Mai napi ROFL

Önnek jár.

A 2-es villamos vezetője ma este:

"Jó estét kívánok, a Boráros tér következik. Az ajtók a bal oldalon nyílnak. Kivéve a másodikat."

Nagy nap ez a mai

Mégis vittem valamire ebben az életben. 

Találkoztam Béres Alexandrával. Tíz éve tornázok kisebb megszakításokkal a különféle DVD-ire, ő az egyetlen ember ma a Földön, aki monitoron keresztül rá tud beszélni, hogy csináljak még kétszer nyolc felülést, az ő könyve alapján találtam ki a most használt életmódom legtöbb részét - most meg egyszercsak kihirdette a cég, hogy ma este hatkor ő jön előadni, iratkozzon fel, akit érdekel.

Első megilletődöttségemben rögtön fel is akartam iratkozni a szervező csoportba (ahelyett, hogy esetleges kérdéseimmel halmoztam volna el őket; jobban el kellett volna olvasni a kifüggesztett plakátot, de a lényeg azért megvolt); a már benne levő kolléga kedvesen visszaírt, hogy most még nem vesznek be az igazgatók közé, de mellékelten küldi a meghívót. Hoppá... Mindegy, bejutottunk. :)

Vittem magammal a könyvet (nem vagyok egy autogram-fanatikus, ez az egy kivétel), valamint egy kölcsönfényképezőgépet, utóbbit egy csoportkép reményében. Addig toporogtam az előadásra rábeszélt kolléganő asztalánál, míg végre elküldte a levelet, amit írt, és felmehettünk az előadóba - és milyen jól tettem, hogy toporogtam! Mi voltunk ugyanis az elsők. Be is mutatkozhattam meg kezet is foghattam vele, és dedikálta is a könyvemet ("Vissainak szeretettel" - yeah!), és remélem, sikerült nem elmebeteg stalkernek tűnnöm. (Tényleg azt hittem, hogy más is hoz könyvet. :)

Az előadás az ismeretterjesztés és a "hajrá, meg tudod csinálni!" közt mozgott, teljesen élvezhető volt, ráadásul itt-ott még vicces is. Élőben pont olyan, mint a DVD-ken, talán valamivel aranyosabb. Általában azt szokták mondani, hogy "milyen kicsi", és tényleg nem egy jegenye, viszont önmaga legjobb reklámja is egyben. (Hihhhetetlenül szép az alakja, fotosop nélkül én ilyet még nem láttam. Na jó, Dörtét kivéve. De hol van ő Béres Alexandrához képest?)

Kijelentette, hogy neki pontban fél nyolckor mennie kell, és tényleg csak annyira halmoztuk el kérdésekkel, hogy háromnegyed nyolckor már észbe is kapott. Még mondott egy olyat, hogy majd egyszer visszajön táplálkozási tanácsokkal, és már el is suhant. 

Béres Alexandra 4 teh masses. :)

Közjegyző

A jóisten mentsen meg mindenkit ezektől.

Kell meghatalmazás, hogy a közös lakás ügyében el tudjak járni a német nevében is. És mivel német, ehhez kell egy német-magyar közjegyző. Olyan pedig van Budapesten, nem is egy. Akit mi kifogtunk, az mind közül alighanem a legrosszabb (legalábbis remélem, hogy ez már az abszolút mélypont.)

Először, még október végén felhívtam őket, hogy nekem ez és ez kéne, lakás eladásához, meghatalmazás, német úriemberrel, elsősorban a Földhivatal a célközönség, mikor, hogyan, mennyiért. Megmondták készségesen és udvariasan, hogy ehhez Közjegyzői Okiratot kell készíteni (így nagy kezdőbetűvel), az 15080 forint, plusz 2200 forint a német útlevelének ellenőrzése; a további példányok ott helyben már nem kerülnek semmibe. Csodás. (Háromszor is rákérdeztem, hogy tényleg ennyi?) November 18-án este 6? Szintén csodás. Van nálam meghatalmazásminta ügyvédtől? Nagyszerű, küldjem el e-mailben a közjegyző részére, legalább egy héttel az időpont előtt - most épp szabadságon van az illető, de hétfőn már lesz.

Úgyhogy elküldtem két nappal később. Akkor már a közjegyző is visszaért a szabadságáról.

A múlt héten meg már kezdett gyanús lenni, hogy nem is válaszoltak rá, nem is keresett senki, hát telefonáltam, hogy hogy is van ez. Sikerült is elérnem telefonom H. Sz. Kingát, aki enyhe meglepődéssel fogadta, hogy küldtem egy levelet. De azért megkereste, megnyitotta a csatolt fájlt, helyeslően hümmögött, megköszönte sokszor, hogy felhívtam erre a figyelmét, és persze, menjünk 18-án este hatra.

Mentünk. A biztonság kedvéért mindketten valamivel korábban értünk oda, becsengettünk, felmentünk, mondtam a recepciósnak, hogy én vagyok én, hatra van időpontom. Leültünk, vártunk, a magam részéről csodálkozva szemléltem az iroda népét - egy közjegyzői irodát az itt láthatónál sokkal professzionálisabbnak gondoltam korábban. Furcsa volt például, hogy két dolgozó tőlem öt méterre vitatta meg "a piaci cigányok" viselkedését, méghozzá erősen megkérdőjelezhető szóhasználattal.

Hat óra tízkor már azért megelégeltem a várakozást - volt nálam könyv, tehát nem untam magam halálra, de azért azt elvártam volna, hogy úgy öt perccel a kitűzött időpont után a recepciós elmormoljon valami olyasmit, hogy "elnézést a várakozásért, elhúzódott az előző ügyféllel", ha mást nem is. De nem, itt a közjegyzőnél ez nem így megy, itt nekem kellett odamenni, megvárni, míg a recepciós lány sok "puszi, puszika" mondogatása után végre leteszi a telefont, és megkérdezni, hogy mi a helyzet. Hát már szólt neki. Ja jó. Az más.

Negyed hétkor meg is jelent a közjegyző, betessékelt minket egy tárgyalóba, elmagyarázta, hogy hát igen, ő megnézte azt a mintát, amit én küldtem, de nekik is van mintájuk, és az már úgyis németül volt, úgyhogy inkább azt írta át kicsit, és kihagyott belőle ezt-azt, ami az én változatomban ott van, mert hát az nem kell. Jóvan, gondoltam, ő a közjegyző; hangosan pedig megismételtem korábbi megjegyzésemet, miszerint a Földhivatal a cél, az kell, hogy ők elfogadják. Ó, hát hogyne, elfogadják.

Aztán azt is mondta, hogy a némettel szépen elolvassák és egyeztetik, és azután nekem is elmondja magyarul mondatról mondatra, hogy mi van benne (mivel azt még az elején tisztáztuk, hogy én nem beszélek németül).

Elkezdte a némettel, és hopp, a második bekezdésben máris akadt egy aprócska baki: ő azt írta, hogy a lakás teljesen a német tulajdonában van, pedig a magyar verzióban világosan az áll, hogy "1/2" tulajdonrészről van szó. Ezt meg is mutattam neki, mert a magyar minta is ott volt a német mellett. De hát ott van egy vessző - így a közjegyző hölgy. Istenkém, nem mindenkinek megy az összetett mondatok értelmezése. Aztán jött a minimális vételár kérdése, amit először a némettel vitattam meg; ekkor a közjegyző hölgy egyenesen rámförmedt, hogy én ne beszéljek angolul, mert ő ért ugyan angolul, de most ez így neki túl bonyolult. WTF?? - így én magamban, de még mindig megőriztem a nyugalmamat. Neki is biztos hosszú napja volt, ugyebár. 

Ez a nyugalommegőrzés egyre nehezebben ment, mert egy bő egyoldalas szöveg átolvasása közben annyiszor csattant rajtam az ostor, hogy inkább nem is számoltam. (Mindezt nyűgös, agresszív hangon kéretik elképzelni innentől fogva.) "Ez miért van benne a mintaszövegben?" Mert az ügyvéd azt mondta. "De ez nem kell." Az ügyvéd írta, neki elhiszem. "De hát ez ide nem kell."  És ezen a ponton közölte, hogy minek nekem ügyvéd, ők is csinálnak adásvételi szerződéseket.

Ekkor már láttam, hogy nem leszünk puszipajtások, úgyhogy csak annyit mondtam, hogy a család ügyvédje, maradok nála. Ezt elfogadta. És aztán jött a még rosszabb rész. 

Hogy ő akkor ezt most elviszi, kijavítja, és akkor jön az aláírás, de ő a hiteles magyar fordítást ma már nem fogja megcsinálni. Jó, ne csinálja meg, eljövök érte másnap vagy hétfőn, viszont két példányt kérek belőle. Ó, hát az plusz költség.

Megint wtf-fejet vágtam, és elrebegtem, hogy nekem a telefonban nem ezt mondták. Na ekkor dalmahodott fel csak igazán. Megkaptam a pofámba bele, hogy ő ilyet biztos nem mondott, képzelődök. El kellett neki magyaráznom, hogy ezt nem ő mondta, amikor ugyanis először telefonáltam, ő épp szabadságon volt. 

Kiment, rászólt a kollégáira, hogy vegyék már lejjebb a hangerőt*, elkészítette a végleges verziót, és behozta a számlával együtt. Amitől dobtam a közmondásos hátast. Nem 17280 forint volt, még csak a közelében se járt annak, hanem 27530. Ami, lássuk be, elég szép pénz húsz percnyi munkáért.

*Ó, majd' elfelejtettem: a tárgyalón kívül a kollégái jól hallhatóan kitűnően szórakoztak - ordításszámba menően tréfálkoztak egymással, bekapcsolták valamelyik könnyűzenei rádióadót meglehetős hangerővel, jókat röhögtek, meg vagy egymást verték, vagy a bútorokat szét, de hogy irtózatosan hangosak voltak, az biztos. Egy közjegyzői irodában. Miközben épp ügyfelek voltak ott. Csak úgy mondom.

Mondtam neki, hogy nekem más árat mondtak. Megint jött azzal, hogy ő ilyet nem mondott. Megint elmagyaráztam, hogy nem ő mondta, hanem a kollégája. De hát az nem mondhatott ilyet. (Most egy ilyennel hogyan lehet beszélni?) És kivágta az adu ászt, hogy és a hiteles német fordítást az fel se számolta, pedig azt nem is tudta, hogy kell neki készítenie.

Na ekkor pattant el bennem valami. A neveltetés meg a társadalmi korlátok azért visszatartottak, de bizony a k. anyját a kedves H. Sz. Kingának. 

Nem tudta, hogy neki hiteles német fordítást kell készítenie? Mégis mit gondolt? Miért magyar-német közjegyzőhöz mentem? Miért telefonáltam majd' három héttel korábban, miért mondtam azt, hogy egy német emberrel szeretnék meghatalmazást készíteni? Miért telefonáltam másfél héttel a megbeszélt időpont előtt, hogy rákérdezzek a fordítás állapotára? És ezek után ő nem tudja, hogy neki németre kell valamit fordítania? 

És hogy fordítania kellett volna? Ugyan kérem. Nem ügyfélnél volt ő negyed hétig, hanem előkapta a saját verziójukat és átírta benne a szerződők adatait. Annyira ostoba az a nő, hogy arra sem emlékezett, mit mondott negyedórával korábban. Erre sem, és arra sem, hogy azt mondta, hogy mondatról mondatra lefordítja nekem is magyarra a szöveget. 

Szóval ott ültem, nagyon igyekeztem nem elragadtatni magam (ami nem volt könnyű), és végül annyit mondtam, a helyzethez képest szerintem kimagasló nyugalommal, hogy "nem kéne engedniük, hogy a kollégájuk ostobaságokat beszéljen". Erre a közjegyző elkezdett rikácsolni, hogy akkor menjünk máshova, ott úgyis több lesz... Nem kell ezeknek valami vizsgát letenniük? Meg iskolákat elvégezniük? Ahol esetleg valami modorra emlékeztető dolog rájuk tapad? Vagy rá is tapadt, de levakarta a zuhanyzóban, mert azt hitte, valami parazita?

Már megint egy olyan dolog, ami órákkal ezelőtt történt, de még mindig dühöngök miatta. Hacsak kommentben jobb ötlet nem érkezik, holnap telefonálok dr. Tóth Ádámnak (ő a fő közjegyző abban az irodában), és elújságolom neki mindezt. Kevés esélyt látok rá, hogy bármi haszna legyen, remélem azért, hogy még lehet szerződést bontani velük (a terméket, amiért mentem, még amúgy se kaptam meg.) 

A meghatalmazást máshogy is el tudom intézni, de ami ma este zajlott abban a közjegyzői irodában, az már jóval több, mint tűrhetetlen. Nagyon elegem van abból, hogy aki csak teheti, az kitol a másikkal, csak mert megteheti. Hogy közjegyző, alapértelmezésben egy vérszívó féreg, az oké, ez sajnos a jelenlegi bürokrácia része. De kezelhet az engem emberként is.

Tévedni emberi dolog

Kedves olvasóim, elsősorban kollégák: ha legközelebb azt látjátok, hogy kedden pontban hatkor felpattanok és elviharzok, szóljatok rám, hogy a keddi Hot Iron nem hétkor, hanem nyolckor kezdődik. Hétkor a kick-box kezdődik. 

Ha senki nem szól rám, még a végén megint nekieredek mindkettőnek.

Jáj

Note to self: szabóhoz Criminal Minds-nézés előtt menjünk.

Szorgoskodtam

Tegnapra az Elmű beígért 8-12 köztre egy áramszünetet, és pontban 8:00-kor le is kattintották a főkapcsolót. Tervezett karbantartás volt, tehát én is nagy tervezésbe fogtam.

Reggel maffia- és vissaietetés, utána ugrabugra, hazajön, lezuhanyoz, felmarkol bicikli és két nadrág, irány a bicikliszerviz és a szabó, hazajön, megpihen, elmegy Ikeába.

Az ugrabugra ezúttal tae-bo volt, azzal az edzővel, akinél step aerobicon is voltam múlt héten. Ez csak a fütyüléséből tűnt fel - ugyanis Füttyös Gábor (not his real name!) ezzel a hangeffekttel jelzi, hogy módosul a gyakorlat. Ide nem számítva, hogy időnként le kellett állnom, igen kellemes óra volt, ő is odafigyelt, hogy jól csinálja az ember az összes rúgást és ütést és egyebeket (és meg mernék rá esküdni, hogy az a muaj thai ütés-ütés-könyök-térd kombináció fatality volt valami Mortal Kombat-klónban). Hajlandó vagyok felülvizsgálni róla alkotott korábbi véleményemet.

Hazajöttem, tettem-vettem, jött volna a napirend zuhanyzásos pontja, de kiderült, hogy a melegvízhez is kell az áram. Hideg víz az volt, úgyhogy egy visszafogott macskamosdást azért végrehajtottam, aztán jött a biciklire kapunk rész.

Most, hogy már tudom, hogy a Váci út mentén egész hosszan van bicikliút, meg hogy az Attila úton lehet a bokrok alatt megközelíteni sok helyet, simán odataláltam az ajánlott biciklibolt/szervizhez. Elregéltem a problematikát a mesternek (fiatal srác), hogy a váltó időnként vált egyet pluszban, meg hogy az elülső fékpofa mintha súrlódna a felnin, meg hogy esetleg jól jönne egy őszi szezonra felkészítő olajozás. Erre azt mondta, hogy ez teljes szervizelésnek tűnik, ami 7kHUF. Ezt köszönettel inkább nem kértem, erre felcsatolta a biciklit valami állványra (az ülés rúdjánál fogva), megnézte a váltót, és azt mondta, hogy ne csak azt a két-három sebességet használjam, amit szoktam, hanem inkább váltsak át elöl a legnehezebbre, és a hátsón váltogassak az 1-2-3 közt, mert így jobban jár a lánc is meg a fogaskerekek is. Fene gondolta volna, no de ezért jár az ember szervizbe.

Valamint tekergetett a fékeken is, aztán közölte, hogy nyolcas van a hátsó kerékben... ettől kicsit elakadt a lélegzetem, de azt is hozzátette, hogy Budapesten úgyis lesz benne, erre alábbhagyott a pánikom.

Következett a szabó-kör. Oké, belátom, elég mély benyomást kelthet, ha valaki benyit, köszön, leveszi a sisakját meg a szemüvegét meg a kesztyűjét és köszön még egyszer - de hát istenkém, én már csak ilyen személyiség vagyok, egyébként is mindenki tudja, hogy bukósisakban biciklizni MENŐ.

Lepakoltam mindkét nadrágot, hogy ebben cserélni kéne a cipzárt, amazt meg fel kéne hajtani, erre megszólal a szabó mögött ücsörgő töpörödött nyanya, hogy "de szép a bőre". Köszönöm, pont ez kell, hogy a frászt hozza rám. :)

Hazafele még beugrottam a sarki (Petneházy-Röppentyű utca) CBA-ba - külön pirospontot kapnak az előttük levő 6 db bicikliparkolóért, na meg hogy senki meg se rezzent, hogy annyi tejfölt vettem, amennyit.

Otthon, délután egy körül már pislákolt a sütő órája, és már volt meleg víz is. Efölötti örömömben zuhanyzás után feltettem egy mosást is - amit talán nem kellett volna. (A munka- és különösebb tennivaló nélkül töltött hónapokban megtanultam értékelni a feladatok értékét. Tegnap már amúgy is kiemelten szorgos voltam, a mosást elintézhettem volna ma is.)

Röpke pihenő, majd Ikea, thx to Szö.G. irctársnak, aki azóta már az Ezüst Fokozatú Ikea Kitüntetés büszke tulajdonosa. 

Ismét bevásárlólistával támadtam, ami nélkül kiszámíthatatlan mennyiségű roppant hasznos csuporral tértem volna meg szerény hajlékomba. Listával a kézben épp csak néhány extra dolgot pakoltam be - például a csíkos kistálcát (ami, tekintve kissé szűkös tálalóedény-kapacitásomat, hasznos tagja lesz a társaságnak), a randa világoskék sajtreszelőt (ezentúl ebben reszelem a sajt, és ha mondjuk vendégek jönnek, gyorsan előszedem a dizájnos, de kevéssé praktikus sajtreszelőt és a reszelt sajt mellé rakom), és, mivel támadt egy McGyver-féle epifániám, egy sereg akasztót és egy piros hajtogatós dobozt, amikből összeeszkábáltam egy minden igényt kielégítő függőszemetest.

Nem egy babilóniai függőkert, viszont hasznos

Ilyen az, amikor kiemelten szorgalmas napom van.

Ugrabugra

I love the smell of a work contract in the morning

Voltam ma reggel szerződést aláírni, jövő hét szerdától már a hazai GDP növelésén fogok szorgoskodni, ismét tagja leszek a hasznos társadalomnak, anyagilag független leszek mindenféle németektől, emelt fővel járhatok az utcán, ésatöbbi. Jó érzés. :)

Reggel már belefogtam volna a szokásos jajistenkémmitvegyekfel-rutinba, de kiderült, hogy jó már rám egy csomó olyan nadrágom, amihez korábban túl alacsony voltam. Nagyon úgy tűnik, hogy bár a tömegem nem változott, a keresztmetszetem némi változáson esett át. :)

Persze az volt az egyik első dolgom visszatelepedéskor, hogy beiratkoztam a korábban kinézett fitneszklubba. A kiválasztásnál három fontos szempont volt: legyen közel, legyen változatos az órarend, és legyen megfizethető. A választás ezután erre esett. A napijegy most épp 1900HUF, úgyhogy merészen azonnal az aerobic havibérletet választottam, amivel bemehetek napi egy órára és használhatom a wellnessrészleget (ez a veszély egyelőre nem fenyeget; hiába nővérem gondos oktatása, egyedül még mindig nem merek szaunába menni). 

Azóta ezt ápgrédeltem kombinált havibérletre, ami 2kHUFfal több, viszont így naponta annyi órát látogatok, amennyihez kedvem van.

Azt korábban még nem említettem, és kevesen tudják rólam, és ők se mind hiszik el, hogy nagyon félénk vagyok. Igyekszem kompenzálni, mégis, bemenni egy női öltözőbe, átvedleni edzősruhába, aztán megjelenni egy üvegfalú (!) edzőteremben, és ott nádszálvékony, kitűnően sminkelt (edzéshez smink? jó, ez az egész pamacsolósdi nekem teljesen kimaradt, úgyhogy én nem tudhatom) nők közt tornázni, hát komoly erőfeszítésbe kerül. Szerencsére ismerem magam annyira, hogy tudjam: ha már kiléptem a lakásból, nem fordulok vissza. (Csak belül nyüszítek kicsit néha.)

Elsőre a nagy kedvencet, a Hot Iront választottam - már vagyok olyan gyakorlott, hogy túl nagy izomlázam ne legyen tőle, és önbizalomerősítésként is kitűnő választásnak bizonyult. Másodjára step aerobicra mentem, ami már kevésbé volt jó. 

Az ilyen órákon általában az alaplépésekből, fokozatosan, több kisebb részből épül fel egy többé-kevésbé egyszerű koreográfia; az egyes részeket alaposan begyakoroljuk és végül együtt lépegetjük-ugráljuk el a teljes darabot. Vannak egyszerűbb és bonyolultabb alaplépések; ezek mindegyike megtanulható és begyakorolható (egyik se bonyolult, csak nekem például sokszor kellett az átfordulós átlépést megismételni, mire már ment robotpilótán is, és a forgásos lépéseket forgás nélkül csinálom, mert könnyen elszédülök.) 

A hangsúly a fokozatosságon van, vagy legalábbis kéne hogy legyen. Az edző viszont gyakorlatilag minden négy ütem után beiktatott valami új lépést, én meg csak álltam és néztem, hogy wtf? És ugye amit nem szeretünk sem informatikusként, sem step aerobic közben, az az állásidő. Voltak egyéb problémáim is épp, ez az újabb adag frusztráció már-már könnyekre fakasztott, de akkor összeszorítottam a fogamat (egypár elmormolt, az edző jellemét ecsetelő káromkodást nem számítva), és arra gondoltam, hogy a mindenit, én Alrunnál edződtem, ez a higanymozgású vakarcs senki hozzá képest, nem fog ki rajtam, és csakazértis folytattam. Elég sokszor elhibáztam a lépéseket, de az ütemeket nem. És csakazértis vissza fogok menni, és megmutatom!!!! (Majd elmúlik. :)

Ezek után logikus lépésnek tűnt a 2x60 perces "szuper kondi" edzés kipróbálása tegnap. Ugyan kedden és szerdán van Hot Iron, és nem szeretek két egymást követő napon gyúrni menni, de gondoltam, kétszer hatvan percet eltöltöttem én a Fitnesslandban is, hetente akár többször is, simán megyek ma Hot Ironra is, ugyan mit tudhat ez a Bia nevű nőszemély.

Megtudtam. És nem mentem ma Hot Ironra.

A hölgy nem szálfatermetéről lesz híres, még csak nem is kidolgozott izomzatáról (pedig az még van is neki), hanem hogy olyan, mint a közmondásos kiképző őrmester. Az első félóra után odajött hozzám, hogy rosszul csinálom a guggolásos gyakorlatot, legyen vízszintes a combom. Megmondtam neki kerek perec, hogy ha egy centivel lejjebb eresztem magam, összeesek. Azt mondta, akkor jó.

Még néhányszor meglátogatott, mindig valamelyik hibámat javította ki (nem mozog a törzs!, vagy fel a könyök! FEL! úgy, az már jó), és lássuk be, ez jó dolog. Súlyokkal is dolgoztunk (nem nagyokkal, de súly az is), meg mindenféle titokzatos sportszerrel (az Xco Trainer nyilvánvalóan az ördög találmánya, és csak mert puha kék gumilabdának tűnik valami, még nem biztos, hogy nem tör az életedre), örültem, hogy itt figyelve van a sérülések elkerülésére. 

Az előző csoport miatt, na meg mert be kellett gyűjteni a különböző eszközöket, tíz perccel később kezdtünk, de jó negyedórával később végeztünk az előírtnál - ez a Bia nem tréfál, ha az összes izomcsoportot meg akarja dolgoztatni. Óra után még ott is maradtunk páran eszmét cserélni, hogy miért fáj tricepszgyakorlat közben a csukló, meg felülés közben a nyak, és tanultam néhány újat.

Egy edzőt tehát már találtam, akinek visszamennék az órájára. :)

Még találnom kéne egy fitnesz-barit [barátot], hogy munka mellett se fogyjon el a lelkesedés. És persze kezdődhet a munkahelyre biciklizés - potom 13,5km az odaút, mi az nekem? Jövő héten még valószínűleg nem, de majd ha már beállt a napi rutin... Zumm-zumm. :)