Tennivalók - Update

Kibővítettem kicsit a listát (a tengerben megmártózást NEM vettem fel a pontok közé. Gyakran engedek a tömeg nyomásának, de csak akkor, ha az nem jár testi épségem veszélyeztetésével, és van fogalmatok, milyen hideg tud itt lenni? Na ugye.)

Beszereztem a piros kör hiteles bejárásához szükséges eszközt (térkép), most már csak egy olyan nap kell, amikor süt a nap, vagy legalábbis nem esik. Ezen a héten lett volna ilyen nap, csak túlságosan lefoglalt a semmittevés a ruhák rendezgetésére felkészülés. Egész jövő hétre esőt jósolnak, na majd meglátjuk. Végül is viszonylag vízállóak vagyunk, a bicikli és én.

Arra viszont rájöttem, hogy a kezem az igencsak fázik hidegben, jobban, mint én magam, így hát megejtettem az utolsó téliesítő beszerzést: a Kesztyűt. Windstopper meg minden. 

Aztán ahogy kerekeztem hazafele (oké, kit akarok itt átverni... a lengyel bolt felé mentem, derelyéért), halszag csapta meg az orromat. Eeeggen, a Christuskirche mellett szokott lenni szombatonként a piac. (Van másutt is, de ez a hivatalos.) Eszembe jutott a nővéremtől kapott kemény piaci kiképzés, illetve hogy mondta, hogy mindenképp menjek piacozni, így hát lelkem mélyén szűkölve kikötöttem a paripát legelni és a tömegbe vetettem magam.

Körbenéztem, próbálván felmérni az erőviszonyokat, hogy melyik zöldségesnél vásárolnak a nyugdíjasok, meg hogy hol vannak a legtöbben, és igen, időnként az árura is vetettem néhány pillantást, és elég hamar eldöntöttem, hogy itt körte az véve lesz.

Kábé mikor erre az elhatározásra jutottam, ordított a fülembe az egyik árus, hogy "KÉÉÉÉÉT EURÓ MINDEN DOBOZ!!!", nem ijedtem meg kicsit se. Rögtön rákezdte a többi is, jobbnál jobb akciókat kínáltak, a korábban  1€/kg körtét 2€/cirka kétkilós doboz pénzért kínálták, a kissé megroggyant barackokat is az eredeti ár feléért, és így tovább. (Van, ami mindenütt ugyanaz. :) Aztán ahogy tolt a tömeg magával, egy zaklatott arcú kofa ragadott magához, és követelte, hogy kóstoljam meg a szőlőt. Megkóstoltam, és tulajdonképpen egész finom volt, az ár is méltányosnak tűnt, úgyhogy bezsákoltam két jókora fürtöt meg egy kicsit, összesen majdnem két kilót, és a korábban arcomba tolt 2€/kg ár helyett fizettem egy ötvenet. Na ezért kell sokáig lustálkodni szombat reggel piacramenés előtt, hogy az ember elkapja a piacvégi akciókat.

Az egyetlen normálisnak tűnő körtét árusító helyen már keményebb ellenállásba ütköztem, az a pasas bizony nem engedett az árból, 2€/kg volt a körte, de a mindenit, finom is. Volt még nála valami fura, tüskés krumplinak tűnő tárgy, amire azt mondta, hogy kaktusz*sííípszó* (a szá második felét nem értettem; fügének hangzott, de nem biztos), abból is vettem egyet, és a kutyafáját, elfelejtettem alkudozni. Pedig biztos megkaptam volna ócsóbbé is. Ej, apai nagyanyám most biztos forog a sírjában, ő állítólag egy ötforintos dinnyét is lealkudott húsz fillérre. (Az árak kitaláltak, de arányaikban a valóságnak megfelelnek.)

Hogy ténylegesen mi a szerzemény, az továbbra is rejtély. Az első helyes megfejtőnek a szokásos egy éves előfizetést kínálom.

Vehettem volna barackot is, abból viszont csak kétféle van egész Hannoverben (eddigi tapasztalataim szerint): az ízetlen, illetve az "Eger várát be lehetett volna venni vele" típusú. No igen, arra elég hamar rájöttem, hogy itt a kicsit rohadtat kell megvenni minden gyümölcsből és zöldségből, mert annak van íze. De a barackoknál még ez se válik be. Minden kajaféleségnél az a fontos, hogy jól nézzen ki. Előszörre összefutott a számban a nyál, mikor megláttam egy doboz nektarint, meg is vettem, hazavittem, és a kecske elmekegte volna magát tőle (már persze ha lenne otthon kecském, mint ahogy nincs, de azért akkor épp jó lett volna, mert akkor nem nekem kellett volna megenni a maradék barackot.) Azóta is teljesen boldogan veszem meg például a Rewe-ben a már nagyon akciós, másodosztályú görög szőlőt, mert az igaz, hogy van benne egypár barna szem, a többi viszont finom édes.

Nadeaztán, ahogy otthagytam a piacot (ahol NEM vettem sajttal töltött pepperónit, se hagymás kenyeret, pedig megtehettem volna), folytatódott az eredeti terv: lengyel boltban túrós derelye (a húspultos nőci már az utcán felismert és köszöntünk egymásnak, na? na?), utána Edekában egyéb dolgok, a zacskó felerősítése a csomagtartóra, hazagurulás. Most meg ülünk itt ezzel a kaktuszizével és azon töprengünk, hogy melyikünk egye meg a másikat.