Zen és biciklizés

Régebben, alig pár hónapja én is a vérbiciklizést űztem. Minél gyorsabban akartam eljutni egyik pontból a másikba, és persze a maszk alatt vöröslő fejjel anyáztam az előttem gyökkettővel  araszoló biciklist, meg az idióta gyalogost, aki csakazértis a bicikliúton gyalogol meg ott áll le telefonálni és nemám félreáll, mikor csöngetek, sőt, és az a rohadék G4 furgon, ami m i n d e n áldott reggel a bicikliúton kapcsolja be a szájbatekert vészvillogóját, meg az összes baromarcú autós, aki tudja, hogy nem fér már be a kereszteződésbe, de csak előrecsorog, hogy elállja az utamat HÁT MÉRT ÉL AZ ILYEN????

Volt tehát honnét fejlődni.

Egy napon azonban megvilágosodtam. 

Mondhatni homlokon csókolt a Nyúl.

Araszol előttem az idióta, majdnem visszafele megy már, olyan lassú? Nem érdekel. 

Visszaelőz, akárhányszor is megelőzöm, mert piros lámpánál mindig elémcsorog az istenbarma? Előzzön. 

Ja, és minden sarkon három piros lámpa, véletlenül se összehangolva, neadjisten *nem* másfél perces várakozással? Kicsit leszarom? Le hát.

Ez volt a kezdet. 

Pusztán leszarni hosszú távon már nem elég, ideológia is kell mögéje. 

Autóbabújt embertársam minden bizonnyal azért kunkorodik rá a biciklisávra jó szélesen, mert el szeretné olvasni a hirdetést az utca túloldalán, és ahhoz bizony kell az a plusz másfél méter. 

Az édes piros lámpák minden bizonnyal azért vannak, hogy nekem jó legyen. Az autóknak és a gyalogosoknak is kétszer dobott már zöldet a lámpájuk, de bennem a Zen lakozik, én kivárom, míg zöld lesz az én lámpám is. 

Biciklis pajtásom, mit pajtásom, kedves felebarátom épp most dolgozza ki a hiperugrás gyakorlati megvalósításához szükséges matematikai alaptételeket, azért nem tekeri a pedált teljes lelkesedéssel. A Zen legyen vele. És az ő lelkével. 

A G4 autó is egy gyerekotthonnak gyűjt felajánlásokat minden reggel a Kálvin téren, az a legkevesebb, hogy segítem drága barátaim, sőt imádott testvéreim egyértelműen közhasznú munkáját, és Zen óvatossággal kikerülöm őket, mikor végre nem jönnek az autók. 

Na ez a Zen biciklizés alapja. Kis gyakorlással szokássá tehető, és enyhén édeskés máza jól elfedi az acsarkodó dühöt. És általában hasznos is, például ha a Zen erejével kivárom, hogy tiszta előzési helyzetem legyen (minimum öt méteres szabad hely balra, három kilométeres körzetben ne legyen egy árva lélek se az úton) a szokásos lassú biciklis pajtáshoz, általában lekanyarodik magától is. 

A Zen legyen veletek is.