Avagy jótett helyébe ne képzeld magad.
Időnként bedobnak egy marék Rossmann kupont a postaládába. Ilyen-olyan termék ócsóér', és nyolc darab 10%-os kedvezményre jogosító kupon. Ezeket rendre elfelejtem, vagy elajándékozom, vagy elfelejtem elajándékozni - kiszámítható vagyok, ugyebár. (Egyszer rosszindulatú volt velem egy túlbuzgó biztonsági őr az egyik Rossmannban, azóta szinte csak dM-be járok.)
Ma reggel viszont minden vektor összevágott: vennem kellett valamit, a Rossmann közelebb volt, és a kuponok is nálam voltak. Betörpöltem, felmarkoltam a jószágot, beálltam a pénztárhoz. Az előttem álló nő elég sok cuccot vett, így volt időm előszedni a kuponokat. Csak egy helyen vannak perforálva, úgyhogy hajtogatni kellett az elsőre letépett kettő darabot, és közben eljutott az előttem levő a fizetésig.
A pénztáros csajszi megkérdezte a szokásosakat: akciós Sensodyne fogkrém? Nem kért. Tízszázalékos kupon? Sajnos nincs.
DE VAN! DE VAN! - így én, és odaadtam mindkettőt. Mondván a második az enyém.
A nő is és a pénztáros is totál meglepődött, amit akkor se értettem és most se, bár akkor inkább abban az elégedettségben voltam elmerülve, ami egy jól kihasznált kupon után veszi körül az embert.
Mindegy, napi jócselekedet megvolt. Nő megköszönte, remélem, sikerült bearanyoznom a napját.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés