Mindenféle apróságok

Avagy itt se minden és mindenki helikopter

Norbi komolyan fenyegetőzik egy metrós poszttal, így én csak ezt az egyet tenném ide: a Futár New York-i megfelelője.

Kognitív disszonancia á la MTA

Van, amiben ez az aprócska település nem muzsikál onnan jól, mint a magyar székesfőváros, és az egyik ilyen dolog a tömegközlekedés előrejelzése. A BKK Futár rögös indulása után bennem feltétel nélküli rajongójára akadt; volt olyan (csak egyszer!), hogy olyan elragadtatva néztem az appon a kis buszok haladását, hogy a tényleges busz csalódottan bezárta az ajtaját és elment nélkülem. Itt ilyen nem lesz.

Van egy MTA Transit nevű app, menetrenddel, forgalmi infókkal, és persze a hivatalos érkezési időkkel, amit aztán vagy tartanak a járatok, vagy nem. Ez a kijelző is olyasmi: büszkén hirdeti, hogy a Q (expressz) járat jön ide két perc múlva, miközben az ezt durván figyelmen kívül hagyó R épp befut.

Norbi szerint ezen a vonalon (Q/N/R) elég lerobbant kocsik vannak, én meg kétkedve hümmögök ilyenkor. Oké, ő már rostokolt húsz percet két megálló közt az alagútban, miközben MTA-s emberek szaladgáltak meg kiabáltak izgatottan, én meg nem. (A brooklyni 77. utca utáni részen a váltó vagy valami gyengélkedik.)

A műsor viszont egyértelműen jobb, mint odahaza. Szinte minden nap jön egy háromfős mexikói zenekar, vagy egyfős gitáros osztag, vagy egy rúdtáncos csapat, táncolnak/énekelnek/zenélnek valamit, aztán körbejárnak begyűjteni a pénzt. Eddig csak férfiakat láttam ebben a szakmában.

A kéregetők a metrón többségben jó hangosan bejelentik, hogy itt most kéregetés lesz. Eddigi tapasztalataim alapján a többség elmondja, hogy régebben azt hitte, aki kéreget, az egy szar alak, de azóta rájött, hogy nem is, és legyünk jófejek. Ezek közt is csak pasit láttam. Volt egy női kéregető, az csendben ment végig a kocsin, egy "éhes vagyok, adj pénzt" feliratú táblával.

Ennyit a metróról. A többit majd Norbi, aki napi négy-hat órákat tölt utazással.

Jöjjenek a kutyák.

Összesen ha ötöt láttam eddig. Ami nem baj, a kutya városban tartása elsősorban a gazdának jó, na meg a kutyakaka sem lepi el itt úgy az utcákat, mint Bpesten. (Itt az utca szélére kirakott műanyag szemeteszsákok lepik el, megadva a belváros nehezen szokható aromáját.)
De az egész kutyatéma egy szót se érdemelne, ha nem lőttem volna ezt a táblát.

Finom váltással: a vécék.
(A gyenge idegzetűek, valamint a fura alakok, akiket valamiért nem érdekel a vécék működését taglaló amatőr eszmefuttatás, ne olvassanak tovább.)

Magyarországon, és Európa általam bejárt részén gravitációs alapon működő vízátfolyásos vécék vannak (egy erre járó vécémérnök majd kijavít). Itt viszont az elsőre furcsa, viszont hatékonyabb és szemre víztakarékosabb részleges vákuum + vízöblítéses módszer van a legtöbb helyen. Azaz a vécécsésze a perem háromnegyedéig fel van töltve vízzel, abba alkot az ember, aztán a tartály oldalán levő kar meghúzásával az egész tartalom halk hörgés kíséretében leszippantódik, és friss adag víz tölti meg a csészét a háromnegyedéig.
Gyakorlatban nézve ez azt jelenti, hogy egyszer kell lehúzni a vécét per használat, és nincs cseppfelverődés. Egyáltalán. Vécékefét még nem is láttam, és a vécészagosító reklámok is mintha nemlétezőek lennének.

És ha már témánál vagyunk: a mai utolsó kép az amerikai Budweisert ábrázolja. Ezen van minden, ami Amerikát azzá teszi, ami.