Az első nap, amikor az előirányzat és a tejesített táv majdnem megegyezett.
Reggel döbbenetesen korán indultunk: már fél kilenc után valamivel úton voltunk. Az elején megálltunk itt-ott, viszont haladtunk is rendesen.
Májusfa rengeteg van most errefelé. Egyiken-másikon név is van, vagy sok kis zászló. Ennyit a helyi népszokásokról.
Donauwörth történelmi belvárosában áthaladtunk a helyi piacon - két zöldséges és egy narancslé-facsaró versengett az ügyfelek kegyeiért, na meg egy sajt- és tejtermék-árus (boldogok a sajtkészítők). Meg kellett volna állni fényképezni, de én is csak annyit tudok mondani, mint az egyszeri takarítónő - jobbra fal, balra fal, előttem meg lejtő.
Rövid Dunapart után jöttek a nagy amplitúdójú hepék és hupák. Általában a biciklisekre nézve jóindulatúan van tervezve és felépítve minden, de valami perverz oknál fogva a legtöbb jól kiérdemelt lejtő vagy éles kanyarban, vagy betonfalban végződik.
Harminc km körül megálltunk ebédelni egy steakházban Marxheim virágzó metropoliszában.
Krumplis tótok is vannak az őseim közt, nem csak pockok, a sajttal töltött krumpli nyilvánvaló választás volt.
Norbi gondolkodott kicsit, hogy elfogyaszt-e egy steaket, de a választék 600 grammnál kezdődött, és bár az én szememben ő egy tigris, ez még neki is sok lett volna - a sajtos tészta sült hagymával azonban minden nagymacska kedvence.
Almás pite nélkül pedig nem telhet el nap.
Ezután jött a napi kötelező hegy teljesítése. Festői táj, vörösesbarna fenyőtűkkel megszórt erdei ösvény, a mélyben folydogáló Duna, a motoros is pont a "motorral behajtani tilos" tábla mellett zúgott el mellettünk, ahogy toltuk felfele a járgányokat. A végén lejtő volt, meg viszonylag sík szakasz, ahol hasítottunk.
Egy kicsit eltévedtünk Neuburgban. Nem táblázták ki rendesen a Donauradweget, valahol egyenesen mentünk egy jobbkanyar helyett, és így egyenesen Ingolstadt felé mentünk, Neuburg belvárosának és rengeteg, minden bizonnyal gyönyörű templomának megtekintése helyett. Sűrűn záporzó könnyeink áztatták az Ingolstadt felé vezető, mintegy öt kilométerrel rövidebb utat.
Technikai okokból megálltunk az SC Irgertsheim focipályájának sörözőjében, ahol mit ád az ég, vécé is volt. Itt a megye nyolcas csapatoknak is olyan focipályájuk van, hogy ihaj, és a gyep olyan zöld, hogy a brit királynő főkertésze is elmorzsolna pár férfias könnycseppet.
Ingolstadtban is van belváros, egész pofás méghozzá. Macskaköves, az igaz, de a jó fajta. És itt is beigazolódott, hogy ha tíz másodpercnél tovább áll egy helyben az ember térképet nézve, azonnal lecsap rá egy helyi, hogy segíthet-e.
A napi kiciócó hely beváltotta a hozzá fűzött reményeket: tiszta, jól felszerelt, wifi included, reggeli szintén.
Azt nem értem mondjuk, hogy miből élnek ezek a helyek. Eddig szinte mindegyikben csak mi voltunk, esetleg még valaki. De talán ha beindul a szezon.
Felhajtottunk egy sört (én voltam a felbujtó), aztán fogmosáspizsikóma.
Táv: 88.6 km, egy hegy
Reggel döbbenetesen korán indultunk: már fél kilenc után valamivel úton voltunk. Az elején megálltunk itt-ott, viszont haladtunk is rendesen.
 |
| Csapatmunka, gondolom |
 |
| Májusfa |
Májusfa rengeteg van most errefelé. Egyiken-másikon név is van, vagy sok kis zászló. Ennyit a helyi népszokásokról.
Donauwörth történelmi belvárosában áthaladtunk a helyi piacon - két zöldséges és egy narancslé-facsaró versengett az ügyfelek kegyeiért, na meg egy sajt- és tejtermék-árus (boldogok a sajtkészítők). Meg kellett volna állni fényképezni, de én is csak annyit tudok mondani, mint az egyszeri takarítónő - jobbra fal, balra fal, előttem meg lejtő.
Rövid Dunapart után jöttek a nagy amplitúdójú hepék és hupák. Általában a biciklisekre nézve jóindulatúan van tervezve és felépítve minden, de valami perverz oknál fogva a legtöbb jól kiérdemelt lejtő vagy éles kanyarban, vagy betonfalban végződik.
Harminc km körül megálltunk ebédelni egy steakházban Marxheim virágzó metropoliszában.
 |
| Ez csak úgy volt ott |
Krumplis tótok is vannak az őseim közt, nem csak pockok, a sajttal töltött krumpli nyilvánvaló választás volt.
 |
| A tyúk hozzájárult |
Norbi gondolkodott kicsit, hogy elfogyaszt-e egy steaket, de a választék 600 grammnál kezdődött, és bár az én szememben ő egy tigris, ez még neki is sok lett volna - a sajtos tészta sült hagymával azonban minden nagymacska kedvence.
Almás pite nélkül pedig nem telhet el nap.
Ezután jött a napi kötelező hegy teljesítése. Festői táj, vörösesbarna fenyőtűkkel megszórt erdei ösvény, a mélyben folydogáló Duna, a motoros is pont a "motorral behajtani tilos" tábla mellett zúgott el mellettünk, ahogy toltuk felfele a járgányokat. A végén lejtő volt, meg viszonylag sík szakasz, ahol hasítottunk.
 |
| Itt még nem sejtettük, hogy eltévedtünk. Valamint kacsák. |
Egy kicsit eltévedtünk Neuburgban. Nem táblázták ki rendesen a Donauradweget, valahol egyenesen mentünk egy jobbkanyar helyett, és így egyenesen Ingolstadt felé mentünk, Neuburg belvárosának és rengeteg, minden bizonnyal gyönyörű templomának megtekintése helyett. Sűrűn záporzó könnyeink áztatták az Ingolstadt felé vezető, mintegy öt kilométerrel rövidebb utat.
 |
| Itt álltunk meg először sírni |
Technikai okokból megálltunk az SC Irgertsheim focipályájának sörözőjében, ahol mit ád az ég, vécé is volt. Itt a megye nyolcas csapatoknak is olyan focipályájuk van, hogy ihaj, és a gyep olyan zöld, hogy a brit királynő főkertésze is elmorzsolna pár férfias könnycseppet.
Ingolstadtban is van belváros, egész pofás méghozzá. Macskaköves, az igaz, de a jó fajta. És itt is beigazolódott, hogy ha tíz másodpercnél tovább áll egy helyben az ember térképet nézve, azonnal lecsap rá egy helyi, hogy segíthet-e.
A napi kiciócó hely beváltotta a hozzá fűzött reményeket: tiszta, jól felszerelt, wifi included, reggeli szintén.
Azt nem értem mondjuk, hogy miből élnek ezek a helyek. Eddig szinte mindegyikben csak mi voltunk, esetleg még valaki. De talán ha beindul a szezon.
Felhajtottunk egy sört (én voltam a felbujtó), aztán fogmosáspizsikóma.
Táv: 88.6 km, egy hegy
és megvan a kacsa is :) köszönöm!
VálaszTörlésa krumpli jobb alsó sarok, az tejföl?