Őrség, első és második nap

O tempora o mores

Szombaton íjászkodtunk egyet, mert esőt ígértek, és hiába sütött hetedhét ágra a nap, nem bíztunk benne annyira, hogy biciklire üljünk. Döglés volt és tunyulás.

Térerő az nemigen van - a szobában összejön két bóbitányi Edge, ha elég magasra emelem a telefont, de a wifi nem jön be telefonon. 

Erősíti ez a hely az emberi kapcsolatokat nagyon. Internet híján beszélgettünk Norbival, kiderült, hogy egyezik a véleményünk egy csomó mindenről, például ő is szereti a pilótakext. Jó fej ez a Norbi, majd még dumálok vele.

Tegnap már megvolt az első, aka "Csakazértis" bicikliút, Őriszentpéter centrumba és vissza. Útközben láttunk gólyacsaládot, kisgólya included. 

A helyi ivóban ellenőriztük, hogy a csocsó- és biliárderőviszonyok még mindig megvannak, valamint betoltunk egy-egy gitáros hamburgert fejenként, és ahogy elkezdett szemerkélni az eső, elindultunk vissza. A kisgólyát már nem láttuk, elment aludni, ahogy azt kell ilyen zsenge korban.

Sajnos azonban már az Őrséget is elérte a hanyatló Nyugat rákfenéje, itt a hintaágynál találkoztunk egy lengén öltözött ifjúval (vagy lánnyal, nem lehet ezt megállapítani), alighanem valami buliba igyekezett. (A kompromittáló képet csatoltam a bejegyzéshez, nemtom, hol fog megjelenni, mert ez a telefonos blogoló app.)

Feslett erkölcsök

A mai cél Szentgotthárd, mert ott jó hagymás rostélyost adnak. És alig 18km. Hegynek fel, hegynek le... Jobban meggondolva, még van egy sóletkonzervünk.