2010. szeptember 21., kedd

Zimankó

Tegnap, ahogy hazaértem a honi kánikulából (volt ám 23 C fok is, míg ott voltam), hirtelen felfigyeltem arra, hogy alulpóló-felülpóló-kardigán-vastagzokni-melegítőnaci kombóban is az enyhe kihűlés jeleit mutatom, úgyhogy megpróbáltam életet csiholni a fűtésbe.

Az előző fűtési szezonban (idén május) már szereztem némi tapasztalatot a radiátorok légtelenítésében, szemeztem akkor a bojlerrel is, tudtam tehát, hogy hiába van németül a manual, a masinán található kis rajzocskák minden szükséges tudnivalóval ellátnak (valamint tanultam róluk még általánosban, hogy minimum háromszoros biztosítással dolgoznak). Magabiztosan odamentem és áttekertem a megfelelő tekerentyűt a "fűccsé vazze" állásba (a rajzocskán <+5°C jelzés szerepel), és vártam, hogy történjen valami a Digitális Kijelzőn. Hogy jelezze, hogy bekapcsolta a fűtést, hogy a vizet a kellő hőfokra melegítse. De nem történt semmi.
Gondolkodtam még egy sort, hogy ugyan miért nem hallgat rám, és arra jutottam, hogy alighanem a termosztát bírált engem fölül - az ugyanis az emeleten van, természetesen a szoba napsütötte felén, így az emelet és a földszint közti minimum öt fokos hőmérséklet-különbség mindig biztosítva van.
Felcaplattam és megmondtam neki, hogy én biz' 22 fokot szeretnék (akkor odalent úgy 17 lenne, ami a fent leírt öltözetben már elviselhető). Mire ő: "Most 19,5 van, jó lesz az úgy." Na és ha mondjuk 23 fokot szeretnék? Vagy 27-et? "Mondom jóvanazúgy, mennyéinnét." Ennyiben maradtunk. Van, amikor nem érdemes vitatkozni.

Azóta kértem segítséget a helyi nyelvet beszélőtől is, neki se működött, így, ha a szerelők be tudnak suvasztani két időpont közé, ma délután esetleg előfordulnak itt. Addig meg, tekintve a kinti hőmérsékletet (wetter.de szerint ma egész 18 fokig hevül a levegő) délután ablaknyitással fűtök, addig meg mint méhecske szállok takaróról takaróra (illetve alá, de remélem, a költői kép beleégett már mindenki agyába).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése