A csontváz, ami cukrot kapott

Mert ami jár, az jár, és egy csontváznak is lehet lelke.

Közeledett a Halloween, amit egészen addig komplett hülyeségnek tartottam, míg rá nem jöttem, hogy itt be lehet öltözni, és még csokit is kap az ember (kellően jófej csokiosztogatók esetén, persze).
Kitaláltam, hogy csontváz akarok lenni, és úgy is lett. Bementem egy jelmezboltba, ahol ún. uniszex csontváz-kezeslábasokat árultak, főleg S-es és XL-es méretben; aztán egy másikba, ahol már volt jó méretben is. Nem ismerem az árakat, ez ötvenegynehány dollár volt, de mondok első Halloween, ez van. Hát nem akciós volt? Vissai ilyenkor olyan boldog tud lenni.
Kérdés volt még a maszk. Elmentünk egy hokimeccsre, Arizona Coyotes a New York Islanders ellen, Brooklyn szívében - természetesen mi büszkén feszítettünk a Coyotes mezében (Norbi mindig jó érzékkel annak a csapatnak szurkol már évek óta, amelyik a kisebb és gyengébb), kaptunk sok elismerő megjegyzést, meg egy "na ne már hogy pont mellém ülnek"-et a székszomszédunktól (viccelt, persze, eldiskuráltunk vele utána általános témákról), és egy szorgos Twittert-munkás le is fényképezett minket, de nem jelentünk meg sehol. Na de nem ez a lényeg, hanem hogy a szomszédban volt egy bevásárlóközpont (egy tucat bolttal), benne egy partifelszerelés és -kellékbolttal, ahol Minden Kapható, Ami Kell Az Ön Partijához.

Biciklivel a nagyvárosban

Fogynak a mókusok, sokasodnak a macskák.

A napi rutin mellett igyekszünk beolvadni a tömegbe, amivel együtt jár, hogy csinálunk mindenféle dolgokat és elmegyünk mindenféle helyekre.

Norbi kitalálta egy nap, még szeptember végén, hogy biciklizzünk fel Manhattanba. Bicikliutak itt kevesen vannak, őrült, illetve dilettáns vezetők viszont sokan, tisztában voltam vele, hogy kevés esélyünk van a túlélésre, de hát uram és parancsolóm mondta*, engedelmes asszonyként* tehát felvettem a bukót és a láthatósági kisködmönt, majd Istennek ajánlva lelkem* felültem a biciklire.

*A csillaggal jelölt részek Norbi előadásában esetleg más megvilágítást kapnak.

Sima liba volt az út. Brooklynban jó sokáig az 5. sugárúton haladtunk, ahogy számos autós pajtás is. A legtöbben derekas oldaltávot tartva előztek, ha egyáltalán; itt a kétszer két sávos ún. "sugárút" jobb oldali sávjában végig parkolnak, így ha valakinek meg kell állnia Egy Pillanatra(tm), teljesen megszokott, hogy a belső sávban teszi. A többiek meg majd kikerülik, a dupla záróvonalon keresztül. Hol itt a probléma? Sehol, ugye. Nem dudál senki emiatt, ez az élet része.
Biciklivel is teljesen jól tartottuk a lépést a forgalommal, mert a fent részletezett parkolás/várakozás miatt tíz-tizenöt km/h sebességgel vánszorogtunk, mikor épp nem a piros lámpánál vártunk.

A Brooklyn Bridge-re érve masszív mennyiségű turista jött szembe. Igen szűkös biciklisáv a kicsit szélesebb gyalogossáv mellett, csak egy sárga vonal választja el a kettőt, és valahogy mégis működik. Pár gyalogos átlóg időnként, ez minden.

Még hogy nem lehet telefonnal Nappal szemben művészi képet készíteni úgy, hogy egyértelmű legyen, mi van rajta! 

Downtownba érve Norbi átvezetett a kanyargós részen, és már ott is voltunk a Hudson folyó mellett, ahol már viszont van bicikliút. Mindentől elválasztva, és persze minden járdánál a gyalogosok elsőbbségére figyelmeztető táblasereg. (Magyarországon szinte mindent kitábláznak, és mindenre van egy tábla. Itt *mindent* kitábláznak, de konkrét tábla kevés dologra van, így szinte mindent kiírnak.)
Eseménytelen út következett északra, míg egy ponton meg nem álltam, mondván a céltalan biciklizés nem az én műfajom, együnk valamit. Néhány sarokkal később találtunk egy étterem-dokkot, ahol épp Oktoberfest volt.

A kép nyomokban kacsát tartalmazhat

A sör jó volt, a hamburger hamburgerszerű, a rántott hús kicsit odaégett, az almáspite ehető, aztán indultunk vissza. Követtük a dél felé haladó bicikliutat, nyilván belefutottunk valami fesztiválba is. Nehéz hétvégén úgy megtenni öt lépést itt, hogy ne valami ünnepségbe botoljon az ember. Ez speciel a helyi közlekedési múzeum rendezésében volt, elgurultunk pár generációnyi iskolabusz, illetve két póni mellett. Ide majd vissza kéne jönni ezt csak úgy mondom, ha olvassa a kultúrafelelős (Norbi).
A bicikliút szomorú, ám hirtelen véget ért az egyjegyű számozású utcáknál (mi jócskán kétjegyű-földén lakunk), kanyarogtunk kicsit, és máris a jól ismert 5. sugárúton voltunk. A délutáni forgalom pörgősebb volt, időnként tíz utcát is haladtunk két lámpaváltás közt, aztán hopp, hazaértünk.
Az "ismerd meg környéked" program jegyében szeretném mondani, hogy néhány utcára északra van egy sörre specializált bolt. Az igaz, hogy ketten együtt nem ittuk még meg a New York Giants-es söröket, de hipsztervérem felpezsgett a bolt láttán.

(Metrópillanatok: egy leszállásra készülődő nő elejtett egy negyeddollárost; kis habozás után még egy marékkal leesett, meg egy kulccsomó. Felvette a kulcsokat, a többit veszni hagyta, és leszállt. Ilyen kora reggel ilyen komoly döntéseket hozni... On a related note: itt van egy negyeddolláros tőlem húsz centire, ciki felvenni?)