Biciklis bölcsességek

1. Ami emelkedőnek tűnik, az az is. 
2. Ami sík terepnek látszik, az emelkedő.
3. Ami olyan, mintha lejtő lenne, az sík terep (vagy emelkedő).
4. Az észt böglyök utazási sebessége napszaktól és hőmérséklettől függően 15-18 km/h.

Zen és biciklizés

Régebben, alig pár hónapja én is a vérbiciklizést űztem. Minél gyorsabban akartam eljutni egyik pontból a másikba, és persze a maszk alatt vöröslő fejjel anyáztam az előttem gyökkettővel  araszoló biciklist, meg az idióta gyalogost, aki csakazértis a bicikliúton gyalogol meg ott áll le telefonálni és nemám félreáll, mikor csöngetek, sőt, és az a rohadék G4 furgon, ami m i n d e n áldott reggel a bicikliúton kapcsolja be a szájbatekert vészvillogóját, meg az összes baromarcú autós, aki tudja, hogy nem fér már be a kereszteződésbe, de csak előrecsorog, hogy elállja az utamat HÁT MÉRT ÉL AZ ILYEN????

Volt tehát honnét fejlődni.

Egy napon azonban megvilágosodtam. 

Mondhatni homlokon csókolt a Nyúl.

Araszol előttem az idióta, majdnem visszafele megy már, olyan lassú? Nem érdekel. 

Visszaelőz, akárhányszor is megelőzöm, mert piros lámpánál mindig elémcsorog az istenbarma? Előzzön. 

Ja, és minden sarkon három piros lámpa, véletlenül se összehangolva, neadjisten *nem* másfél perces várakozással? Kicsit leszarom? Le hát.

Ez volt a kezdet. 

Pusztán leszarni hosszú távon már nem elég, ideológia is kell mögéje. 

Autóbabújt embertársam minden bizonnyal azért kunkorodik rá a biciklisávra jó szélesen, mert el szeretné olvasni a hirdetést az utca túloldalán, és ahhoz bizony kell az a plusz másfél méter. 

Az édes piros lámpák minden bizonnyal azért vannak, hogy nekem jó legyen. Az autóknak és a gyalogosoknak is kétszer dobott már zöldet a lámpájuk, de bennem a Zen lakozik, én kivárom, míg zöld lesz az én lámpám is. 

Biciklis pajtásom, mit pajtásom, kedves felebarátom épp most dolgozza ki a hiperugrás gyakorlati megvalósításához szükséges matematikai alaptételeket, azért nem tekeri a pedált teljes lelkesedéssel. A Zen legyen vele. És az ő lelkével. 

A G4 autó is egy gyerekotthonnak gyűjt felajánlásokat minden reggel a Kálvin téren, az a legkevesebb, hogy segítem drága barátaim, sőt imádott testvéreim egyértelműen közhasznú munkáját, és Zen óvatossággal kikerülöm őket, mikor végre nem jönnek az autók. 

Na ez a Zen biciklizés alapja. Kis gyakorlással szokássá tehető, és enyhén édeskés máza jól elfedi az acsarkodó dühöt. És általában hasznos is, például ha a Zen erejével kivárom, hogy tiszta előzési helyzetem legyen (minimum öt méteres szabad hely balra, három kilométeres körzetben ne legyen egy árva lélek se az úton) a szokásos lassú biciklis pajtáshoz, általában lekanyarodik magától is. 

A Zen legyen veletek is.

Fogyókúrás tippek a Mestertől - A Titkok

Azon praktikák, amiket máshonnét nem lehet megtudni

1. A társaságban elfogyasztott ételből származó kalória annyifelé oszlik, ahányan még az asztalnál ülnek

Tegyük fel, hogy elfogyaszt az ember egy sacc/kb 1200 kalóriás, teljesen isteni Popei pizzát egy hatfős társaságban. Ekkor valójában 1200/(6-1)=240 kalória kerül csak a szervezetébe. És hogy mi történik a maradék 960 kalóriával? Ez a legszebb az egészben: nem adódik hozzá a többiek beviteléhez (szépen is lennénk), ám a kalóriamegmaradás törvénye (http://hu.wikipedia.org/wiki/kalóriamegmaradás_törvénye) szerint az elfogyasztott kalória csak átlényegül, de nem tűnik el. (Vannak azok az emberek, akik desztillált vizet isznak extrudált rizskenyérrel, mégis híznak - na ők kapják ezeket is.)

2. Ingyen kajában nincs kalória

Ez talán nem is igényelne különösebb magyarázatot, de tudom, hogy matematikusok és szőrszálhasogatók is járnak ide, íme tehát a bizonyítás:

Minél drágább egy kaja, annál nagyobb a tápértéke (legalábbis általában.) A tápérték összefügg a kalóriákkal (valamennyire), teeeeehát...

Én szóltam.

3. Egységnyi adag gyümölcs másfél egységnyi csokit képes kioltani

Illetve annak megfelelő értékű egyéb táplálékot.

Kivételt képez ezen táplálékok közül a gyümölcs, mert ha gyümölcsöt eszik az ember gyümölccsel, akkor a jótékony hatások helyett inkább felerősítik egymás hatását.

Ez alól csak a gyümölcssaláta a kivétel. Főleg ha van benne eper.

4. A csoki zöldség

Mivel csak a nyers zöldségekre mondják, hogy nem hizlalnak, a kakaóbab pedig súlyos feldolgozási műveletek árán lesz csoki, valamekkora hízófaktora azért van.

5. Ha nem ízlik, nem hizlal

Legalább ennyi kárpótlás legyen érte.

Sajnos azonban ennek a fordítottja is igaz. És kevesek vallják teljesen őszintén, hogy kedvenc ételük a kelbimbófőzelék.

Az Hejjesirásrúl

Épp most olvastam tanult kollégám jótanácsait az angol beszéd rejtelmeiről - nem mondom, hogy nem jól mondta, mert bizony jól mondta, mégis, én az alapoknál kezdeném. Jelesül a Zanyanyelvvel.

Középsúlyos brummogás következik.

Mert nincs még egy hete, hogy erről folytattam társalgást egypár (5-6) emberrel. Mindegyikük úgymond kiművelt emberfő volt, felsőfokú tanulmányaikat befejezték, tehát fel lehet tételezni róluk egy bizonyos tanultsági szintet. És mégis, egyetlen ember volt csak közülük, aki azt mondta, hogy nem folytatja az írásbeli társalgást egy ismerősével, mert a helyesírása és központozása a tűrhetetlen szintet érte el. A társalgás többi résztvevője pedig nem értette, hogy ez miért kizáró tényező. Hiszen miért fontos, hogy helyesen írjunk magyarul? Ne legyünk már ilyen kicsinyesek, hogy ezen kiakadunk. Senki nem ír helyesen magyarul, hiszen nem is írunk manapság, csak angolul. A munkahelyen, ugyebár.

Ugyanezek az emberek, akik szerint a "megnéznám azt a filmet" elfogadható, kérdezik meg a guglit vagy engem, hogy akkor ez most itt "it's a beautiful day" vagy "its a beautiful day". És mikor megmondom a helyes megfejtést, megköszönik. Mert angolul elszúrni valami nyelvtanit, az ciki. Azt látják a Külföldiek. Magyarul ugyanez vagy ennél súlyosabb hiba (például a "nem-e az ő autója") már teljesen rendben van. Ha ebben javítom ki őket, akkor én vagyok a kicsinyes okoskodó.

Nem vagyok nemzetiszínkockás kilencszercsavarodó DNS-ű ősmagyar, az oviban se turulmadár volt a jelem. De a kutyafáját neki, aki a saját anyanyelvét hibásan beszéli, legalább annyi engedményt tegyen, hogy nem  hirdeti igénytelenségét, mint követendő példát - csak mert multinacionális cégnél dolgozik, ahol a hivatalos nyelv az angol, nem tesz úgy, mintha ez rögtön feljogosítaná a magyar nyelv tudatlanságból és/vagy lustaságból eredő meggyalázására. 

Ha előtte húsz évig sikerült helyes nyelvtannal beszélnie, akkor ezután is sikerülni fog; ha most nem sikerül, akkor eddig sem úgy beszélt, és gyávaság azzal takarózni, hogy a napi két órányi angol beszéd és öt e-mail elfeledtette vele az anyanyelvét.

Brumm.

Disclaimer: közel sem tökéletes a helyesírásom. Tisztában vagyok ezzel. Aki ezen bejegyzésen felbuzdulva hívja fel a figyelmemet a korábbi bejegyzésekben előforduló hibákra, annak előre is köszönöm, amint lehet, javítom őket.

Tanács

Nem mondom, hogy az SOS Dent egy rossz hely. Csak azt, hogy én többé nem megyek oda, és hogy ha már először se mentem volna, ma sokkal boldogabb életem lenne.

Fogyókúrás tippek a Mestertől - II. rész

Disclaimer: tényleg nem értek hozzá. Az alábbiakban felsoroltakat csak saját felelősségre. Bár igazából egyik sem veszélyes, kivéve talán a kobraméreggel pácolt csótánylábszárat - ott nagyon el kell találni az arányokat.

 Az étkezés

Kezdjük az alapoknál: nem fogyókúrázok. Nem és nem. Olyan nincs, hogy én ne ehessek Maggi Fix-féle spagócát, mert túl sok benne a szénhidrát. A virágnak megtiltani nem lehet, egyébként se.

Egy-két aprócska szabályt azonban még én is be tudok tartani.

1. Mértékkel

Például az Ikeában lehet kapni teljesen helyes kis csuprokat, meg a nagyobb teázóboltokban is (már ha mikrózhatót akar az ember; egyébként megteszi bármilyen edényke). Mondjuk egy ilyen ikeásat megpakolok félig spagócával-szósszal, rá tejföl és sajt, elfogyaszt - és máris jön az erre épülő tudnivaló:

2. A lustaság fél egészség 

Tehát ott ülök a félig megpakolt csuprommal, kicsipegetem belőle a kaját, ami természetesen igen finom volt, hiszen én főztem, és ennék még egy adaggal. Itt derül ki, milyen hasznos tud lenni, hogy lusta vagyok. Mert mire rászánom magam, hogy felkeljek a kényelmes kanapéról és elvonszoljam magam a maratoni messzeségben levő konyhába, elmúlik az éhségem. (Igazából meglehetősen keveset kell ehhez enni és csak pár percet kell várni, hogy leérjen a kaja a és a poci elégedettséget kezdjen árasztani magából.)

3. Rágcsa legyen kéznél 

Az az eredeti szabály, hogy naponta ötször keveset, de még a magamfajta vérprofi is belátja, hogy ez nem fog mindig összejönni. Aztán rátör az emberre a farkaséhség, amikor még a hetek óta a hűtőben aszalódó sajtdarabot is megfontolandónak ítéli, esetenként meg is csócsálja, majd rájön, hogy az nem sajt volt. Ennek elkerülésére halmoz fel az ember olyan ételneműket, amik hosszabb ideig is elállnak, viszont többé-kevésbé egészségesek (a müzliszelet tipikusan ilyen cucc: nem olyan egészséges, mint amit a "müzli" szó sugároz magából, de mi ezt jól tudjuk, a tudás pedig hatalom, így a müzliszelet jelen céljainknak tökéletesen megfelel.)

4. Víz

Mármint dihidrogén-monoxid. Nem gyümölcslé. Nem kóla. Nem tej. Víz.

Jó sokat kell (érdemes) inni belőle. Ha valaki hozzám hasonlóan a levegő páratartalmából nyeri ki a nedvességet, az felkelés után igyon meg egy pohár vizet, ebédhez még egyet, és mikor hazaér, egy harmadikat. Ugyan ez még mindig távol van az okos emberek által előírt napi két litertől, a korábbi heti négy literemhez képest jókora ugrás volt.

5. Kalóriát nem számolok 

Ez a fajta gondolkodás ugyanis hajlamos elfeledtetni az emberrel azt, hogy a kalória nem rossz dolog. A számlálós módszerekben burkoltan mindig ott van, hogy cél a napi nulla kalória, így én csak borzongani tudok, mikor mindenféle barátaim és ismerőseim boldogan közlik velem, hogy "képzeld, ma csak 700 kalóriát fogyasztottam". Legszívesebben ordítanék velük egy sort, hogy egy felnőtt embernek (még ha az nő is) bizonyos kalóriamennyiség kell a létfenntartáshoz (légzés, vérkeringés, hogy csak néhányat említsek.) De a magam visszafogott módján azért én kultúrember vagyok, így marad a rosszalló arc.

6. Elolvasom a címkéket

Még a névleges kalóriát is, bizony. Mondjuk nem tudom, hogyan számolják ki, utána kéne néznem, szóval csak annyira bízok meg ezekben, mint mondjuk a holnapra vonatkozó időjárásjelentésben, támpontnak azonban kitűnő. (Ez nem mellesleg Takarékos Hónap esetén is kitűnő módszer: míg elolvassa az ember az E-betűs adalékok listáját, azon is tud gondolkozni, hogy kell-e ez neki igazából.)

A testedzésről

Azt szokás mondani, hogy elég az étkezésen módosítani, vagy elég sokat tornázni. Az elsővel nem értek egyet, mert ha az ember csak kevesebbet eszik, akkor egyrészt többnyire nem a zsírtartalékokból ad le, hanem az izmokból, másrészt a maradék izmok továbbra is ugyanolyan löttyedtek maradnak - márpedig nekem az elsődleges célom nem az, hogy kilóra könnyű legyek, hanem hogy jól nézzek ki. A másodikkal nem tudok ellenkezni, mert végül is igaz, viszont a kettő együtt jobb és megnyugtatóbb eredményt ad.

1. Folytatni kell

Elkezdeni könnyű. Most is, január első hetében mármint, tömve volt az összes kedvenc órám a Fitness Factoryban, az öltözőben csak lapjával lehetett közlekedni, ésatöbbi - ahogy Füttyös Gábor megjegyezte, az újévi fogadalom még tart. Most már normalizálódott a helyzet, simán el lehet férni egy szombat délelőtti tae-bón, például. Mert folytatni, az a nehéz. Összekészülődni, meg odamenni, meg ott lenni, meg visszajönni, az két óra, minimum. Ami idő alatt annyi más hasznosat tudnék csinálni. Mafia Wars, például. Vagy tévézhetnék. Vagy kitakaríthatnám a lakást. Ehelyett odamegyek és vadidegenek közt félmeztelenkedek, meg patakokat izzadok valami félőrült szadista vezényletére, csak hogy aztán itthon békében lezuhanyozhassak és álomba merülhessek a tévé előtt (ami mellesleg sokkal élethűbb, ha be is kapcsolom - mindegy, ez egy másik hozzászólás témája lenne.) És ez ráadásul pénzbe is kerül, és annyiból tudnék venni magamnak valami szépet és/vagy finomat. Satöbbi.

A folytatáshoz kell az önuralom és bizonyos fokú önutálat/önundor is (abból lesz ugyanis a motiváció; lásd még: 2. és 3. pont). Nem könnyű a napi munka után még betámítani az edzőterembe, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy imádok este fél tízre hazatotyogni és egy gyors zuhanyt követően ágyba zuhanni. Az edzéseket viszont általában élvezem, leginkább azért, mert kétszer egymás után nem csinálom ugyanazt. (Bizony, többféle dolgot kell csinálni, különben hamar ráun az ember.)

2. "Eyes on the prize, Violet, eyes on the prize!"

(Ha valakit érdekel, hogy miféle "itt-ott olvasott" tudás szolgált a módszerek alapjául, azt ezek után talán inkább ne érdekelje. :)

Ehhez szükséges legalább egy egész alakot mutató tükör, néhány célnadrág (amibe bele akar férni az ember, ugyebár), mérőszalag (szabós, nem szerelős), esetleg egy mérleg és az igazán elszánt kütyübuziknak egy testzsírszázalék-mérő (utóbbi kettőt lehet együtt is kapni).

Könnyebb úgy gyötörni magunkat, ha látjuk, hogy miért is tesszük. Micsoda öröm volt, mikor óvatosan felpróbáltam azt a nadrágot, amit már öt éve őrizgetek azzal az alig pislákoló reménnyel, hogy majd egyszer talán megint beleférek, és tényleg belefértem. Az is jó volt, hogy mikor a minap az összes kollégával együtt szépen sorban megmértük testzsírszázalékunkat, nem kellett titkolnom az eredményt (26,8 - ami a "nem rossz, bár lehet még jobb is" számszerűsítve). És mikor már nagyon úgy érzem, hogy engem tűbe lehet fűzni, akkor vetek egy pillantást a tükörbe, és máris könnyebben veszem rá magam a megfontolt étkezésre és nagyobb kedvvel tekintek a következő edzésnap elé. (Akkora tűt szerintem még nem gyártanak.)

A mérleg elég alapvető felszerelésnek tűnik, de nekem például nincs itthon ilyenem. (Volt, csak a legutóbbi költözésemkor ottmaradt.) A magamfajta életmódváltóknak ugyanis a mérőszalag sokkal reálisabb képet fest a tényleges változásról. Mert ha az ember zsírt veszít és izmot nyer, akkor a súlya még talán nő is, ahelyett, hogy csökkenne, és ez igen rossz hatással van a lelkesedésre. A mérőszalag viszont megmondja, hogy hány centit csökkent a comb kerülete - ami már jóval kellemesebb hír. 

Nem kevésbé hasznos az egy korábbi eszement "tornázzunk"-rohamom alkalmából vásárolt Polar óra sem. Mármint nekem. (Igen, kütyübuzi vagyok, de szerencsére a kütyüit használó típusból.) Azon kívül, hogy pulzust és elégetett kalóriát mér (szerintem az utóbbit inkább megsaccolja a Hold aktuális alakja alapján), az enyém még azt is számolja, hogy hány edzésen vettem részt a héten. A célom a heti három, idén a két véletlen bekapcsolást is beleszámítva heti négynél járok. Másnak esetleg a naptárformájú edzésnapló jön be, vagy a vonalak húzogatása, de az edzések (és esetleg étkezések) valamilyen jól értelmezhető, mindig szem előtt levő dokumentálása hasznos.

3. Elérhető, jól mérhető cél kell

Az enyém az volt, hogy beleférjek a fentebb már említett nadrágba. Most pedig, hogy már beleférek, az új célom az, hogy végig tudjak csinálni egy tae-bo edzést leállás nélkül. (Vannak természetesen mellékcélok is, de mindig van egy fő cél.)

Itt is könnyű úgy elrontani, hogy az ember elhatározza, hogy ma január másodika van, akkor január huszadikán már lefutja a maratont. Nem fogja. Izomláza lesz és szenvedni fog a kudarctól, hogy "de hiszen már két hete járok hetente kétszer futógépezni, mégis csak az első keresztutcáig tudok elfutni", a következő lépés pedig a feladás. Pedig csak egy kis türelem kéne, hiszen hosszú távra rendezkedik be az ember, nem érdemes semmit elsietni. (Most, hogy már fél éve járok Hot Iron-órákra, már elgondolkoztam azon, hogy a két közepes súly helyett felrakok egy nagy és egy közepes súlyt. Talán már a jövő hónapban. :)

4. A realitások talaján kell maradni

Hej, haj, mennyire szeretnék én is olyan nádszálkarcsú talpig dögösség lenni, mint Scarlett Johansson photoshoppoltan (vagy anélkül, egye kánya.) Egy józanabb pillanatomban azonban rádöbbentem, hogy én a büdös életben nem leszek olyan. Ahhoz túl széles a vállam. Vastagok a csontjaim (tényleg). Főleg a bokám. Ésatöbbi. Szóval nem vagyok egy nádszál alkat, és bármit is teszek, ezen az egyen nem tudok változtatni.

Szerencsére elég józan volt a pillanat ahhoz, hogy folytassam a gondolatsort: viszont kihozhatom az alakomból azt, amit lehet. És ebbe belenyugodtam. (Időnként egy-két sóhajt leszámítva - ez a Scarlett csaj nagyon dögös.)

A vég

Becsszóra az egészen tuti tippeket akartam leírni (például azt a csótánylábszáras receptet), csak mikor elújságoltam egy-két olvasómnak (igen, több van, mint kettő, ha-ha-ha!), hogy miről is fog szólni a következő bejegyzés, hirtelen kiderült, hogy a szemükben én valami guru vagyok (pedig nem), és állítólag rettentő sokat változtam (pedig én csak a nadrágba akartam beleférni), és addig-addig erősködtek (bizony, kellett hozzá három másodperc is), hogy osszam meg a Titkokat, hogy hát muszáj volt. 

Én a fentieket teszem, úgy tűnik, nem hiába. Nagy hülyeséget szerintem nem írtam, ez az egy dolog nyugtatja meg a lelkemet - mindig mindig, mikor elkezdek olyan dologról okoskodni, amihez igaziból nem értek. :)

Ha netán ennyi nem elég, vagy nem vagyok elég hiteles, vannak más források és blogok - nem is én lennék én, ha nem Béres Alexandrát ajánlanám először, és csak utána a pilates-es blogot. 

Fogyókúrás tippek a Mestertől - Bevezetés

Én igazán értek hozzá. Mert tök sovány vagyok, mondhatni gizda. Mindenki ezt mondja, mindenkinek meg igaza kell hogy legyen, még ha én tudom is, hogy nem. :)

Régebben, hamvas, 67-74 kilós koromban átlag kéthavonta kitört rajtam a Csodaszerkór; olyankor beszereztem az épp reklámozott csodaszert a gyógyszertárból, elfogyasztottam kábé a felét, majd szép lassan feledésbe merült a terv - egészen persze a következő rohamig, mikor is az Új Csodaszer került a polcra. (A mostani újdonság a szájba spriccelős étvágycsökkentő -- nekem sok marhaságot el lehet adni, hiszen hinni akarok, ez viszont már nekem is sok.) Tudtam, mert alapvetően racionális vagyok, hogy hülyeséget csinálok, hogy feleslegesen adok ki meglehetős pénzmennyiséget, de (mert alapvetően racionális vagyok) ezt is megracionalizáltam, mondván ártani nem árt, használni talán fog, engem pedig boldoggá tesz, hogy Tettem Valamit Egészségemért.

Szerencsére már ez is elmúlt (mostanában az akciós arckrémekre bukok), csak az enyhe bőrpír maradt utána, mikor arra gondolok, hogy egy napon fény derülhet múltam ezen szégyenteljes foltjára.

Körülbelül ugyanilyen gyakorisággal tört ki a Na Most Aztán Fogyózzunk-mánia is, csak ez nem reklámok hatására, hanem például mikor nem fértem bele az egyik nadrágomba, vagy ha a tükör előtt állva szembesültem azzal, hogy igazából mekkora is a fenekem.

Ennek is ugyanolyan volt a lefolyása: egy módszer kiválaszt, első időkben masszívan betart, utána lazít, mélységes bűntudat, majd teljesen elfelejt, nadrágba továbbra se fér bele.

Ebből a kórszakomból (pun intended, de azért ne kövezzetek meg, kthx) két hasznos dolog maradt meg: a Béres Alexandra DVD-gyűjtemény, valamint a Súlykontroll könyv (amiben megnéztem az összes képet, és nagy részét még el is olvastam).

Addig is hallottam, hogy ah, fogyókúrázni nem jó, mert az csak kúra, márpedig életmódot kell váltani, de ezzel úgy voltam, hogy én kérem dolgozó nő vagyok, fenének van ideje/kedve/pénze erre, meg egyébként is így élek már több, mint két évtizede, akkor se tudnék változtatni, ha akarnék.

Na de ha Béres Alexandra mondja, az mindjárt más. (Igazából elég kellemetlenül érezném magam, ha kijelentené, hogy a Föld márpedig banán alakú, mert hosszú évek megszokása alapján hiszek neki, de igazából sejtem, hogy ebben a kérdésben nincs igaza. Lásd még: székely bácsi és A birodalom visszavág.)

Aztán ahogy Hannoverben voltam, ahol aztán igazán nem mondhatta rám senki, hogy túlzottan elfoglalt lettem volna, rájöttem, hogy időm az toképp most van az életmódváltoztatásra, és hogy az életmódom máris megváltozott - a fent felsorolt öt érvből kettő máris megdőlt. És még mindig nem fértem bele néhány nadrágomba. És akkor jött a töprengés. Végül többé-kevésbé tudatosan kidolgoztam a Vissai-féle Módszereket, részint az itt-ott olvasottak, részint a józan paraszti ész, részint a korábbi próbálkozásokból tanultak alapján. (Folyt. köv.)

A beszélő pulóver esete

Avagy soppingolási alapvetések

Mint azt már igen sokaknak elmondtam, Takarékos Decembert tartok - azaz csak azt és olyat és annyit veszek, ami és amennyi kell. Eddig egész jól haladok, hála az alábbiakban ismertetett szabályoknak.

1. Mindig írjunk bevásárlólistát.*
2. Vigyünk magunkkal tollat is.**
3. A bevásárlólistától a továbbiakban ne térjünk el.***
4. A blokkokat, számlákat, alkarra rögzített egyéb kiadásokat hazaérvén vezessük be erre a célra kifejlesztett táblázatunkba.****

*Amit aztán ne hagyjunk otthon.

**Egy csomó helyen ugyanis nem adnak blokkot, és ha valaki hozzám hasonlóan bűnrossz középtávú memóriával rendelkezik, annak nem árt, ha felvési valahova, hogy mit költött.

***Kivéve az alábbiakban részletezett esetek egyikében.

****Lásd még: elrettentés a gyakorlatban.

Az excel fájl, az mindennek a kulcsa. Hó végén nyom az ember egy =SZUM(C123:C150)-ot, és leesik az álla, hogy "meeennyi?? Kajára? KAJÁRA? Háádejsz' alig eszek valamit is!", aztán szentül megfogadja, hogy eztán száraz kiflicsücsköt fog összegyűjtött esővízzel fogyasztani.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy ételveszteségeim, azaz megromlott/lejárt kaják nincsenek, ill. alig vannak (az a három kis joghurt nem számít, ott félrenéztem a dátumot). Büszkeségre ad továbbá okot, hogy kiszáradt kenyér október óta nem fordult elő nálam. (Ez kicsit zavaró is, mert azzal a felkiáltással vettem meg a kenyérpirítót, hogy ez visszahozza az árát, mert a kicsit kiszikkadt kenyeret azt majd jól megpirítom.)

Tehát excelfájl. Nyomogatja az ember a szumokat, aztán megnézi, hogy mire mennyit költött, és arra jut, hogy a "ruhák" kategóriában szereplő összeg kissé talán több a kívánatosnál. Mert jobban belegondolva van mindenféle gönce. És ha nincs, akkor is megvárja a januári leértékeléseket (és nem dől be a decemberi gyermeteg 10%-oknak), tehát hiába van kiírva a H&M-ben, hogy árengedmény, meg bazi nagy %-jelek, arra gondol, hogy bármilyen jó cuccot vesz is, azt be kell írnia a Zexcelbe, a "Ruhák" munkalapra, és aztán ha meglátja az oszlop alján szereplő számot, rettentőmód el fogja szégyellni magát. Kellő szoktatás után már akár be is mehet az ember bármilyen boltba, bátran szembenézhet a Kísértéssel (akciós Vichy arckrémek, egyet fizet-kettőt vihet cipőakciók), és nem gyengül el.

Kivételek természetesen akadnak. Például ha az ember elkíséri egy barátját vásárolni, és ahogy segít neki blúzokat válogatni, hirtelen búgó hangot hall az egyik ruhakupac irányából, hogy "Gyere, vegyél meg". És ahogy körbenéz, rájön, csak az az akasztón lógó, jóképű pulóver lehet az. Igen, a könyökvédős.

Elég sok irányból hallhatja ezt az ember, mert a ruhák se tökhülyék, mind haza akar menni valakivel, és mindenkinél adott az a ruha-hangsáv, ami eljut a füléig, ámde. 

Vannak, akik kis gyakorlással jól kijöhetnek egymással; vannak, akik egymásnak vannak teremtve; és van Pityu, kedvenc barna háromnegyedes ujjú pulóverem - a hang tulajdonosa.

És Takarékos December, hogyne, de ha meglátok egy 52+26 darabos mosogatógép-tablettát 2700 forintért, nem fogom otthagyni. (Azt még nem tudom, naponta hány tablettát kell bevenni, mire lesz mosogatógépem, de 78 csak elég.) 

Tévedni emberi dolog

Kedves olvasóim, elsősorban kollégák: ha legközelebb azt látjátok, hogy kedden pontban hatkor felpattanok és elviharzok, szóljatok rám, hogy a keddi Hot Iron nem hétkor, hanem nyolckor kezdődik. Hétkor a kick-box kezdődik. 

Ha senki nem szól rám, még a végén megint nekieredek mindkettőnek.

Jáj

Note to self: szabóhoz Criminal Minds-nézés előtt menjünk.