Közgyűlés

Minden társasház kihagyhatatlan kelléke, egyben sok mulatság forrása.

Ez a mai nekem már a harmadik, egyben a leghosszabb is volt. Hattól tizenegyig ott ültem és csak néztem, kikkel élek egy fedél alatt (de szerencsére külön lakásban.) Hülye fejjel bevállaltam, hogy majd én leszek az egyik lakó, aki tanúsítja, hogy a jegyzőkönyv a valóságnak megfelel - tettem ezt abban a tudatban, hogy az első kettő az két-, ill. két és fél órás volt, és most ráadásul volt ülőhelyem is. Az a sok boldog ember, akik leléptek este kilenckor... és én nem mehettem velük.

A többséggel azért nincs nagy baj szerencsére. Van egy rettentő hangos ember, mikor elsuttogta magát ott mellettem, azt hittem, robbantanak; na ő egyszer még fel is emelte a hangját, hogy felhívja magára a figyelmet (sikerült neki, maradjunk ennyiben). Ott volt persze a rettentő jófej is, aki sorra gyártotta a poénokat mindenről, pedig úgy egyébként józan meglátásai voltak. És természetesen tiszteletét tette az elengedhetetlen kötözködő, valamint a minden-legyen-úgy-ahogy-én-akarom és az ő hű párja, a beperellek-jól-aztán-csak-nézhetsz.

Hát ő nem akarja, hogy ki legyen építve a belső kert, jelentette ki az akaratos (és igen ostoba) nőszemély. Jó, mondta a mellettem ülő józan hölgy, erre van a szavazata, szavazzon nemmel a javaslatra. De ő nem akarja, mert ez hülyeség, és nem érti, hogy más miért akarja ezt, hiszen ő tudja, hogy ez hülyeség.

Tizenvalahány lakó együttes magyarázata nem volt elég neki, hogy felfogja a szavazás lényegét. Jó, mikor ő járt iskolába, a demokrácia még nem volt tananyag, és itt egyébként is beleszámít a tulajdoni hányad, és az úgy már bonyolult. Csak hát olyan fájdalmas, mikor egy ember nyílt színen csinál komplett idiótát magából. Én tényleg próbáltam végig komoly maradni és nem figyelni a mögöttem ülő tréfahadosztályra, de mikor este fél tizenegykor ez az észkombájn sokadik javaslataként kijelentette, hogy a külsős garázshasználókat ki kell tiltani a garázsból (értsd: akik az egyik lakó kocsibeállóját használják, azokat ne engedjük be a garázsba - logikus), mert használják a villanyt és ott mossák a kocsijukat, meg ott szerelik órák hosszat, már nem bírtam tovább.

Próbáltam úrihölgy maradni, de egy-két halk vinnyogás még így is kicsúszhatott - szerencsére a matróna nem hallotta meg, mert akkor épp azért panaszkodott, hogy miért neki kell kifizetnie a fűtés díjánál a melegvíz utáni hőveszteséget, ha nem is használ melegvizet (mert neki bojlere van) - hogy esetleg a fűtés is gázzal gyártott meleg vízzel történik, az valahogy nem jutott el a tudatáig, pedig sokan megpróbálták neki elmagyarázni. 

Remélhetőleg megnyugtatóan hatott rá, hogy a férje (vagy kicsodája), aki egészen addig nagyon kellemesen végigszundikálta a közgyűlést, ezen a ponton felébredt és bejelentette, hogy beperli a házat, ha nem a gázszolgáltató megadta ideális díjjal számolunk (ami gyakorlatilag a perpetuum mobile meglétét sejteti, de nem baj, a lényeg, hogy nekik jó legyen). Az ezt követő gúnykacajra végre megsértődött és kiviharzott. Szóval a jó hír, hogy a szomszédaim többsége tényleg normális.

Viszonylag védett környezetben élek, a családom, a barátaim, a kollégáim mind értelmes emberek. Ritkán vagyok kénytelen hosszabb időt ekkora kupac ostobasággal egy légtérben, de akkor nekem mindig fáj. Ha legközelebb lakógyűlésre akarok menni, kötözzetek meg és rekkentsetek el a kamrában, míg elmúlik.