Ausmachen - 4. felvonás

Megejtettem utolsó előtti látogatásomat Dr. Göksunál - szokás teszi a mestert, a pulzusom épp csak hogy átfordult a másik oldalára és aludt tovább. Mondjuk tényleg csak egy kicsit fájt most is, kábé mint egy muszklisabb szúnyogcsípés. (Igen, ez neked szól, te übernyúl, aki még mindig nem mersz fogorvoshoz menni a bölcsességfogaiddal.)

Már egész összeszokott csapat vagyunk egyébként. Szokás szerint korábban érkeztem, tehát szokás szerint csendben ücsörögtem a kezelőben, míg be nem futott a fent említett hölgy, és az üdvözlés utáni első mondatára én már automatikusan mondtam, hogy "most már csak egy kicsit fáj", de kiderült, hogy a frizurámat dicsérte (ehe, hehehe, a robotpilóta nem mindig jó dolog). Meghallgatott (keverék angol-német nyelven beszélünk, mindketten többet értünk, mint beszélünk a másik nyelvén), aztán megbeszéltük, hogy mivel nekem hamarosan vissza kell települnöm kishazámba, még egyszer teletömi a fogamat mindenféle jóval, és jövő hét csütörtökön lesz az utolsó szeánsz. Megjegyeztem, hogy ennek örülök, mert jobban szeretném, ha ő fejezné be (tartom magam ahhoz a talán kissé babonás hithez, hogy amit az egyik fogorvos elkezdett, azt ne másik fejezze be), mire azt válaszolta, hogy ő is szeretné befejezni, mert ez az ő foga. Mire én: "a MI fogunk". Ezt nem kellett volna, mert még akkor is ezen rötyögött, mikor az ideiglenes tömést applikálta kifelé egy fúróval. (Vö. I. Asimov "Jöszte, jöszte, kis doktorom" c. szerzeményével.)

Az asszisztensei is rendes embereknek tűnnek - mindig tartják tőlem az egy lépés távolságot, de szerintem inkább azért, mert nem értik, amit mondok, és nem teljesen biztosak benne, hogy nem harapok. (Ez teljesen normális jelenség egyébként, kevés olyan ember van, aki fenntartás nélkül fogad egy külföldit. Én például simán útba igazítok szinte minden Európában is előforduló nyelvet beszélőt, mert ritkán zavar, hogy nem beszélem az illető anyanyelvét, de közismerten nem vagyok teljesen normális.)

Egyvalami borzolja az idegeimet velük kapcsolatban. Mégpedig az utolsó kezelés díja. Az első találkozáskor elmagyarázták, hogy az egészségbiztosításom mindent fedez, kivéve a végső tömést, azt hozzam magammal az utolsó alkalomra. És azt azóta is minden egyes ottlétemkor elismétlik. Ma már azzal indítottam, hogy "Guten Tag, Sai Vis vagyok, háromra van időpontom, hoztam a pénzt." Erre ahogy ücsörögtem, csak besurrant egy asszisztens, és ahogy rámrakta a partedlit, megkérdezte, hogy ugye tisztában vagyok az utolsó kezelés díjával. 

Jövő csütörtökön már a kabátomra tűzöm a bankjegyeket, mielőtt bemegyek, hátha feltűnik nekik. :)

Más téma: úgy tűnik, van fűtés. Épp itt van a szerelő, hosszas kutatás és a termosztát és a bojler közti rohangászás után rájött a hiba okára: nem működik a bojleren a tekerentyű, amit ugye olyan boldogan csavartam a "fűccsé vazze" állásba. Kicserélte, a bojler vidáman bojl, a fűtőtestek átforrósodtak. Épp időben, kezdett igencsak hűvös lenni idebent.