Engem tényleg üldöznek

Ez már nem paranoia.

Volt egyszer, hol nem volt, egy Pénzügyi Tanácsadó. Mondott mindenféle okosakat, meg hogy a Bizalom Mindennek A Zalapja, és Ő Már Mióta Csinálja Ezt, valamint Bármi Kéne, Ő Megcsinálja És/Vagy Elintézi; kötöttem ennek megfelelően megtakarításos és biztosításos dolgokat. Majd (és itt ugorjunk előre úgy másfél évet) nézegettem a számlákat, hogy befizettem ezt is, befizettem azt is... de mintha lakásbiztosítást már nem fizettem volna egy ideje. Kissé sűrítve az eseményeket: a PT kilépett a cégtől, már teljesen mást csinál, és többek közt a megváltozott levelezési címemet se változtatta meg, pedig akkor még ott dolgozott, de minderről természetesen egy szót se szólt az ügyfeleinek. A biztosító egy régóta nem használt címre küldözgette a csekket és felszólításokat, az ott lakók pedig bizonyára csodálkoztak, hogy mit akarnak ezek tőlük. A biztosítás megszűnte előtt kábé egy héttel sikerült befizetnem a kimaradt díjakat (kockázatvállalás ekkor már természetesen nem volt.) Lehet azt mondani, hogy naiv vagyok, és tényleg az vagyok, mégis, megrendült kissé a bizalmam az emberiségben.

Túl sok szó inkább ne is essék a Németről, aki nem egy dologban hazudott, viszont legalább nagyokat, és ezek némelyike olyan következményekkel járt, melyek szabad utat nyitottak kis krónikám következő két szereplője előtt. Mindenesetre az emberiségbe vetett bizodalmam eddig nem ismert mélységeket fedezett fel.

A következő mérföldkő a Közjegyző volt (lesz még arról bejegyzés, hiszen jött válasz a levelemre). Az itt szerzett tapasztalat jó alapozás volt, segített rájönni, hogy itt az egyszerű állampolgárnak sok becsülete nincs.

A jelenlegi all-time-low cím büszke tulajdonosa azonban a Család Ügyvédje feliratot viselő hölgy, aki sok éves szakmai tapasztalatának hála tévedhetetlen biztonsággal felismerte bennem a pontosan fizető fejőstehén-balekot, és nagy merészen bemondott egy akkora tiszteletdíjat, amekkorát még a lakás megvételekor se fizettem neki, és most is csak tartalékaim megcsapolásával tudnám kifizetni. És ez már az engedményes díj volt, mert a korábban már kifizetett, de igénybe nem vett tiszteletdíj kedvéért elengedett belőle kétszer ötvenezer forintot.

Indokolta mindezt azzal, hogy ő "kötelességén és munkanapokon túl is" elment a Földhivatalba, meg hétvégén is dolgozott, és küldött nekem egy sms-t is, mikor külföldön voltam, de arra nem válaszoltam, és egyébként is csak szívességből szorított be a többi ügyfele közé. 

Mit lehet erre mondani? Kedves Család Ügyvédje, kérjen dupla annyit. Van itt pénz, csak kérni kell.

Talán szólni kéne neki, hogy nem attól a család ügyvédje valaki, hogy időnként megkérdezi, hogy "anyuék jól vannak?", hanem mondjuk nem akkor rúg belém (aka régi ügyfél) még egyet, mikor már amúgy is a padlón vagyok. De ez is csak azt mutatja, hogy naivitásom nem ismer határt. Még mindig hiszek abban, hogy az emberek alapvetően jók. Pedig nem azok, sőt.