenc után kerekeztünk el a drezdai kacsalábon forgó palota elől - ja, nem, nem vicc. Oké, a negyedik emeleten volt a mi lakosztályunk, és errefelé nem szűkmarkúak a belmagassággal, de ezt leszámítva királyi volt az elhelyezésünk. Két hálószoba, nappali, tágas konyha, két fürdőszoba (az egyikben kád), minden teljesen felszerelve, vadonatúj állapotban. Még mosogatógépünk is volt, hát milyen már.
Na de szóval elindultunk. Norbi, a GPS és a postagalambok fia, tévedhetetlenül elvezetett minket a biciklisztrádáig, ahol megkezdtük eseménytelen utunkat.
A fenti képen látható bicikliállvány volt az út egyik legizgalmasabb pontja. Csak beilleszti az ember az első kereket, és a bicikli engedelmesen úgy marad. Még gumírozás is van a sarkokon, nehogy megkarcolja a vázat.
Gurultunk a tükörsima úton, időnként megálltunk fényképezni, ebédre ittunk sört és szoljanka levest (amihez Királykő városában egy csoffadt szelet kenyeret adnak, tejfölt meg egy cseppet se), megörökítettük a feledhetetlen élményt, ahogy áthaladunk a német-csehszlovák* határon, aztán további eseménytelen tekerés következett a szállásig.
Igaz, az utolsó egy kilométer meredeken felfele ment, szerencsére azonban a vége fele átvágtunk egy játszótéren, ezért csak egy kilométer lett a felfele út másfél helyett.
A mai szállás egy tagadhatatlan előnye, hogy helyben csapolnak négyféle Staropramen sört, valamint valami étel is van, amit hamarosan kipróbálunk. (A kaját, mármint. A sört már leteszteltük, és jó.)
Amúgy erős visszalépés a drezdai után. A másodikon van, ez igaz, tiszta, és teljesen korrekt a fürdőszoba... És van wifi. Meg sör és kaja... Mi bajom van nekem ezzel? Ja, konnektor az nincs. FÚJ SZÁLLÁS!! (Nem, igazából teljesen okés a maga enyhén szocreál pompájában.)
*Republika Československá van a határkőre írva. Én csak tájékoztatok.
Becéloztuk a reggel fél kilences indulást, tudva, hogy akkor a kilenc talán összejön, és így is lett. Tíz perccel kilenc után kerekeztünk el a drezdai kacsalábon forgó palota elől - ja, nem, nem vicc. Oké, a negyedik emeleten volt a mi lakosztályunk, és errefelé nem szűkmarkúak a belmagassággal, de ezt leszámítva királyi volt az elhelyezésünk. Két hálószoba, nappali, tágas konyha, két fürdőszoba (az egyikben kád), minden teljesen felszerelve, vadonatúj állapotban. Még mosogatógépünk is volt, hát milyen már.
Na de szóval elindultunk. Norbi, a GPS és a postagalambok fia, tévedhetetlenül elvezetett minket a biciklisztrádáig, ahol megkezdtük eseménytelen utunkat.
 |
| A hanyatló nyugat biciklitartója |
A fenti képen látható bicikliállvány volt az út egyik legizgalmasabb pontja. Csak beilleszti az ember az első kereket, és a bicikli engedelmesen úgy marad. Még gumírozás is van a sarkokon, nehogy megkarcolja a vázat.
Gurultunk a tükörsima úton, időnként megálltunk fényképezni, ebédre ittunk sört és szoljanka levest (amihez Királykő városában egy csoffadt szelet kenyeret adnak, tejfölt meg egy cseppet se), megörökítettük a feledhetetlen élményt, ahogy áthaladunk a német-csehszlovák* határon, aztán további eseménytelen tekerés következett a szállásig.
Igaz, az utolsó egy kilométer meredeken felfele ment, szerencsére azonban a vége fele átvágtunk egy játszótéren, ezért csak egy kilométer lett a felfele út másfél helyett.
A mai szállás egy tagadhatatlan előnye, hogy helyben csapolnak négyféle Staropramen sört, valamint valami étel is van, amit hamarosan kipróbálunk. (A kaját, mármint. A sört már leteszteltük, és jó.)
Amúgy erős visszalépés a drezdai után. A másodikon van, ez igaz, tiszta, és teljesen korrekt a fürdőszoba... És van wifi. Meg sör és kaja... Mi bajom van nekem ezzel? Ja, konnektor az nincs. FÚJ SZÁLLÁS!! (Nem, igazából teljesen okés a maga enyhén szocreál pompájában.)
*Republika Československá van a határkőre írva. Én csak tájékoztatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése