Legjobb lokál a patrióta.
Háttértörténet: Teobert igyekszünk elvinni mindenféle eseményekre, hogy nőljön, okosodjon, ügyesedjen. Az egyik ilyen a Kidstrong. Hetente egyszer ötven percet szaladgál, ugrál, mászik, kúszik hasonkorú gyerekekkel, változatosan összerakott akadálypályákon, edzők felügyelete és irányítása alatt. Néha vannak egyéb gyakorlatok is, most például “Public Speaking”, azaz nyilvánosság előtti beszéd a téma. Felmásznak egy pódiumra (egy láb magas matrac), ahol mikrofonba (tévé távirányítója) beszélve megválaszolnak egy kérdést (“mi a kedvenc színed?” és társai), a szülők spontán tapsviharban törnek ki. (A rutinos szülők.) Nem rossz cucc, bár szerintem legkésőbb egy év múlva már kinövi.
Egy másik helyet a nyáron próbáltunk ki. Hat hetes program, van benne foci, T-ball (aka “bevezetés a baseballba”), lacrosse és akadályfutás. Ravaszul a 3.5-4.5 éveseknek való csoportba írattam be, mert akkor ő lesz a legnagyobb és legügyesebb és legerősebb. Ez a része nem jött be, mert a másik három gyerek is akkora volt, és egyik-másik ügyesebb is. Ehhez hozzájárult Teobert rendre törekvő természete is. Tudná rúgni a labdát, de nem teszi, amíg a színes célkijelölő baszok nincsenek elvágólagosan elhelyezve, és azokat valakinek (neki) el kell rendeznie. Aztán az egyik kislány testvérei nincsenek feliratva, ezért ott szaladgálnak és labdáznak a partvonal mentén, és Teobert persze mindig rájuk figyel. És kint vannak a foglalkozások egy füves pályán, ha nincs eső. Teobert egyik legújabb mániája pedig a dongók, úgyismint bumblebee-k. A füves pályán vannak gyomok, amik virágoznak. Arra jönnek a méhek. A méhek azok majdnem dongók, mint az köztudott. Feszítővassal kell lefeszegetni a kis rohadékokról, hogy menjen végre az edző bácsihoz. Rettentően idegtépő. (Mint rendes szülők, nyilván kínosan ügyelünk rá, hogy Teobert tegye, amit az edző bácsi mond, és Teobert nyilván nem teszi, mert valami a felsoroltak közül. És mint rendes szülők, szorgalmasan növesztjük az ősz hajszálakat emiatt.)
Na de a lényeg. A foglalkozás a Community Centerben van, ahol van egy uszoda is. Már régóta szemezek vele, mert úszni jó, Brooklynban is jártam az Early Bird-Late Owl úszásra, és potom 100 dollár a bérlet egy évre (helyi lakosoknak). Csak az tartott vissza, hogy csak reggel 6 és háromnegyed kilenc közt lehet menni úszni, arra meg ki ér rá?
Most már azért jobban, mint korábban, és felmerült bennem a gondolat, hogy míg Teo focizik, addig anya elslisszol (Norbi közben felügyel) úszni egyet. Ez nem jött össze, anya nem slisszolt el egyszer se. Túlságosan lefoglalta az aggodalom, hogy egyetlen imádott csemetéje jól teljesít-e lacrosse-on.
De munka után egyszer igen, hogy megkérdezze, hogy mik az úszásra kijelölt tényleges időpontok. Az uszoda naptárában vannak vízijóga-órák, vízifutás-órák és egyebek, de ezek nem fedik le az összes időt, és ez egy 8 sávos medence, hát hány sávot foglalhatnak le a súlyzóval futkározó polgárok?
Összegyűjtöttem a bátorságot tehát, munka után odamentem, és megkérdeztem az egyik lifeguardot, hogy hogy is van ez, lehet délután is úszni? Persze hogy, mondta ő. Aztán pontosított: hát öt előtt nem, mert akkor “a lányok” gyakorolnak, de utána simán. Mondok nahát.
Másnap regisztráltam, összecsomagoltam a papucsot, szemüveget, testvérkém ittfelejtett kispalackos tusfürdőjét, törülközőt, és munka után elsurrantam. Kaptam vonalkódot is, amivel be lehet csekkolni, ami után bezizzent az öltözőbe az ügyeletes lifeguard (és a becsekkoló vonalkódolvasó nem működik - a New York-i életérzés itt is befigyel).
Az öltözőben kellett pár perc, mire megfejtettem, hogyan működnek a szekrények. Fel-le kell tolni az ajtón a zárat képező blokkot, és akkor lehet lelakatolni. (Lakat is volt nálam.)
25 yardos medence, nyolc sávval, standard lap swim szabályokkal (körbe kell úszni, amíg ketten nem vagytok, mert akkor felezni), és nem túl sok emberrel. Én voltam jobbról a harmadik sávban a cápa, míg át nem irányítottak az 5-8 sávokba, mert hattól a Rapid Swim team edzése volt (ez valami új cucc, most volt rá a próbaúszás, kifele menet láttam a hirdetményt). Onnantól kezdve szerényen evickélve szeltem úszótársam habjait.
Gondoltam, leúszok egy mérföldet - de az mennyi? Testvérkém szerető kuncogását odáig hallottam, ahogy több hossz alatt elvégeztem néhány nagy koncentrációt igénylő művelet. A “five tomatoes” módszer* segítségével tudjuk, hogy egy mérföld 5280 láb. Egy yard három láb, tehát egy mérföld (itt illesszünk be négy hossznyi szakaszt) 1760 yard, ami, 25 yard/hosszal számolva (még két hossz) annyi mint… Várjunk, mennyi volt az yardban? Bakker. (3 hossz) Oké, kerekítve 1750, az hétszer 250, szóval 70 hossz és az apró. (Újabb két hossz.) 72 hossznyit kell leúszni. (Francba az imperial rendszerrel, miért nem váltottak már át metrikusra. Öt paradicsom? Ezer méter egy kilométer vazz.)
*Ha kicsit elferdítjük, akkor kijön belőle négy szám: five-t[w]o-[m]eight-ohs, azaz 5280.
Mire idáig eljutottam, már huszonvalahány hossznál jártam. Eszti olyan jól tud gondolkodni úszás közben, nekem valahogy az a maradék kis kapacitásom is kikapcsol.
A szuper órám is elszámolt egy hosszt, ami kicsit legyilkolta az életkedvemet. 61 hossznál hagytam abba, ami igazából 62 volt (sóhaj), másfél kilométer. Holnap is lesz nap felkiáltással kikászálódtam a medencéből és mentem zuhanyozni.
Másnap enyhe izomláz kísért végig, de utána nap kora hajnalban ismét megjelentem, és letoltam szerény 914 métert, ami 40 hossz. Menni kellett utána dolgozni, inkább nem maradtam sokáig. Másodjára már megtaláltam a zuhanyzóban a melegvíz-fokozatot, és már sapi is volt rajtam (azt New York-ban valamiért nem szerették, de itt mindenkin van.)
Holnap is megyek. Most már meglesz a mérföld.
