Az Igaz Magyar

Ilyenek vagyunk, no. :)

Jöhetnek nekem a Rubik-kockával, az atombombával vagy a számítógéppel, ésatöbbi. Nem annak nemzetiszín kockás a szíve, aki tudja, hogy ezeket magyarok (ill. magyar származású emberek - a szerk.) találták fel. A II. Magyar Rapszódia hallatán sem Liszt Ferenc az első gondolatunk. És attól még nem dobog a Himnusz ritmusára a fentebb említett szív, hogy megcserdül a karikás ostor a jó magyar szürkemarha füle mellett. 

Ugyan, dehogy. 

Az igaz magyarnak akkor fakad dalra a lelke, ha úgy érzi, hogy jó üzletet csinált, és a másik nem tehet ez ellen semmit.

Ha a bolhapiacon megveszi a szovjet katonai látcsőnek titulált tárgyat egy ezresér', mert észreveszi, hogy a hátizsák, amiben adják, eredeti Alice hátizsák, amit tizenötér' simán el lehet passzolni a piacon.

Ha a boltban kétezressel fizet, és ötezresből kap vissza.

Ha szerinte pofátlan szintre lealkudja a boltban az árat.

Ezzel szemben az Igaz Magyart pofán lehet vágni - nem tartja oda a másikat, de nem veszi sértésnek sem. Le lehet köpni, bele lehet törölni a sáros cipőt. Arcizma se rezzen. De csak egyszer verje át valaki üzleti ügyben... Az a métely, ami őt eztán belülről mindig rágni fogja, keserű ráncokat vés az arcára és bosszúállásra sarkallja.

Én is Igaz Magyar vagyok. Beismerem, vannak nem magyar őseim is, de, és ezt örömmel jelentem, a jó magyar vérvonal a domináns.

Történt, hogy elmentem síkabátot venni. Olyan boltba, ahol amúgy is elkezdődtek a tél végi leértékelések. Kiválasztottam egy nadrágot és egy kabátot, a kettő együtt X összegért lehetett volna az enyém (X, mert nem az összeg a fontos.) Ám elhatároztam, hogy demostaztán kemény leszek, mint egy acélpatkány, és bemondtam a pofátlant, a 0,75X-et. Nem mondom, úgy nézett rám a tulaj, mintha az anyukájára tettem volna egy nem épp udvarias megjegyzést, de hamar összeszedte magát. Közölte, hogy a kabát az már amúgy is több mint a felére van leértékelve, szóval becsüljem meg magam, ennél olcsóbban már nem adhatja, de... legyen 0,9X. (Komolyan, csak egypár békésen kérődző teve hiányzott a hangulathoz.) Megspóroltam pár ezer forintot. Igaz Magyarként tehát boldogan távoztam az üzletből (foglalót hagytam ott, mert kápé nem volt nálam annyi, viszont Ferencváros kellős közepén nem fogok este fél nyolckor pénzt fölvenni.)

Aztán besurrantam a Corvin plázába (miau) a műszaki cikkeket felderíteni (sorozatDVD-k, konyhai mérleg), de persze egyik se volt az ottani Nagy Műszaki Boltban. Kifele menet azonban betévedtem a Butlersbe. (Naggyon tuti háztartási cuccok - szinte az összes termék eposzi jelzője lehetne, hogy "jó, van egy ilyenem otthon, de ez mennyivel jobban mutat már.") És mivel sajnálatos módon elvesztettük [királyi többes!] konyhánk egyik alapkövét, a kék sajtreszelős műanyag kajatartó edényt (péntekenként kidobják a fel nem markolt műanyag tárolókat a munkahelyen; én csütörtökön hagytam ott, pénteken pedig szabadságra mentem, mit se tudván erről a kegyetlen szabályról), nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam, hogy sehr praktisch pattintós fedelű csuprokat árulnak, több méretben, ráadásul akciósan, a 450ml-est 690 helyett 590 forintért. Felmarkoltam, mentem fizetni, de ott hirtelen 690 lett az ára. Szóvá tettem, hogy dejsz' ez mintha akciós lenne, és a csajszi már-már hajlott is rá, hogy engedjen egy százast, de aztán kijelentette, hogy nincs itt semmi baj, ez tényleg akciós, az eredeti ára ugyanis 790.

Itt kell megjegyeznem, hogy külföldi őseim vére időnként előtérbe kerül - alapvetően paranoiás-cinikus beállítottságom ellenére ki-kitör belőlem a gyermeki, együgyűségbe hajló bizalom embertársaim iránt. Simán elhittem neki, hogy én emlékszem rosszul, kicsörgettem a lét, bezsákoltam a csuprot és elvágtáztam a metróhoz, hogy azért haza is érjek valamikor.

Ám ekkor jött a métely. Edzett acél fogacskáival. Hallottam a csámcsogását, mikor vártam a metróra. Az érkező szerelvény zaján át is ott dübörgött a fülemben, hogy Csám-csám-át lettél verve-csám-csám-egy százassal ám-csám-csám. Hiába tudtam, hogy több ezer forintot mentettem meg azzal, hogy végre egyszer mertem alkudni; hiába próbáltam arra gondolni, hogy 690-ért is megvettem volna, mert ez egy nagyon  praktikus csupor, egyre csak rágcsált a kis szemét. Aztán ahogy már majdnem leszálltam és visszafordultam, hogy megnézem én még egyszer azt az árat, rásandítottam a dobozra, és láttam, hogy ez a 670ml-es változat. Ami tényleg 690 forint leértékelve. 

A métely elégedetten böffent egyet és nyugovóra tért, természetesen fél szemét nyitva tartva, nehogy lemaradjon egy üzletemről is, az én arcomra pedig visszatért a boldog mosoly.