2010. december 9., csütörtök

Kicsi teáskanna vagyok

Avagy felfedezőutak az ugrabugra mesés világában

Ha nem tanultam volna történelemórán a Gergely- és Julián-naptárakról, fel se tűnt volna, hogy melyik van épp, és az évszakok változására is csak a kinti hőmérséklet miatt figyeltem volna fel. Már ha egyáltalán. Híresen rossz a dátum- és időkezelésem ugyanis. Ma már rutinszerűen úgy szervezek találkozókat, hogy "akkor 14-én, szerdán találkozunk", meg "fél hétkor, azaz hét harminckor", mert szinte mindig akad egy áldott jó lélek, aki félénken megjegyzi, hogy de szerdán 15-e lesz, vagy hogy akkor most fél hét vagy fél nyolc?

Emiatt jutottam el Kovács Erika órájára. Múlt előtti vasárnap becéloztam a fél tizes core traininget, és elindultam háromnegyed kilenckor, hogy akkor séta oda öt perc, átöltözés öt perc, és még lesz is időm ücsörögni a terem előtt. Az épületbe érve még jófej is tudtam lenni, megvártam a lifttel az utánam baktató csajszit, és efölötti örömömben megpróbáltam hasonulni (mert én igenis hogy beszédbe tudok elegyedni a cicababákkal*, csak ritkán van bennem elég elszántság hozzá). Megkérdeztem, hogy ő is core trainingre jön-e. Mondta, hogy nem, ő a zsírégetőre jött kilencre. Ó, banyek, így én, ezt jól benéztem. Ráadásul vasárnaponként egy olyan edző tartja a nagyteremben az órákat, akit nem komálok túlságosan. De nem volt mit tenni, vissza már nem fordulunk ilyenkor, a heti edzésszámnak pedig meg kell lennie. 

*A cicababa ezen blog hasábjain NEM degradáló. Bizony megtanultam a leckét. Igaz, nincsenek közös témáink, és teljesen más dolgokat tartunk értékesnek az életben, ésatöbbi, viszont nem lehet nem tisztelni egy olyan embert, aki péntek estéjét feláldozva "kiállásban" nyom végig egy ötvenperces spinningórát. Ha azért csinálja, hogy jól nézzen ki a pasijának a falatnyi topjában, hát akkor azért (én természetesen a Nobel-békedíjra hajtok), az én kalapom meg van emelve.

A kinyomtatott jegyen azonban Erika neve állt, és tényleg ő volt (az igen kevéssé nőies Füttyös Gábor még mindig B. Diána néven szerepel a jegyeken, mert nem írták vissza egy helyettesítés után, úgyhogy lehetett volna tévedés is). Úgy köszönt, hogy "cuppanás, pusszantás", és körülbelül így is folytatta. Annyira *cuki* volt, hogy majdnem kimenekültem óráról, de szerencsére kitartottam, és nem bántam meg. Elég keményen dolgoztatta meg a népet, az énkicsipónim-mesébe illő külsőségekkel csak kiképző őrmesteri stíusát álcázta. Csilingelő nevetéssel vette például el tőlem az összecsomózott gumikötelet, hogy nem így kell ám ezt, és visszaadta helyesen csomózottan, amitől hirtelen sokkal nehezebb lett a gyakorlat (au). Mindazonáltal saját lábon távoztam a teremből az óra végén.

Múlt szombaton a nővéremmel ismertettem meg a spinning csodáját (pontosítok: biztos vannak, akik szerint csodálatos, én nem tartozom ezek közé; mindenesetre hasznos cucc.) Végre igénybe tudtam venni a wellness-részleget is, mert ha ott a nővérem, akkor nagyon bátor vagyok. Kipróbáltuk a kinti jacuzzit (-2 C fokban ücsörögtünk odakint a bugyborékoló vízben, már tényleg csak a pezsgő hiányzott), aztán sorra látogattuk a finn-, bio- és infraszaunát. (Egyedül biztos nem vállalkoznék egyikre se, de ha van, akivel lehet közben csevegni, minden teljesen más.)

Tegnap került fel a korona eddigi edzéseinkre: ellátogattunk egy body art nevű órára, ami jógaalapokon nyugvó nyújtás-erősítés jellegű óra - gondoltam, csak nem alszom el rajta. Nem kellett volna ettől tartanom.
Egyrészt, végre egy óra, amin a dobhártyám nyugiban lehetett. Másrészt, azt ma tudtam meg, hogy ez nyújtó és erősítő óratípus. Tegnap még csak figyeltem, ahogy derekas amplitúdóval remeg a karom, miközben a talajon támaszkodva épp csomót próbálok kötni magamra (az edző utasításait követve, természetesen; magamtól nem tennék ilyet). Aztán csak rémülten pislogtunk egymásra, amikor felszólítást kaptunk, hogy változzunk át asztallá (egyenes háttal!), meg kis csuporként hintázzunk a matracon... Nem sokat segített a valószerűség illúziójának fenntartásában, hogy előtte levő éjszaka fogorvosos mulatozás mián csak négy órát sikerült aludnom. :)

On an unrelated note:
Az igaz barát onnét ismerszik meg, hogy a ma vásárolt csodakütyüt nem csak hogy odaadja, hogy játsszak vele a hétvégén, hanem még meg is köszöni, hogy kipróbálom. :) Ja, és persze segít elásni a hullát.

3 megjegyzés:

  1. a spinning óta én is másképp nézek a (fitnesz)cicababákra :)
    és a body art jó! (még akkor is, ha ma kicsit nehezen mozgok)

    VálaszTörlés
  2. A spinning az az edzésforma, amit sosem tudtam elviselni. Eszembe sem jutna, hogy egy órán keresztül egy helyben bicajozzak. Mostanában viszont nem igazán van lehetőségem úgy igaziból bringázni, csak egy 4 km hosszú körpályán, szóval ez olyan "outdoor spinning" :-). Így aztán minden tiszteletem a tied, ha képes vagy egy helyben kínozni magad - bármilyen okból kifolyólag!

    Geri

    VálaszTörlés
  3. A jacuzzi jó lehetett, a többitől megborzadtam...
    Mamzli.

    VálaszTörlés