Ugrabugra

I love the smell of a work contract in the morning

Voltam ma reggel szerződést aláírni, jövő hét szerdától már a hazai GDP növelésén fogok szorgoskodni, ismét tagja leszek a hasznos társadalomnak, anyagilag független leszek mindenféle németektől, emelt fővel járhatok az utcán, ésatöbbi. Jó érzés. :)

Reggel már belefogtam volna a szokásos jajistenkémmitvegyekfel-rutinba, de kiderült, hogy jó már rám egy csomó olyan nadrágom, amihez korábban túl alacsony voltam. Nagyon úgy tűnik, hogy bár a tömegem nem változott, a keresztmetszetem némi változáson esett át. :)

Persze az volt az egyik első dolgom visszatelepedéskor, hogy beiratkoztam a korábban kinézett fitneszklubba. A kiválasztásnál három fontos szempont volt: legyen közel, legyen változatos az órarend, és legyen megfizethető. A választás ezután erre esett. A napijegy most épp 1900HUF, úgyhogy merészen azonnal az aerobic havibérletet választottam, amivel bemehetek napi egy órára és használhatom a wellnessrészleget (ez a veszély egyelőre nem fenyeget; hiába nővérem gondos oktatása, egyedül még mindig nem merek szaunába menni). 

Azóta ezt ápgrédeltem kombinált havibérletre, ami 2kHUFfal több, viszont így naponta annyi órát látogatok, amennyihez kedvem van.

Azt korábban még nem említettem, és kevesen tudják rólam, és ők se mind hiszik el, hogy nagyon félénk vagyok. Igyekszem kompenzálni, mégis, bemenni egy női öltözőbe, átvedleni edzősruhába, aztán megjelenni egy üvegfalú (!) edzőteremben, és ott nádszálvékony, kitűnően sminkelt (edzéshez smink? jó, ez az egész pamacsolósdi nekem teljesen kimaradt, úgyhogy én nem tudhatom) nők közt tornázni, hát komoly erőfeszítésbe kerül. Szerencsére ismerem magam annyira, hogy tudjam: ha már kiléptem a lakásból, nem fordulok vissza. (Csak belül nyüszítek kicsit néha.)

Elsőre a nagy kedvencet, a Hot Iront választottam - már vagyok olyan gyakorlott, hogy túl nagy izomlázam ne legyen tőle, és önbizalomerősítésként is kitűnő választásnak bizonyult. Másodjára step aerobicra mentem, ami már kevésbé volt jó. 

Az ilyen órákon általában az alaplépésekből, fokozatosan, több kisebb részből épül fel egy többé-kevésbé egyszerű koreográfia; az egyes részeket alaposan begyakoroljuk és végül együtt lépegetjük-ugráljuk el a teljes darabot. Vannak egyszerűbb és bonyolultabb alaplépések; ezek mindegyike megtanulható és begyakorolható (egyik se bonyolult, csak nekem például sokszor kellett az átfordulós átlépést megismételni, mire már ment robotpilótán is, és a forgásos lépéseket forgás nélkül csinálom, mert könnyen elszédülök.) 

A hangsúly a fokozatosságon van, vagy legalábbis kéne hogy legyen. Az edző viszont gyakorlatilag minden négy ütem után beiktatott valami új lépést, én meg csak álltam és néztem, hogy wtf? És ugye amit nem szeretünk sem informatikusként, sem step aerobic közben, az az állásidő. Voltak egyéb problémáim is épp, ez az újabb adag frusztráció már-már könnyekre fakasztott, de akkor összeszorítottam a fogamat (egypár elmormolt, az edző jellemét ecsetelő káromkodást nem számítva), és arra gondoltam, hogy a mindenit, én Alrunnál edződtem, ez a higanymozgású vakarcs senki hozzá képest, nem fog ki rajtam, és csakazértis folytattam. Elég sokszor elhibáztam a lépéseket, de az ütemeket nem. És csakazértis vissza fogok menni, és megmutatom!!!! (Majd elmúlik. :)

Ezek után logikus lépésnek tűnt a 2x60 perces "szuper kondi" edzés kipróbálása tegnap. Ugyan kedden és szerdán van Hot Iron, és nem szeretek két egymást követő napon gyúrni menni, de gondoltam, kétszer hatvan percet eltöltöttem én a Fitnesslandban is, hetente akár többször is, simán megyek ma Hot Ironra is, ugyan mit tudhat ez a Bia nevű nőszemély.

Megtudtam. És nem mentem ma Hot Ironra.

A hölgy nem szálfatermetéről lesz híres, még csak nem is kidolgozott izomzatáról (pedig az még van is neki), hanem hogy olyan, mint a közmondásos kiképző őrmester. Az első félóra után odajött hozzám, hogy rosszul csinálom a guggolásos gyakorlatot, legyen vízszintes a combom. Megmondtam neki kerek perec, hogy ha egy centivel lejjebb eresztem magam, összeesek. Azt mondta, akkor jó.

Még néhányszor meglátogatott, mindig valamelyik hibámat javította ki (nem mozog a törzs!, vagy fel a könyök! FEL! úgy, az már jó), és lássuk be, ez jó dolog. Súlyokkal is dolgoztunk (nem nagyokkal, de súly az is), meg mindenféle titokzatos sportszerrel (az Xco Trainer nyilvánvalóan az ördög találmánya, és csak mert puha kék gumilabdának tűnik valami, még nem biztos, hogy nem tör az életedre), örültem, hogy itt figyelve van a sérülések elkerülésére. 

Az előző csoport miatt, na meg mert be kellett gyűjteni a különböző eszközöket, tíz perccel később kezdtünk, de jó negyedórával később végeztünk az előírtnál - ez a Bia nem tréfál, ha az összes izomcsoportot meg akarja dolgoztatni. Óra után még ott is maradtunk páran eszmét cserélni, hogy miért fáj tricepszgyakorlat közben a csukló, meg felülés közben a nyak, és tanultam néhány újat.

Egy edzőt tehát már találtam, akinek visszamennék az órájára. :)

Még találnom kéne egy fitnesz-barit [barátot], hogy munka mellett se fogyjon el a lelkesedés. És persze kezdődhet a munkahelyre biciklizés - potom 13,5km az odaút, mi az nekem? Jövő héten még valószínűleg nem, de majd ha már beállt a napi rutin... Zumm-zumm. :)