London

#firstworldproblems

Itt ücsörgök London közepén, egy kellemes étteremben, az ablak előtt DLR-ek osonnak el szép pirosan, Newcastle Brown Ale-t szürcsölök, míg készül az ezen a héten különösen tender húsból készült Manhattan Burgerem, amihez kapok hagymakarikát is, és azon stresszelek, hogy ki hányszor és mennyire fog lehülyézni, amiért nem mentem el várost nézni.

Nem mindenkinek lehet elmagyarázni, hogy engem nem érdekel a városnézés. A hétvégén Norbival biciklire pattantunk és gurultunk 11 kilométert két gombóc fagyiért - ennek van értelme. (Megj.: már ketten is akartak kenyeret és vajat hozni, hát nem igaz. Nem hagyják békén az embert.) A fagyi is megérte, mellesleg. Még a visszafele 11 km-t is.

Tegnap elmentem soppingolni, például. Van a jól bejáratott bevásárlóközpontom, felszáll az ember a DLR-re és ott van negyedóra alatt, sétálgatok ott egy ideig, néha még veszek is valamit (nem mindig; most például elég gyenge volt a felhozatal). És régi tervem, hogy elmegyek megnézni a Sherlock Holmes múzeumot a Baker Streeten - idén eljutottam odáig, hogy kiderült, hogy hatig van csak nyitva. (Hm, hagymakarika-illatot érzek. Itt mindjárt kaja lesz.)

"Minket ez nem mulattat" - majd valaki okos ember megmondja, ki mondta ezt (talán Viktória királynő?), de a lényeg az, hogy engem se. Teljesen jól elvagyok egyedül a saját kis dolgaimmal. Olvasok, DS-ezek, üres tekintettel bámulom a tévét vagy oda is figyelek, lemegyek a fitneszterembe tornázni vagy futni, mindenféle fura kajákat veszek a boltokban (mert ugye nálunk ilyen nincs), amiket elropogtatok a négycsillagos hotelben.

Hirtelen fordulat a történetben: már a reptéren vagyok, és várom, hogy bejelentsék a kaput. (A burger nem volt nagy szám, mellesleg.) De itt árverés van. 13:45-kor kellett volna bejelenteniük, közben meg már 13:50 van... Most mintha történne valami. Kapu még nincs, "Please wait" van. (13:55) Hah! 9-es.
Zárom soraimat.

Disclaimer: Ha van valaki, akivel kell (lehet) megnézni valamit, az más. Én ugye jól meghatározható célokra vagyok beállítva: nem megyek el "csak úgy" járni egyet, de szívesen gyalogolok három kilométert egy pohár tejfölért. (Jóhogy!) Ha viszont valaki (egy igen exkluzív csapatból valaki) mondja, hogy menjünk, járjunk egyet csak úgy, arra esetleg hajlandó vagyok. Főleg ha van tejföl is valahol beleszőve a történetbe. (Mindig mondom: hozzám képest a faék egy ritka bonyolult szerkezet.)