Sopping és kiegészítés

Utóbbi az előző támánkhoz. Nem mellesleg a blog nevében köszönjük Atisnak a youtube-link időre igazítását.

Ma már hivatalosan is találkoztam a fantasztikus négyes edzőbrigád eddig méltatlanul mellőzött tagjával, Dörtével. Mármint most már tudom róla, hogy ő Dörte (eddig azt hittem, ő is csak egy helyettesítő, de most, hogy már másodjára láttam, megkérdeztem tőle, hogy ő-e ő, és azt mondta, hogy igen.) 

Rajta elég hamar sikerült kiigazodnom - a vissai-féle 1-5 skálán* erős 3-ast kap - végig jár a szeme, hogy ki mit hogy csinál, és azonnal szól, ha valamit nem jól; keményen megdolgoztatja a népet, és nem ismer kegyelmet; sajnos azonban nem túl változatosak a gyakorlatai. Pedig már három óráján is voltam. Két dolog azonban a Listába vétele mellett szól.

Az egyik az, hogy hű a mindenit, én még ilyen jól kidolgozott nőt élőben nem láttam. Erről többet nem is mondok, mert ezt látni kell. (De tényleg. Nem muszklis, egyszerűen csak szép.)

A másik pedig az, hogy ő az egyetlen edző a Fitnesslandban, aki eddig nem vette észre, hogy nem tudok németül.

Általában óriási mákom volt, például pont két nappal előtte tanultam meg a "sarok" szó német nevét, vagy pont akkor botlottam meg a saját lábamban, mikor amúgy is kezdődött volna a talajgyakorlatok hosszú sora, ilyesmik, és az is segített, hogy Dörte hangosítás nélkül is kitűnően hallható a terem harminc méteres körzetében, a dübörgő zene ellenére is; de a leginkább az a jó, hogy már majdhogynem gondolatolvasás szintjén járok ugrabugrálásokon - ma valami "négykézláb állva egyik kart és egyik lábat gumiszalagra kötve emelgetni" gyakorlat közben intézett hozzám egy hosszabb mondatot, és már miközben mondta, rájöttem, hogy az ellentétes kart és lábat kell emelgetni, nem az ugyanazon az oldalon levőket (lásd még: hogyan essünk majdnem orra). 

Úgyhogy nem csoda, hogy perfekt, bár kissé szótlan németnek tart. :)

*Vissai-féle edzőmérő skála:

1 (nagyon rossz): Elkerülni. Messzire.

2 (felejthető): Van remény, hogy egy nap felsőbb osztályba léphet, egyelőre azonban túl pohonc

3 (jó): Időnként egész jó, esetenként szadista felvillanásokkal

4: (kitűnő): hozzá járni kell

5. (legjobb): Béres Alexandra

Az értékelésben szempont a vizsgált órákon a vendégekkel szemben tanúsított viselkedés, a módszereiben felfedezhető szaktudás, lelkesedés és következetesség mértéke, az egyes órák változatossága, valamint általános hangulata. A vizsgálat teljesen objektív, nemre, felekezetre, bőrszínre és származásra tekintettel nincs - bár beismerem, a skála legfelső szintjére jutni nem könnyű. :)

Ma délután pedig elmentem őszi-téli bicikliskabátot venni. Itt már pár hete ősz van, és az igaz, hogy fel se tűnik, hogy már megint esik az eső (mert mindig esik, és bármikor elkezdhet esni, úgyhogy az időjárás figyelésére nem érdemes energiát fordítani), viszont ha elázok, akkor fázni is fogok.

Kinéztem tehát egy jóféle piros szél- és vízálló kabát a Karstadt weboldalán, és tekintve, hogy még délután is sütött a nap az eső ellenére (komolyan. Süt a nap és esik az eső. Miféle hely ez?), felcihelődtem, hogy én most veszek kabát és nadrágot. 

Odamentem, leparkoltam (meséltem már, miféle harc megy a belvárosban a parkolóhelyekért?), lebattyogtam az alagsorba, és nekiláttam megkeresni a női cuccokat. Meg is találtam őket, ott vannak a három sornyi férfi- és egy sor gyerekruházat mögött, a sarokban. Nem akarok túlzásba esni, de volt vagy négyféle különböző kabát és ugyanennyi különböző típusú nadrág. 

Ez így elsőre nem hangzik biztatónak, és nem is volt az, de volt olyan piros kabát, amit kinéztem. Viszont élőben már nem volt olyan meggyőző, mint a neten, így hát haboztam. Gondoltam, körbenézek, megvizsgálom a maradék három típust is, hátha. Az utat azonban elállta egy pár, ahol a hölgytag szintén kabát akart venni. Rám egyébként nem jellemző módon türelmesen megvártam, míg kicsit arrébb mentek, és én is odafértem, és sajnos megint beütött a ménkű - találtam még egy esélyes darabot, ami valamivel vastagabb volt, de nem tűnt vízhatlannak. Habozás#2. És ekkor ismét megjelent a párosból a hölgy. Egy életem, egy halálom: megkérdeztem tőle, hogy szerinte ez a kabát vízálló-e.

Inkább nem térnék ki a társalgás következő részére, a lényeg az, hogy az a kabát mérsékelten vízálló, és  egy idő után kiderült, hogy sikerült pont egy olyan párt kifognom, akik nem csak hogy beszéltek angolul, de egyébként egy másik sportboltban dolgoznak. :)

Megköszöntem a kapott információkat, és tovább morfondíroztam, hogy mit csináljak - ez a kabát jobb, mint az eredetileg kinézett, bár valamivel drágább, viszont esőkabátom az van, viszont esőben akkor bele fogok izzadni... Egyszóval a legjobb úton jártam a végtelen ciklus felé. És ekkor megjelent a párosból a pasi, kezében egy szép piros kabáttal, hogy szerinte nekem ez kéne. Mert ez Gore kabát, ellenáll a szélnek, ellenáll az esőnek... és egy atombombának is, tettem hozzá én, mire komolyan bólintott, hogy igen, annak is. :) Sajnos több, mint kétszer annyiba került, mint amit kinéztem, és meg is mondtam az úriembernek, hogy bizony drága. Erre azt felelte, hogy igen, viszont ez nagyon jó minőségű, és a jó minőséget meg kell fizetni. (Tudom, közhely, de neki jól állt.) Ezzel a kezembe nyomta a kabátot, elköszönt és el is tűnt.

Én meg teljes két másodpercnyi morfondír után besurrantam a próbafülkébe. Az volt egyébként a döntő tényező, hogy ennek a kabátnak *két* cipzára van elöl. Kettő. Hát nem állat? :)

Úgyhogy megvettem. Mire kijöttem a próbafülkéből, a páros már teljesen elpárolgott - elmentem egy darabig egy másik sportbolt felé, hogy hátha arra mentek, de nem láttam őket sehol (lehet, hogy már egy másik boltban adtak tanácsot egy rászorulónak.)

Kedves páros, ha esetleg olvassátok a blogot: köszönöm a segítséget, most már felkészültem a nukleáris télre.

És végül egy szerzemény a Rewe-ből, ahová egy csupor tejért tértem be:

Mic, ezt neked. Mert megérdemled.