Ez volt az első alkalom, hogy légkondis szobában aludtam, és bizony nem volt jó. Ha az embernek a takaró alól kilógó alkatrészei gondosan 72 fokra vannak hűtve (igen, Fahrenheit, mert nektek se legyen jó), akkor a takaró alatti részek ugyanúgy próbálják testhőmérsékletre melegíteni magukat, mint a kintiek. Az ember ilyenkor kicsomagolja magát, aztán fázik és visszacsomagol, aztán leizzad és kicsomagol... (Ördögi kör: lásd kör, ördögi.)
Vidám nap volt, mikor Norbi felfedezte, hogy a gombok ravasz nyomogatásával Off állapotba lehet helyezni az eszközt.
 |
| Off gomb nincs |
Ezzel együtt sikerült majdnem kilencig szundikálni - legalábbis nekem; Norbi öt körül elkezdett olvasgatni.
A reggeli smink után már nagyobb céltudatossággal mentünk a Nagyvilágba, listát is írtunk meg minden.
 |
| A jó lista a hatékonyság alapja |
Döbbenet, hogy mennyivel logikusabb gondolkodásra képes az ember, ha nem egy napi konstans és viszonylag aktív ébrenlét után kell túráztatnia megviselt agyát. Rögtön rájöttünk például, hogy előző napi bevásárlásunk, bár durva hibát nem tartalmazott, egy-két hiányosságot azonban nem orvosolt. Azaz nem volt mit enni otthon. Lementünk megint vásárolni, és vettünk olyan cuccokat is, hogy kenyér, meg tészta, meg szósz, meg sajt, még több tejföl, effélék. (Nyilván nem a Times Square melletti boltot kell alapvetésnek tekinteni, de itt a gyümölcs masszívan drága.)
Mivel elsősorban az a fontos, hogy telefonálni tudjunk, visszamentünk a T-Mobil boltba, ahol szerencsére élő zene már nem volt, Vesta viszont igen. Mondtam neki, hogy a telefonunkkal van a gond, és mégis elvisszük a kártyákat; örült. A boltot már egészen tuti számokkal hagytuk el - ha elsőre meg tudom jegyezni, az jó szám -, és következett a bank.
A HSBC külön fejezetet érdemelne, de próbálom besűríteni ide.
Elöljáróban: az OTP lakossági szakágával nemigen volt bajom. Internetes bankolással a legtöbb ügyet el tudtam intézni, és ha be kellett mennem ügyet intézni, jellemzően alig volt várakozási idő és az ügyintézők kedvesek voltak. Tudtam, hogy innét csak lejjebb lehet.
A HSBC az a bank, ahol külföldről is lehet számlát nyitni. Mire ideérünk, már lesz számla, debit- és credit card, átutalunk annyit, amennyi kell az induláshoz, jej! Francokat.
Az ügyintéző, akit kaptam, csak a Zootropolis lajháraihoz hasonlítható, csak távolról sem olyan rokonszenves. Állandó unszolással, sürgetéssel, a főnökéhez eszkalálással sikerült eljutni oda, hogy indulás előtt négy héttel ígéretet kaptam, hogy elküldik a kártyákat, a PIN kódot, illetve az internetes bejelentkezéshez szükséges jelszót. Ezek mind meg is jöttek, a jelszó kivételével. Ugye, épp csak a fontos rész hiányzik. Mert a debit kártya szép, aktiválni viszont csak Amerikában lehet; amíg nincs pénz a számlán, kezdeni se lehet vele semmit; és tekintve, hogy teljesen eltérő banki fogalmak vannak Európában és emitt, addig nem akaródzott nagyobb összeget útnak indítani, míg nem látjuk, hogy megérkezik-e. Egy kicsit átutaltunk, hátha, megnézni viszont nem tudtuk, hogy hol van.
Többször szoktam ennek a vagy végletesen lusta, vagy egyszerűen csak hasznavehetetlen ügyintézőnek, hogy helló, a kód az nagyon kéne. Jó, elküldik sms-ben. Nem küldték, megint szóltam, nem küldték, megint szóltam, nem küldték, aztán meg már azt mondtam, hogy ajóq, most már minek, holnap utazunk.
Szombaton felkaptam a telefont, és felhívtam a HSBC support vonalát, hátha ideadják a belépéshez szükséges jelszót telefonon. Spoiler alert: nem adták. Sikerült azonban címet módosítanom (2-3 business day az átfutási idő), amire kiküldik a jelszót (3-5 business day). Személyesen nem tesznek ilyet, hiába is megyek be a bankfiókba. SMS-ben se küldik el, csak ha már 75 napnál régebbi a számla, és bármilyen idegesítően lassú az ügyintézés, ott még nem tartunk.
Ezután a telefonos csóka nagy jóindulatúan mondta, hogy amúgy a címváltoztatást az internetes felületen is el tudtam volna végezni.
...
NEMMONDOD B+?!
Nyilván azért lógok a telefonon már fél órája, és veszem végig az összes lehetőséget, ahogy adatot lehet ügyféllel közölni, mert be tudok lépni!
Ööö igen, igen, érti, és hát majd ha legközelebb erre lesz szükség, azt már az interneten...
(Nem ordítottam vele, amúgy. A körülményekhez képest teljesen nyugodtan magyaráztam el, hol hibádzik az ötlete.)
Mivel már helyben voltunk, az egyenleget legalább meg tudtuk nézni a kártya automatába helyezésével. 0,0USD.
Otthon volt főzőcske, tévénézés, szabadfoglalkozás, aztán alvás, ahol én már a szokásos ébredést produkáltam, míg Norbi még mindig félúton volt London és New York közt.
Legalább volt telefonunk, amin elért minket Pat, az ingatlanügynök. Elregéltem neki már korábban, mit szeretnénk, és vasárnap egy kis csokor lakással várt minket, amiket meg is néztünk. Három típus volt: az apró és büdös, az apró, büdös és lepukkant, meg a hm-hm, ez nem nagyon vészes, csak el nem férünk benne.
(Spoiler alert#2: ma megnézzük még egyszer.)
Ezzel el is telt a vasárnap. Hétfőn várt az első munkanap, ami miatt persze hogy nem izgultam, nem vagyok az izgulós fajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése