A beszélő pulóver esete

Avagy soppingolási alapvetések

Mint azt már igen sokaknak elmondtam, Takarékos Decembert tartok - azaz csak azt és olyat és annyit veszek, ami és amennyi kell. Eddig egész jól haladok, hála az alábbiakban ismertetett szabályoknak.

1. Mindig írjunk bevásárlólistát.*
2. Vigyünk magunkkal tollat is.**
3. A bevásárlólistától a továbbiakban ne térjünk el.***
4. A blokkokat, számlákat, alkarra rögzített egyéb kiadásokat hazaérvén vezessük be erre a célra kifejlesztett táblázatunkba.****

*Amit aztán ne hagyjunk otthon.

**Egy csomó helyen ugyanis nem adnak blokkot, és ha valaki hozzám hasonlóan bűnrossz középtávú memóriával rendelkezik, annak nem árt, ha felvési valahova, hogy mit költött.

***Kivéve az alábbiakban részletezett esetek egyikében.

****Lásd még: elrettentés a gyakorlatban.

Az excel fájl, az mindennek a kulcsa. Hó végén nyom az ember egy =SZUM(C123:C150)-ot, és leesik az álla, hogy "meeennyi?? Kajára? KAJÁRA? Háádejsz' alig eszek valamit is!", aztán szentül megfogadja, hogy eztán száraz kiflicsücsköt fog összegyűjtött esővízzel fogyasztani.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy ételveszteségeim, azaz megromlott/lejárt kaják nincsenek, ill. alig vannak (az a három kis joghurt nem számít, ott félrenéztem a dátumot). Büszkeségre ad továbbá okot, hogy kiszáradt kenyér október óta nem fordult elő nálam. (Ez kicsit zavaró is, mert azzal a felkiáltással vettem meg a kenyérpirítót, hogy ez visszahozza az árát, mert a kicsit kiszikkadt kenyeret azt majd jól megpirítom.)

Tehát excelfájl. Nyomogatja az ember a szumokat, aztán megnézi, hogy mire mennyit költött, és arra jut, hogy a "ruhák" kategóriában szereplő összeg kissé talán több a kívánatosnál. Mert jobban belegondolva van mindenféle gönce. És ha nincs, akkor is megvárja a januári leértékeléseket (és nem dől be a decemberi gyermeteg 10%-oknak), tehát hiába van kiírva a H&M-ben, hogy árengedmény, meg bazi nagy %-jelek, arra gondol, hogy bármilyen jó cuccot vesz is, azt be kell írnia a Zexcelbe, a "Ruhák" munkalapra, és aztán ha meglátja az oszlop alján szereplő számot, rettentőmód el fogja szégyellni magát. Kellő szoktatás után már akár be is mehet az ember bármilyen boltba, bátran szembenézhet a Kísértéssel (akciós Vichy arckrémek, egyet fizet-kettőt vihet cipőakciók), és nem gyengül el.

Kivételek természetesen akadnak. Például ha az ember elkíséri egy barátját vásárolni, és ahogy segít neki blúzokat válogatni, hirtelen búgó hangot hall az egyik ruhakupac irányából, hogy "Gyere, vegyél meg". És ahogy körbenéz, rájön, csak az az akasztón lógó, jóképű pulóver lehet az. Igen, a könyökvédős.

Elég sok irányból hallhatja ezt az ember, mert a ruhák se tökhülyék, mind haza akar menni valakivel, és mindenkinél adott az a ruha-hangsáv, ami eljut a füléig, ámde. 

Vannak, akik kis gyakorlással jól kijöhetnek egymással; vannak, akik egymásnak vannak teremtve; és van Pityu, kedvenc barna háromnegyedes ujjú pulóverem - a hang tulajdonosa.

És Takarékos December, hogyne, de ha meglátok egy 52+26 darabos mosogatógép-tablettát 2700 forintért, nem fogom otthagyni. (Azt még nem tudom, naponta hány tablettát kell bevenni, mire lesz mosogatógépem, de 78 csak elég.) 

Debrecen

Itt is voltam már. 

A Debrecenből 16:08-kor induló Bereg IC 18:42-kor, alig 5 perc késéssel csattogott be a Nyugatiba. És kultúran nézett ki és milyen jót aludtam rajta.

Kicsi teáskanna vagyok

Avagy felfedezőutak az ugrabugra mesés világában

Ha nem tanultam volna történelemórán a Gergely- és Julián-naptárakról, fel se tűnt volna, hogy melyik van épp, és az évszakok változására is csak a kinti hőmérséklet miatt figyeltem volna fel. Már ha egyáltalán. Híresen rossz a dátum- és időkezelésem ugyanis. Ma már rutinszerűen úgy szervezek találkozókat, hogy "akkor 14-én, szerdán találkozunk", meg "fél hétkor, azaz hét harminckor", mert szinte mindig akad egy áldott jó lélek, aki félénken megjegyzi, hogy de szerdán 15-e lesz, vagy hogy akkor most fél hét vagy fél nyolc?

Emiatt jutottam el Kovács Erika órájára. Múlt előtti vasárnap becéloztam a fél tizes core traininget, és elindultam háromnegyed kilenckor, hogy akkor séta oda öt perc, átöltözés öt perc, és még lesz is időm ücsörögni a terem előtt. Az épületbe érve még jófej is tudtam lenni, megvártam a lifttel az utánam baktató csajszit, és efölötti örömömben megpróbáltam hasonulni (mert én igenis hogy beszédbe tudok elegyedni a cicababákkal*, csak ritkán van bennem elég elszántság hozzá). Megkérdeztem, hogy ő is core trainingre jön-e. Mondta, hogy nem, ő a zsírégetőre jött kilencre. Ó, banyek, így én, ezt jól benéztem. Ráadásul vasárnaponként egy olyan edző tartja a nagyteremben az órákat, akit nem komálok túlságosan. De nem volt mit tenni, vissza már nem fordulunk ilyenkor, a heti edzésszámnak pedig meg kell lennie. 

*A cicababa ezen blog hasábjain NEM degradáló. Bizony megtanultam a leckét. Igaz, nincsenek közös témáink, és teljesen más dolgokat tartunk értékesnek az életben, ésatöbbi, viszont nem lehet nem tisztelni egy olyan embert, aki péntek estéjét feláldozva "kiállásban" nyom végig egy ötvenperces spinningórát. Ha azért csinálja, hogy jól nézzen ki a pasijának a falatnyi topjában, hát akkor azért (én természetesen a Nobel-békedíjra hajtok), az én kalapom meg van emelve.

A kinyomtatott jegyen azonban Erika neve állt, és tényleg ő volt (az igen kevéssé nőies Füttyös Gábor még mindig B. Diána néven szerepel a jegyeken, mert nem írták vissza egy helyettesítés után, úgyhogy lehetett volna tévedés is). Úgy köszönt, hogy "cuppanás, pusszantás", és körülbelül így is folytatta. Annyira *cuki* volt, hogy majdnem kimenekültem óráról, de szerencsére kitartottam, és nem bántam meg. Elég keményen dolgoztatta meg a népet, az énkicsipónim-mesébe illő külsőségekkel csak kiképző őrmesteri stíusát álcázta. Csilingelő nevetéssel vette például el tőlem az összecsomózott gumikötelet, hogy nem így kell ám ezt, és visszaadta helyesen csomózottan, amitől hirtelen sokkal nehezebb lett a gyakorlat (au). Mindazonáltal saját lábon távoztam a teremből az óra végén.

Múlt szombaton a nővéremmel ismertettem meg a spinning csodáját (pontosítok: biztos vannak, akik szerint csodálatos, én nem tartozom ezek közé; mindenesetre hasznos cucc.) Végre igénybe tudtam venni a wellness-részleget is, mert ha ott a nővérem, akkor nagyon bátor vagyok. Kipróbáltuk a kinti jacuzzit (-2 C fokban ücsörögtünk odakint a bugyborékoló vízben, már tényleg csak a pezsgő hiányzott), aztán sorra látogattuk a finn-, bio- és infraszaunát. (Egyedül biztos nem vállalkoznék egyikre se, de ha van, akivel lehet közben csevegni, minden teljesen más.)

Tegnap került fel a korona eddigi edzéseinkre: ellátogattunk egy body art nevű órára, ami jógaalapokon nyugvó nyújtás-erősítés jellegű óra - gondoltam, csak nem alszom el rajta. Nem kellett volna ettől tartanom.

Egyrészt, végre egy óra, amin a dobhártyám nyugiban lehetett. Másrészt, azt ma tudtam meg, hogy ez nyújtó és erősítő óratípus. Tegnap még csak figyeltem, ahogy derekas amplitúdóval remeg a karom, miközben a talajon támaszkodva épp csomót próbálok kötni magamra (az edző utasításait követve, természetesen; magamtól nem tennék ilyet). Aztán csak rémülten pislogtunk egymásra, amikor felszólítást kaptunk, hogy változzunk át asztallá (egyenes háttal!), meg kis csuporként hintázzunk a matracon... Nem sokat segített a valószerűség illúziójának fenntartásában, hogy előtte levő éjszaka fogorvosos mulatozás mián csak négy órát sikerült aludnom. :)

On an unrelated note:

Az igaz barát onnét ismerszik meg, hogy a ma vásárolt csodakütyüt nem csak hogy odaadja, hogy játsszak vele a hétvégén, hanem még meg is köszöni, hogy kipróbálom. :) Ja, és persze segít elásni a hullát.

Piacozás

Téli piacozás után, mikor várja az ember, hogy kiengedjenek a lábujjai...

Kéremszépen, piacozni jó. Úgy egyébként is, mert így egy hétre (sőt, tekintve mostani életstílusomat, inkább két hétre) előre fel tudom vázolni az étkezéseket, de azért is, mert megismerek jópár olyan létformát, amiről eddig még csak nem is hallottam; vagy éppenséggel tudtam, hogy létezik egy "karalábé" jelzetű növény, ami levesekben fordul elő a menzán, de ha szembejött volna velem Karalábé Klára az utcán, nem ismertem volna meg. Mára viszont, hála nővérem kitartó és türelmes oktatásának, simán felismerem a pagodakarfiolt, meg tudom különböztetni egymástól az angol- és a sima zellert, láttam már birs- és gránátalmát, tisztában vagyok a padlizsánválasztás szempontjaival, na meg azt is tudom, hol lehet a világ legjobb belga vaját venni.

Időnként bekukkantunk a helyi Vasedénybe is - múlt héten csodás akcióra figyeltünk fel: "régi serpenyőjét beszámítjuk", úgyhogy ma az egyik ütött-kopott serpenyővel a zsákomban indultam útnak. Sajnos az az akció november végéig volt csak, de nem estünk kétségbe: bekukkantottunk a végkiárusítás-részlegbe, ahol többek közt olyan hiánypótló darabok is kaphatóak, mint például a sajtreszelő-huszonnégy darabos étkészlet-párosítás. Itt találtam rá jövőbeli serpenyőmre. A nyelébe épített folyadékkristályos kijelzőn tájékoztat, hogy mikor érte el az ideális sütési hőmérsékletet; illetve hogy mikor melegedett túl. Mindezt 2900 forintért. És még volt belőle négy darab. Nem értem én az embereket.

Piacozás után megtekintettük az újpesti karácsonyi vásárt, különös tekintettel a Nagymagyarország alakúra faragott fatányérra és a gyerekeknek rendezett Mikulás-műsorra - egy alkalomhoz illő viseletű nő hívott fel a színpadra mindenféle gyerekeket, hogy míg ő énekel, valaki rázza a csengőt (legalábbis nekem ez esett le); valamint ismeretterjesztett: a színpadra feljutáshoz meg kellett például mondani, hogy mit csinálnak a krampuszok a Télapó szánján. Az én tippem a "kapaszkodnak" volt, nem is lesz belőlem soha sztár. (Mint kiderült, ők dobálják be az ajándékokat a kéménybe meg a csizmákba. Egen, kezd begyűrűzni az angolszász Mikulás-kép.) 

Nem estem kétségbe, amiért lemaradtam erről a sok sikerrel kecsegtető karrierlehetőségről, mert épp az évad első forraltborát szürcsölgettük. Potom 300 forintos betétdíjért cserébe Újpest címeres, matt üveg bögrében nyomták a kezünkbe az isteni nedűt - elvitelre, természetesen. :)

Végignéztük még a bal oldali kuckóboltok kínálatát - a szokásos: szappanok, szütyők, teák (bár be kell ismernem, az "Éjféli mise" nevet viselő teafű meglepett), mindenféle tetszetős csiszolt kövek (gyönyörűek, tényleg, de nem visz rá a lélek, hogy olyasmit vegyek, amit semmire nem lehet használni), és az utolsó boltban borok. De nem ám csak úgy akármilyen borok, hanem például eperbor. Meg is kóstoltuk, és a kutyafáját, nagyon finom dolog az. (És még van kékáfonya- és meggybor is.... ááááá!) Nem vagyok borivó, sőt, alkoholt is csak nyomokban fogyasztok manapság, de ebből kell egy üvegcse.

Aztán hazatipegtem, és mostanra már tudom mozgatni a lábujjaimat. Yeah.