Oké, a németek esetleg mégis tudnak rappelni

Csak pont kifogtam azt a bandát, akik inkább mentek volna el árokásónak vagy agysebésznek.

Viszont a híres német pontosságban sem hiszek teljes szívvel. Rendben, a vonatokhoz órát lehet igazítani (percmutatót legalábbis), az S-Bahnok is többé-kevésbé pontosan járnak (BKV-hoz képest szintén óraállítgatós pontossággal), és a némettanárunk is mindig időben érkezik. Valamint a volt német főnököm is rettentő pontos volt mindig, ráadásul nagyon rosszul viselte, ha valamelyikünk elkésett. 

Na de az Elp. Rá nem voltam felkészülve. Egyre inkább azt hiszem, hogy igazából nem is német, hanem mondjuk arab, vagy olasz, esetleg vikingek távoli leszármazottja, és csecsemőkorában ellopták a bölcsőjéből és kicserélték egy német gyerekkel. Hosszú évek beidegződése miatt nagyon ritkán tudom magamba fojtani a kérdést, hogy "mikor jössz haza?", és ő is rutinszerűen válaszol, hogy fél hat-hat körül itthon lesz. Ezzel szemben tegnap én voltam a legjobban meglepődve, hogy fél hétkor hazaérkezvén az Elpet már otthon találtam. Ma reggel azt mondta, hogy fél ötre otthon lesz, mert ötkor randija van a fitneszklubban, hogy bemutassák neki, mi merre van. Tehát négy óra negyvenöt perckor gondosan összekészítettem neki a ugrabugraruháit, hogy mikor beesik az ajtón 16:58 körül, ezzel már ne kelljen vesződnie.

Beismerem, két percet tévedtem. Beesett négy perccel a megbeszélt időpont előtt, gyorsan átöltözött, vadul kereste a másik melegítőnadrágját, aztán öt óra tíz perckor nekiállt elolvasni a postáját. Én meg hivatásos köszörűs vagyok, ollók-kések, de nem sokat, és azt is ritkán, viszont a késés puszta ténye (legyen az az enyém vagy másé) igencsak felzaklat, úgyhogy nyugalmat erőltetve magamra tettem egy diplomatikus megjegyzést ("már tíz perce ott kéne lenned, nem olvasnád el inkább később?"), és ha le is töröltem a homlokomon gyöngyöző izzadtságot, azt már csak akkor tettem, mikor az Elp a lépcsőn trappolt lefelé nagy vidoran.

Szóval fitneszklub. Teljes nevén Fitnessland, a Rewe mellett van. Egészen eddig jól elvoltam az isteni Béres Alexandrával és hét (vagy nyolc) DVD-jével, meg a Wii ugrabugra-játékaival, ámde eljött a nap, mikor arra gondoltam, hogy kéne egy B terv is. Rendben, még mindig nem beszélek folyékonyan németül, de valahogy csak elmutogatom, lévén háromdanos Activityjátékos, és most igazán, mennyire lehet nehéz azt felfogni idegen nyelven, hogy "na még nyolcat ebből"?

Bátorság összegyűjt, sisak felcsap, biciklire pattan, odagurul, harmadikra felkocog, műsorfüzet (~órarend) lenyúl, szaggatottnémetül megkérdez, hogy árlista az van-e.

Ekkor szerencsére kiderült, hogy Justine beszél angolul, így gyorsan tisztáztuk, hogy árlista nincs, napijegy sincs, ide csak bérlettel lehet járni, ahhoz pedig csak egy út vezet: személyes találkozó az egyik dolgozójukkal, aki elmeséli, hogy mi hogyan és merre, és a találkozó végén tesz egy ajánlatot. Mármint olyan pénzügyit.

Pár nappal később már egy bizonyos Arne mesélte el a mi merre részét a dolognak (körülbelül az "ezek itten a kardiogépek, amaz meg a fitneszterem" mélységekbe merültünk, de ugye aki egy fitnesztermet már látott, az nem jön izgalomba egy futógéptől), majd következett a telesoppingos előadás. Értem ezalatt, hogy elmondta, hogy van egy spéci, négy részből álló bemutatóprogramjuk, ami áll a gépek bemutatásából, egyéni beállítások kiderítéséből (circuit traininghez), valamint nyújtás- és táplálkozásiügyi tanfolyásból, és bár mindez együtt eredetileg 106€ lenne, csak itt, csak most, csak nekem megszámítja 99€-ért. 

Szóhoz se jutottam a meghatottságtól, képzelhetitek.

A havibérlet árával is hasonlóan jártam: normális esetben 59,90€ lenne, de csak itt, csak most, satöbbi hajlandó lemenni 29,90-ig, feltéve, hogy még ma aláírok. Gyors fejszámolást követően arra jutottam, hogy ez körülbelül kétharmada annak, amit Budapesten fizettem céges kedvezménnyel egy valamivel kisebb, ám felszereltségét tekintve hasonló létesítménynek, úgyhogy én biz' aláírtam ott helyben. (A szerződési feltételeket elolvastam/Arne elmagyarázta; sehol nem volt szó benne fél vese felajánlásáról.)

Efeletti örömében (</cinizmus>) Arne közölte, hogy csakittcsakmostcsaknekem a négy részes bemutató mialófüttyöt azt odaadja ingyen. Mondok tökjó, de kardiogépet már láttam, izomtömeget növelni nem akarok olyan nagyon, nyújtást tanultam tornaórán, enni meg ugye by default egész jól tudok, szóval nagyon kedves, de igazából fölösleges nekem ez a csomag (és persze dolgozott bennem a büszkeség, hogy vazz, ne akarjatok engem ingyenes cuccokkal lekenyerezni; igaz, hogy jelenleg nincs saját keresetem, de volt és lesz is). 

Láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, fájt neki ez a visszautasítás. Kissé fátyolos hangon hozzátette, hogy de hát jár hozzá egy ingyen fehérjeturmix is. Mit mondhattam volna erre? Köszönettel elfogadtam a négyrészest is.

Azóta pedig már találkoztam Thomassal, aki viszonylag jó angolsággal bemutatott a kardiogépeknek (egy újat tudott mutatni, az valami síszimulátor, félúton az ellipszistréner és a lépcsőző közt), valamint Ginoval, akivel a köredzéses gépeken nyargaltunk végig, és csak körülbelül félúton vettem észre, hogy nem angolul beszél, hanem németül, mégis értettem (ez a gyúrós cucc sokkal jobb móka egyébként, mint hittem volna), és megkaptam a fehérjeturmixomat is (majdnem nem kértem, de itt valamiért nagyon fontos nekik, hogy a kedves ügyfél megkapja, ami jár neki, még ha az ingyenes cucc is; úgyhogy mikor a recepciós csajszi elárulta, hogy van pisztáciás is, hirtelen bevillant a Borg, és feladtam az ellenállást.

Az ital egyébként határozottan nyamm volt, szerintem kérek majd még olyat.