2011. január 25., kedd

Fogyókúrás tippek a Mestertől - Bevezetés

Én igazán értek hozzá. Mert tök sovány vagyok, mondhatni gizda. Mindenki ezt mondja, mindenkinek meg igaza kell hogy legyen, még ha én tudom is, hogy nem. :)

Régebben, hamvas, 67-74 kilós koromban átlag kéthavonta kitört rajtam a Csodaszerkór; olyankor beszereztem az épp reklámozott csodaszert a gyógyszertárból, elfogyasztottam kábé a felét, majd szép lassan feledésbe merült a terv - egészen persze a következő rohamig, mikor is az Új Csodaszer került a polcra. (A mostani újdonság a szájba spriccelős étvágycsökkentő -- nekem sok marhaságot el lehet adni, hiszen hinni akarok, ez viszont már nekem is sok.) Tudtam, mert alapvetően racionális vagyok, hogy hülyeséget csinálok, hogy feleslegesen adok ki meglehetős pénzmennyiséget, de (mert alapvetően racionális vagyok) ezt is megracionalizáltam, mondván ártani nem árt, használni talán fog, engem pedig boldoggá tesz, hogy Tettem Valamit Egészségemért.
Szerencsére már ez is elmúlt (mostanában az akciós arckrémekre bukok), csak az enyhe bőrpír maradt utána, mikor arra gondolok, hogy egy napon fény derülhet múltam ezen szégyenteljes foltjára.

Körülbelül ugyanilyen gyakorisággal tört ki a Na Most Aztán Fogyózzunk-mánia is, csak ez nem reklámok hatására, hanem például mikor nem fértem bele az egyik nadrágomba, vagy ha a tükör előtt állva szembesültem azzal, hogy igazából mekkora is a fenekem.
Ennek is ugyanolyan volt a lefolyása: egy módszer kiválaszt, első időkben masszívan betart, utána lazít, mélységes bűntudat, majd teljesen elfelejt, nadrágba továbbra se fér bele.

Ebből a kórszakomból (pun intended, de azért ne kövezzetek meg, kthx) két hasznos dolog maradt meg: a Béres Alexandra DVD-gyűjtemény, valamint a Súlykontroll könyv (amiben megnéztem az összes képet, és nagy részét még el is olvastam).

Addig is hallottam, hogy ah, fogyókúrázni nem jó, mert az csak kúra, márpedig életmódot kell váltani, de ezzel úgy voltam, hogy én kérem dolgozó nő vagyok, fenének van ideje/kedve/pénze erre, meg egyébként is így élek már több, mint két évtizede, akkor se tudnék változtatni, ha akarnék.

Na de ha Béres Alexandra mondja, az mindjárt más. (Igazából elég kellemetlenül érezném magam, ha kijelentené, hogy a Föld márpedig banán alakú, mert hosszú évek megszokása alapján hiszek neki, de igazából sejtem, hogy ebben a kérdésben nincs igaza. Lásd még: székely bácsi és A birodalom visszavág.)

Aztán ahogy Hannoverben voltam, ahol aztán igazán nem mondhatta rám senki, hogy túlzottan elfoglalt lettem volna, rájöttem, hogy időm az toképp most van az életmódváltoztatásra, és hogy az életmódom máris megváltozott - a fent felsorolt öt érvből kettő máris megdőlt. És még mindig nem fértem bele néhány nadrágomba. És akkor jött a töprengés. Végül többé-kevésbé tudatosan kidolgoztam a Vissai-féle Módszereket, részint az itt-ott olvasottak, részint a józan paraszti ész, részint a korábbi próbálkozásokból tanultak alapján. (Folyt. köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése