Kalandozások a jet-legelőn

Norbi kiegészítései az első napokhoz. 

Disclaimer: a cím is az ő ötlete volt! - Vissai

Mielőtt elindultunk, a(z egyik) búcsúbulin határozottan kijelentettem, hogy idefelé nem lesz probléma a jetlag, hiszen ez csak olyan, mintha egy nap hat órával később feküdnénk le, mint általában. Mondom olyan lesz, mint egy hosszabb munkanap. Ezúton szeretném jelezni, hogy én ehhez a jetlag dologhoz a jelek szerint egyáltalán nem értek, de gyorsan tanulok.

Szóval az utazás és az azt követő napok: Indulás előtti este ugye sikerült kábé tizenegy körül beájulni az ágyba, reggel négykor ébresztő. Egy ideje nálam az ilyen felelőtlen viselkedés automatikus fejfájást (nem az egyszerű kezelhetőt, hanem azt a gonosz, migrénest) jelent. Adjuk ehhez hozzá a többszöri fel és leszállást a repülővel, amire alap esetben is fejfájással szoktam reagálni.

 ((fejfájás * fejfájás) * 10 óra repülés) = meg akarok halni

 És hiába próbáltam egyszerűsíteni az egyenletet a “hujj de jó, Amerikába megyünk” faktorral, mégsem lett jobb.
Naszóval megérkeztünk, fáradtak vagyunk, ami miatt hülyék is vagyunk, tehát semmilyen értelmes döntést nem tudunk meghozni a legegyszerűbb kérdésekben sem, mint például, hogy mit együnk vacsorára?

Miután elaludtunk, Vissai szerint én ötkor ébredtem. Ezen a ponton szeretnék visszakanyarodni a bevezetőben említett nagyképű kijelentésemhez, mert a karma gyorsan lecsapott rám. Én bizony minden igyekezetem ellenére már kettőkor ébren voltam. A fejfájás a régi, fáradtság a régi, mit tesz ilyenkor az utazó?
Először is kioson a vécére, amilyen halkan csak tud, nehogy felébressze élete párját. Közben behúzza maga mögött az ajtót, ami halk kattanással záródik, majd enyhe pánikba esve nyugtázza, hogy kizárta magát a hálószobából. (Naja. Valami mókás kedvű korábbi lakó vagy a takinéni úgy hagyta itt a hálószoba ajtót, hogy benyomta a fogantyún azt a kis gombot, ami automatikusan bekattintja a biztonsági zárat az ajtón.) Lábujjhegyen káromkodik egy cifrát, majd halkról indulva, egyre hangosabban kopogva zsolozsmázza, hogy “édesem kinyitnád az ajtót?”

Szóval alvás az első éjjel részemről nem nagyon volt. A jó hír az, hogy a második éjszakán már csak háromkor, a harmadikon négykor ébredtem fel. A sorminta mutatja, hogy a negyedik nap környékén már összetettebb feladatok elvégzésére is alkalmas voltam. Az addigi veszteséglista egy pánikszerűen megvásárolt telefon a Vissai által már említett LTE-incidens miatt.