Oktoberfest

Újabb pecsét került a "Hű de turista vagyok" füzetkémbe.

Röviden a lényeg: 

Az Oktoberfest szeptemberben kezdődik, és pont olyan, mint a Schützenfest, csak kevesebb a bódé, a fel-alá masírozó zenélő embercsoportok, valamint az egyéb látványosság, cserébe viszont több a Wurst.

Hasznos tudnivalók:

• Szerdán ún. "Családi nap" van. Ez annyit jelent, hogy minden belépőjegy fél-,  néhány étel- és italfajta pedig csökkentett áron kapható. Akkor is, ha nem vagy család. Szerdán rettentő kevés ember van ott, így nagylelkűen feltételezik rólad, hogy legalábbis gyerekszobát már láttál belülről.
• Sört itt csakis pohárban vagy korsóban adnak. Hogy elkerüljék a szorgos, gyűjtőszenvedéllyel megáldott szarkavendégek tarolását, minden korsóra/pohárra/forraltboros bögrére (a továbbiakban: edény) 2€ a letéti díj, mely leszurkolásakor edényenként egy műanyag tokent kap a kedves vásárló (utóbbi vendéglátóipari egységenként eltérő lehet). Az edény és token leadásakor a 2€ visszajár, de időnként elfogadják token nélkül is, szóval kispénzű, ám szorgalmas diákok egész pofás különpénzre tehetnek szert a magányos poharak levadászásával. (A Machseefesten, ami kiköpött *fest, csak másutt van, és csak kaja/pia van meg koncertek és műsorok, megmentettem 5 elárvult korsót, és én még csak nem is figyeltem oda annyira.)
• Mivel itt mégis a söriváson van a hangsúly, a nagyobb kupacban található itatóhelyeknél akad egy-egy spártai egyszerűségű, ám igen hatékony melegítőeszköz: egy fémtartály, benne égő fahasábokkal. Például ezen látszik a közel 200 éves tapasztalat.
• Ha az ember lánya csokis banánt eszik (ami egy pálcikára tűzött, csokival borított banán), soha ne gondolja, hogy külső vagy belső szépségéért akarják lefényképezni. (Szerencsére sikerült a fénykép készítőjének jobb énjére hatnom, és letörölte.)
• Egyébként meg a Paulanerben sokkal jobb poharakat lehet kapni 4€-ért. Szerintem megéri a különbözet.
• Mikor egy hullámvasútra vár a fentebb már említett ember lánya, és mögötte áll egy kislány, aki szintén arra vár, óvatosan fogalmazzunk. SOHA ne úgy tegyük fel a kérdést, hogy "Egyedül vagy itt?", mert a kislány úgy fog ránk nézni, mintha valami rémes pedofil-sorozatgyilkos-pénzhamisító véglény lennénk. A kislány ugyanis nem tudja, hogy a kérdés pongyola megfogalmazása hiányos nyelvtudásunk számlájára írható, és jelentőségteljesen a hullámvasutat működtető, nagydarab csávóra mutat, hogy az ott az apukája.

Biztos elkövettek valamit

A mostani halálfélelemgenerátor (van ezeknek valami rendes neve magyarul?) a HipHop Zone nevű szerkezet volt, ami a Pirát és a körhinta keveréke. Egy rúd végén van 6x4 szék egy hatszög oldalai mentén elrendezve; működés közben a rúd jobbra-balra hintázik körülbelül 190°-os kilengésekkel (mármint a függőlegeshez képest 95° jobbra és balra), miközben a székek a rúd körül forognak oda-vissza. Nem voltam különösebben meglepve, hogy senki nem akart velem felülni rá, elég durva darab, de mégis megörültem, mikor a kislányt megláttam. A kezdeti nehézségek ellenére hajlandó volt társulni, és még bólogatott is, mikor mondtam, hogy én bizony nem félek, áugyandehogy.

A kék karon jobbról a második székben voltam

Igazából persze rettegtem, de meglepő módon nem annyira, mint a Supermauson. Eleresztettem egy-két "úristen" kiáltást, az első pár körben még megrendítő őszinteséggel, de mikor a bal oldalamon ülő két huszonéves fiatalember kezdett el sikoltozni, valahogy elmúlt a félelmem nagy része. :)

Találós kérdés: vajon miért nem ültem fel az ezzel díszített járatra?

Táplálkozás céljára sikerült kifognunk azt az egy helyet, ahol beáztak a biztosítékok az épület felhúzásakor, ezért váratlan időpontokban ment el az áram. (Mikor odamentünk, még azt hittem, hogy a kedvünkért kapcsolták fel a lámpát, mert csak mi voltunk odabent, de nem, csak épp akkor kapcsolták vissza. :) Ettől függetlenül jót ettünk, és megszemlélhettük a tulajdonos egészen virsliszerű kutyáját is, ahogy az asztalok közt szaladgált. Legalább tudtuk, hogy nem őt esszük.

A képen elrejtettünk néhány 50 centis tárgyat

[Kötelező, wurstról szóló rész] Németország egyik nemzeti eledele ugyebár a Wurst. Amiből van sokféle, lásd kép. Mi speciel a félméteres Currywurstre vadásztunk, nem találtunk.

(Nem, nem vagyok nagy wurstrajongó.)

Ami még megragadta a figyelmemet, az az egyik hodály volt. Tele padokkal, kékkockás abroszos asztalokkal, szemlátomást csak az Oktoberfestes tömegeket várta, de összesen két vendég ült bent (mi is csak átutazóban voltunk az egyik lövölde felé). Ámde a pódiumon álló szintetizátoros ember és mikrofonos társa nyomta a zenét rendesen. Na ez az, ami tetszik itt. A szolgáltatás teljesen demokratikus: ha csak egyvalaki van, akinek nyomni kell a zenét, annak is nyomják. (Az érdekelne még, hogy ha nincs bent senki vendég, vajon akkor is?)

A nap lezárásaként lövöldöztünk egyet. Én pont a HipHop Zone után voltam (ezért is nyomtak puskát a kezembe, hogy jót lehessen nevetni, ahogy minden égtáj irányába lövöldözök, csak a célra nem, de hahaha), mégis 20 lövésből 14-szer eltaláltam a mozgó fémmacikat (nyuszikákra akartam lődözni, de azok épp nem mentek sehova, és álló nyúlra nem lövünk), és nyertem egy bűnronda plüsshalat. (Tanács kezdőknek: a kitett állványt ne használjátok. Kézben tartva a puskát jobban lehet célozni. Az első két lövésem erre ment el. :)

A lövöldés néni ennek örömére adott mindhármunknak egy-egy műanyag krokodillal díszített kulcstartót. Nem tudom, hogy mert ennyire rendes volt-e, vagy mert tényleg ennyire nem volt forgalom egész nap, de azért akkor is. :)

Megjegyzés: ez a bejegyzés tegnap is létrejöhetett volna, ha kedves bátyám nem lát el mindenféle linkekkel. :)