Mindennapi rasszizmusunkat add meg nékünk ma

Ma ért véget az A2/1 tanfolyam, jövő héten folyt. az A2/2-vel.

Végül összesen négy tanárunk volt (Inge, Esther, Iyman és az utolsó két napon Frau Beate), és körülbelül huszonöten voltunk a csoportban - nem egyszerre, szerencsére. Sokan voltak, akik az elején bejártak, aztán elmaradtak, vagy, mint az iráni testvérpár, rájöttek még az elején, hogy ez nekik túl nehéz és inkább átmentek a szintén akkor kezdődő A1-es tanfolyamra. És voltak néhányan, akik kihagytak három-négy napot is, aztán bejöttek egy napra (vagy annak a felére), és megint eltűntek. Ezt nem értettem - akkor minek járnak be egyáltalán? A törzsközönség, akik minden nap ott voltak, állt úgy tíz főből, és többségünk folytatja is jövő héten.

Ehhez szerintem Iymannak sok köze van, mert bár a többiek is odatették magukat, azért mégis Iyman volt, aki nem csak a tankönyvet apríttatta velünk szorgalmasan, hanem azt se bánta, ha két feladat közt elkalandozunk kicsit és különféle témákat vitatunk meg, sőt, időnként ő maga kezdte. Egyszer mellékesen megjegyezte, hogy a "német útlevélhez" [állampolgársághoz] társadalmi ismeretekből is vizsgázni kell, és szerintem ebben akart segíteni az érintetteknek, mert a nyelvtanuláshoz képest a többi vizsgatárgyhoz semmi segítséget nem kapnak. 

Például elmagyarázta, hogy Németországban egyenjogúság van a nemek közt, tehát a palesztin srác ne lepődjön meg, ha nőket lát az utcán. (Tette ezt azután, hogy az említett ifjú meglepetésének, azaz rosszul palástolt felháborodásának adott hangot, hogy elment vásárolni, de mindenféle nőket kellett kerülgetnie.) 

A rasszizmusról is szó esett; arra már nem emlékszem, hogy milyen apropóból, de arra igen, hogy akkor döbbentem rá, hogy rettentőmód tele vagyok előítéletekkel.

Van ugyanis egy ukrán csaj, Viktoria. Annyira szép, hogy ihaj; mikor mondta, hogy régebben fotómodellként dolgozott, én voltam a legkevésbé meglepve. Ám ahogy visszatekintettem a gondolataimra korábbról a rasszizmusról szóló csevej után, nagyon elvörösödtem.

Mert mondjuk Viktoria felolvasta az egyik feladatot, ahol egyeztetni kellett a vonatkozó névmást a tárggyal és az igét a megfelelő helyre kellett tenni. És tette mindezt hibátlanul. Nekem, a rasszistának meg az volt az első (és sokáig utolsó) gondolatom, hogy "jé, eltalálta; biztos megnézte a megoldások közt." Egyszerűen feltételeztem, hogy ha valaki ennyire szép, akkor automatikusan ostoba is.

Oké, nem vagyok teljesen menthetetlen, mert erre tökegyedül jöttem rá. Az már korábban is feltűnt, hogy Viktoria gyanúsan gyakran találja el a helyes választ, sőt, meg is tud szólalni, mondatokat tud alkotni egyedül, pedig az nincs a könyv hátuljában a megoldások közt. Mégis, a Nagy Elpiruláshoz vezető gondolatsort Iyman indította el, és ezért hálás vagyok neki.

Azóta gondosan felülvizsgáltam a többiekről alkotott véleményemet, és nem fedeztem fel még egy ekkora hibát. Talán csak a palesztin sráccal voltam túl elnéző. Arra figyeltem fel ugyais, hogy újabban megváltozott a ragozása.

Normális ember ugyebár úgy ragoz, hogy például "ich bin, du bist, er-sie-es ist". Ő viszont mostanában az "ich bin, du bist, er-es-sie ist" sorrendet használja. A srác ugyan vasággyal együtt sincs hatvan kiló, mégis félelmetes kissé.

Update
No igen, már megint ugyanazt a hibát készültem elkövetni. Közben ugyanis az ifjú barátkozási szándékait fejezte ki Facebookon (valamint küldött egy üzenetet, hogy küldjem el neki az utolsó napon készült fényképeket, amik egyébként nem is nálam vannak), én pedig azon morfondíroztam, hogy mit tegyek. 
1. Habozás nélkül az Ignore gombra kattintok.
2. Meglátom, hogy hétfőn ott lesz-e az A2/2-n, és ha nem, akkor az Ignore-ra kattintok (ha meg igen, akkor lásd 3. lehetőség).
3. Az Acceptre kattintok, és egy hét múlva feltűnés nélkül törlöm a kapcsolataim közül.


No de. Közben voltam a lengyel csajszival a Stadtparkban biciklizni, és a hazafele úton töprengtem ezen egy sort. Arra a jutottam, hogy vajon mekkora erőfeszítésébe kerülhetett, hogy megírja nekem azt a háromsoros kis levelet? Lehet, hogy többe, mint én azt el tudom képzelni. Úgyhogy visszaigazoljuk szépen, és igyekszünk előítéletek nélkül hozzáállni. (Értsd: igyekszem feltételezni róla az alkalmazkodási szándékot.)