Jótett helyébe nem mindig vágnak kupán

Note to self: az "Előnézet" gomb nem teszi közzé a bejegyzést. Azt a "Bejegyzés közzététele" gomb csinálja.

Szóvalazúgyvolthogy, ugyebár első lengyelboltos látogatásomkor táncra fakadtam a tejfölszerűség megpillantásakor, ezért a további látogatások során kissé hűvösen kezeltek. Ámde.

Történt vala úgy három hete (Update: legyen inkább öt :), hogy bementem a szokásos smietana-adagomért. Épp csak kisdobozos volt, abból markoltam fel kettőt, és vittem is a pénztárhoz. A csajszi bepittyegte, majd közölte, hogy 1,18€. Jobb híján a kezébe nyomtam egy tízeurós bankjegyet és elkezdtem kapirgálni az aprók közt, hátha van 18 cent. Legyintett, közölte, hogy kicsire nem adunk (vagy valami ilyesmit), és a kezembe nyomott két öteurós papírt meg két kéteurós érmét. Híresen gyors észjárásomnak (KUSS!! :) köszönhetően azonnal észleltem a zavart az Erőben, csakhogy épp németóra után voltam, így a szokásos folyékony, egyszerű szavakból toldozott-foldozott beszéd helyett megpróbáltam összerakni egy teljesértékű mondatot, amiben a mellékmondatnál a mondat végén áll a megfelelően ragozott ige - természetesen ebből összefüggéstelen makogás lett, a csaj meg se értett, csak mondta kicsit bosszúsan, hangosabban, hogy "kicsire nem adunk, jóvan?" No de ha egy vissai nem akarja, hogy átverje önmagát a pénztáros, akkor nem hátrál meg. Kihúztam magam, és elmondtam szépen lassan, hogy én tíz eurót adtam neki, és tizennégyet kaptam vissza meg két kispohár tejfölt, ez szerinte is jól van így? (Szó szerint: Ich gabe dir zehn €, und bekomm zurück vierzehn, glaubst du est ist OK?" Még hogy nyelvtan... :)

Öröm volt látni a változást. Megköszönte, elmarkolta az egyik öteuróst, mosolygott, én is mosolyogtam, mindenki boldog volt és elégedett.

Mikor legközelebb mentem, megint ő volt a pénztárban, és - bár szokás szerint felhős, szeles volt az idő - mintha  bársonyos napsugárkák lebegték volna körbe a bolt: megkérdezte, hogy mégis mire használom ezt a töméntelen tejfölt. Megmondtam neki. És azóta is mindig jó vagyok nála legalább egy mosolyra. :)

Második fejezet: a biciklibolt.

Errefelé valahogy mindig akad pár üvegcserép a bicikliúton. Mindig a bicikliúton. Soha nem egy egész üvegnek megfelelő mennyiség, mindig csak úgy egy kisebb pohárnyi. Tudom, hogy alapvetően paranoiás vagyok, de ez akkor is nagyon úgy néz ki, mintha valami szociopata vadbarom végigmenne Hannover belvárosának bicikliútjain, hogy itt-ott üvegcserepeket szórjon szét. Talán mert utálja a biciklistákat. Vagy mert egy biciklibolt alkalmazásában áll és így akar nagyobb forgalomra szert tenni (kerékcsere). Nem tudom, de idegesít.

Mikor volt az a defektem, és jócskán rohangásztam erre-arra, ajánlotta a bicikliboltos srác, hogy ha már nagyon akarok védelmet ez ellen, válasszam ezt a spéci külsőt, amiben valami zselés réteg vigyázza a belsőt. (Az egyszerűbb és olcsóbb megoldást, ami egy, a külsőbe rakandó, erős műanyag szalag, a maga részéről nem ajánlotta, mert szerinte nem véd eléggé.) Vissza is mentem nem sokkal később, és megbeszéltük, hogy otthagyom a bicajt, részint hogy kivizsgálják, mitől kattog a pedál, részint meg hogy kicseréljék a külsőket. Megmondta előre, hogy 34€ egy külső, valamint 10€ a szervizdíj kerekenként, plusz ott volt még az 5€ a pedálkattogásért, az összesen 93€ lesz - tudom, nem olcsó, de én hosszú távban gondolkodom.

Másnap mentem a megbeszélt időben, elkészült a paripa, és mondta a srác, hogy ez 58€ lesz. Néztem rá bután, erre szokás szerint nagyon lassan elmondta angolul is (nem tudom elítélni emiatt, tényleg nehezen fogom fel a mindennapi kifejezéseket időnként). Jöttem erre én ékes németül, hogy no de tegnap még 93 eurót mondott! Erre meg ő látszott zavarban lenni, vállat vont és valami olyasmit motyogott, hogy most valami különleges árat kaptam.

Mármost én igyekszem becsületes lenni, fizetek adót (már ha van mi után, persze), nem szemetelek, szólok a kedves pénztárosoknak, ha sokat adnak vissza, na de ha szóltam és még úgy is ragaszkodnak a nekem kedvező feltételekhez, nem fogok kapálózni ellene. Kifizettem szépen, amit kellett, és azóta is boldogan gurulok. (Kaptam róla számlát, és tényleg azt a külsőt kaptam, szóval még mindig nem értem.)

Ez a banda egyébként javíthatatlan. Merthogy ugye ellopták a fedélzeti számítógépet. Fogszívás, mérgelődés, ingerült felirat kirakása ellen döntés (de azért remélés, hogy a torkán fog akadni a kedves tolvajnak), bicikliboltban megérdeklődés, hogy tudnak-e nekem adni valami nagyon olcsót, sőt, a legolcsóbbat, ami csak van. Tudtak, 10€, az alapdolgokat tudja (aktuális sebesség, napi távolság, összes távolság), nagyszerű, másnap mehetek is érte. Akkor viszont mondták, hogy sajnos az a típus, amit tegnap mondtak, már nincs, az eggyel fejlettebb típust kapom, ami drágább lenne, de nekem ideadják 9,95€-ért, mert tegnap annyit mondtak.

Nem tudom, hová lesz így a világ, tényleg nem tudom.