Mělník (negyedik nap)

Csehország tele van hegyekkel.

Ezek egyikén terül el Mělník kicsiny, ám magaslati városa.
Az út viszonylag eseménytelen volt - ha jól emlékszem, itt volt a folyó felett átvezető híd, amire fel kellett cipelni a bicikliket csomagostul (meredek fémlépcsőkön), majd a túloldalon lecipelni. A híd innenső oldalán találkoztunk egy hanyattbiciklis francia fiatalemberrel, aki valahonnan nagyon messziről jött, aznap épp Prágából; és Hamburgon át Párizsba tartott. Kissé csüggedt volt, a híd sokat kivett belőle. Engem speciel boldogsággal tölt el minden olyan perc, amit folyóparton vagy erdőszélen töltünk, és nem jönnek se szúnyogok, se böglyök, de azért próbáltam együtt érezni vele.

A célig már tényleg nem történt szinte semmi. Csak amikor megpillantottam a várost, ahogy büszkén a folyó felé magasodik, akkor szorult össze a torkom.
A harmadik magaslati szállás után már elkezdtünk viccelődni, hogy Eszti mindenütt kinézte a legmagasabb helyet, bár persze tudtuk, hogy nem így van, épp csak csukott szemmel hajigált a százas körbe.
Mělník legmagasabb pontja egy templomtorony. Attól ötven méterre volt a szállás.
(Meg se kottyant amúgy. Mióta begyakoroltam a váltást, alig zavarnak az emelkedők.)

Ez volt az első szállás, ami csak mérsékelten váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Kezdődött ugye a bejutással. A foglalás szerint fél kettőtől lehet elfoglalni a szobákat, mi fél négy körül értünk oda, és sehol senki, de amúgy bezárt kapukkal értendően sehol senki.
Semmi probléma, "bitte klingeln" - továbbra sincs mozgás odabent.
Felhívtuk a megadott számot. Hallottuk is, ahogy vidáman csörög. Sokáig.
Felhívtuk a mobilszámot is, azt se vette fel senki.
Végül jó sok idő elteltével előkerült az épület mélyéből egy fürdőruhás-pólós hölgy, és beengedett, de a bicikliket tegyük a garázsba. Betettük. Nem volt hova kötni, de ugyanott tartotta a söröket is, így elég biztos voltam benne, hogy nem lehet bejutni kívülről. Megmutatta a szobánkat, és eltűnt.
Hegy ide vagy oda, a tetőtéri szobák kissé melegnek bizonyultak, de ötven kilométer erős napsütésben biciklizés után ez nemigen tűnt fel. Hogy a fürdőszoba kivitele kissé egyszerű volt - nem téma. Hátmasszírozós zuhanyfülke? Manual nélkül? Random nyílásokból fröcsög jéghideg vizet? Ugyan, hát miért voltam apukám segédje oly sok éven át, végre tudtam használni tágas szókincsemet. Norbinak már egyszerűbb dolga volt, megmondtam, melyik dudort merre kell csavarni, hogy jó legyen neki - a kiszűrődő szavakból ítélve neki se jött össze elsőre, viszont rá legalább langyos vizet fröcskölt a zuhanyfülke.

Zuhany után elmerültünk egy cseh vetélkedőben, aka kifújtuk magunkat, és ekkor már érezhetővé vált, hogy magaslat ide, hegyi levegő oda, a tetőtéri szoba hajlamos a túlmelegedésre. Mikor jött Eszti, csinibe vágtuk magunkat és elindultunk joghurtvadászni.

Ahol voltunk, leginkább a Budai Várra emlékeztetett, nem lepődtem meg, hogy kocsmán kívül nem volt nyitva semmi. Ám támadt egy zseniális ötletem: bementem a turistainfóba, hogy megkérdezzem, hol a legközelebbi élelmiszerbolt. Igen segítőkészek voltak, rögvest a kezembe nyomtak egy A4-es térképet a városról (ezek a térképek amúgy mintha standard felszerelés lett volna sok helyen), bekarikázva rajta a legközelebbi kisbolt, meg a Kaufland, a Tesco és a Lidl.
Nyilván a Kaufland felé vettük az irányt.

A szállást a lankásabb oldalról közelítettük meg, ezt rögtön láttuk. Ahogy azt is, hogy a Kauflandtól nem egész száz méterre ott figyel egy "biciklibarát" jelzésű szállás. Épp akkor tért be egy nyugdíjas biciklis pár, mikor fölfelé cipeltük az aznapi zsákmányt.
Hogy könny- vagy izzadtságcseppek mosták-e arcunkat, meg nem mondanám.

Csakazértse jeligére elmentünk a főtérre sörözni, pedig lehetett volna a szálláson is.
Csendesnek csendes volt viszont (mármint a szoba), arra ébredtem másnap reggel, hogy másnap reggel van. Norbi kevésbé volt szerencsés, az éjszaka belélegzett pár marék port.

Itt volt a kötelező reggeli. Az előzmények ismeretével felvértezve mentünk le, de itt ért az első pozitív meglepetés. Elsőre szegényesnek tűnt a pár szelet kenyér, vaj, joghurt, na de mikor megjelent a néni a szalonnás rántottával! A már-már negatívba hajló pontszám visszalopakodott a nulla fölé.
Aznap nem is voltam már nagyon éhes.