Életjel

Azt tudtam, hogy nem fogom pár hónapnál tovább bírni a semmittevést. Dög lusta vagyok, ezzel nincs semmi probléma, ugyanakkor annyira hozzászoktam ennek titkolásához, hogy egyenesen rosszul érzem magam, ha haszontalan vagyok (azaz nem teszek semmi olyat, ami hozzájárulna az ország GDP-jének növekedéséhez.) 

A magam módján igyekszem hasznossá tenni magam, azt viszont nem akartam, hogy gasztrobloggá váljék ez, úgyhogy bármilyen finom rakott tésztát, sajtba sütött zöldségkeveréket vagy nem-túrórudit gyártottam is, azokkal nem dicsekedtem el. (Azért álljon itt egy jótanács: a nem-túrórudinak a túrójába csak a citrom reszelt héja kerüljön, a leve ne, bármit mondjon is a recept; és aki azt hiszi, hogy fél kiló lengyel túrót könnyű átpasszírozni egy "finom lyukú szűrőn", az inkább bele se kezdjen.)

A napjaim viszonylag egyforma egyhangúságban telnek - felkelek 7 körül, kávézás közben megetetem a maffiámat és learatom a vetést a vadnyugaton, blogolvasás, reggeli torna, további blogolvasás és általános művelődés, délután egy kis vásárlás időnként, aztán vagy főzök vacsorát, vagy nem. Annyira hiányzik valami agymunka, hogy kitörő örömmel vállaltam el scriptírást, angolról fordítást és excel-függvényezést különböző barátoknak és ismerősöknek, és kissé pirult az orcám, mert még ők köszönték meg.

Mondjuk most épp van néhány új játékom a Nintendo DS-hez (miután sikeresen végigvittem a Tomb Raider - Underworldöt, vérszemet kaptam és nekiláttam más akciójátékoknak is), és két hét múlva megjelenik az új Nancy Drew rész, nem is szólva a némettanfolyamról, ami júliusban kezdődik, mégis, egyelőre szerintem elég világos képet ad mindennapjaim torokszorítóan izgalmas folyásáról az, hogy a mai nap eseménye a Lidl meglátogatása volt. Mert ott még nem jártam. :)

Ennek kapcsán újfent bizonyítást nyert a helyi időjárást illető elméletem, miszerint szerintem nem vagyok túl paranoiás, de ez üldöz engem. Ezen a héten még nem esett az eső, általában napos, időnként kissé felhős volt az idő; mára verőfényt ígértek és 20 C fokot (az elég meleg errefelé). Erre odagurulok a Lidlhöz kellemes napsütésben, bemegyek, végigjárom néhányszor a sorokat, mert az ecetet sehol nem találtam, aztán kimegyek, és bőrig ázok, míg a biciklimig eljutok (kábé húsz lépés). Vártam egy-két percet, de nem akart csitulni, úgyhogy vállat vontam, a jégsalátát (vagy mi a tököt; olyan, mint a fejessaláta, csak be van csomagolva) felkötöttem a csomagtartóra, hogy szabad legyen mindkét kezem a fékezéshez (esőben nem fog túl jól), és elindultam, hiszen ennél jobban úgyse ázhatok el.

Az eső is látta, hogy engem nem ijeszt meg, lassanként le is csitult,  és bekapcsolta a szelet, de igazából az morcosított most fel, hogy mikor begurultam az udvarra, még szemerkélt, de mire felértem a harmadikra, már kisütött a nap. :)