Beépülök

...mint Kőműves Kelemenné.

1. Van dm-pontgyűjtő kártyám

Ez ravasz dolog ám; a kezembe nyomtak egy vastag borítékot, hogy a benne levőket töltsem ki, majd hozzam vissza. Kitöltöttem (ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik), visszavittem, átnyújtottam a pénztárosnak, hogy ehun e', aktiválja a kártyát (ami rajta fityegett a kitöltendőkön). Nem úgy van az, így ő, hívja a kolléganőjét, majd ő segít. Kolléganő fél másodperc múlva már ott is volt, odamentünk a kártya-automatához (a dm-be járók tudják, akik Rossmannba járnak, azok meg menjenek dm-be és nézzék meg :), ahol bepötyögtem szépen mindazon adatokat, amiket a papírra is felvéstem, nyomtam egy entert és már an is voltam meldungolva. (Itt Németországban időnként meglepő módon keveredik a régi és a modern.)

2. Lehet, hogy lesz bankkártyám is

Az Elp úgy döntött, hogy bankot vált - van itt valami olyan, aminek bankfiókjai nincsenek, csak levélben és interneten intéz mindent, és itt lehet nekem is társkártyám. Az Elp kitöltötte a nyomtatványokat, feladta postán (juteszembe, róluk írok majd egyszer egy dicshimnuszt); alig három héttel később jött neki egy levél, egy napra rá pedig még egy a bankkártyájával. Az enyém viszont csak nem jött, mígnem további egy héttel később megkaptam életem első levelét (mármint itt .de), amiben az állt, hogy fáradjak el az útlevelemmel egy postahivatalba és azonosítsam magam.

Na most, itt a hivatalos okmányoknak (mint például személyi igazolvány) van kibocsátó helyük. (Teszem azt, az Elp paszportját Hamburg városa adta ki, szemben a magyar gyakorlattal, mely szerint az okmányokat egy okmányiroda/hivatal bocsátja ki.) Mivel a régi személyimben van egy azt érvénytelenítő luk, és az új a szüleimnél van, ténylegesen az útlevelemmel mentem oda, és szegény postai dolgozó percekig keresgélte rajta az "Ort" vagy "Place" szót, míg az Elp meg nem kérdezte, hogy mi után kutat.

Pár perces hiábavaló magyarázkodás után feladtam - a Deutsche Post adatbankjában múlt hét péntek óta létezik egy Központi Hivatal nevű város, ahol van egy BM nevű hivatal. 

Kis szerencsével hamarosan kapok bankkártyát, és akkor végre elpakolhatom a forintalapú fizetőeszközeimet. (Nem túl jó mostanság az árfolyam.)

3. Vettem csomagtartót a biciklimre

(mármint azt a kosarat, amit a csomagtartó vázára lehet erősíteni)

Szegény hátasom így végleg lemondhat a büszke Sportos Bicikli címről, már egyértelműen megélhetési kétkerekű. Remélem, nem bánja túlságosan.

Keresgéltem a Karstadt Sportsban, de nem volt olyan, amilyet kerestem, így bekukkantottam egy másik nagy sportboltba, ott egész pontosan 1, azaz egyféle csomagtartó volt; következőre beugrottam abba a boltba a Steintor megálló mellett, ahova a múltkor beállítottam egy 28 colos első kerékkel. 

Először is fel lettem világosítva, hogy amit én keresek, az Korb, második lépésben pedig előhozott egyet. Pont olyat, amit nem akartam, mert keresztben van a csomagtartón (...kevésbé áramvonalas... izé... hagyjuk), de mikor elmagyaráztam, hogy milyet is akarok igaziból, hozott olyat is. Az viszont akkora nagy darab volt, hogy hosszában is volt olyan széles, mint a másik, így elbizonytalanodtam. Szerencsére már ismerem az überlegen igét, és ragozni is tudom, és errefele más alapokon nyugszik az eladók viselkedése, úgyhogy nem morcolt be rám.

Kimentem a boltból, már azon járt a fejem, hogy hol veszek az Elpnek hűtőbordát (ma ilyen bevásárlós napom volt), mikor a gondolataim egy másik szintjén kigyulladtak a figyelmeztető jelzések: 12€, vazze!! Ugyanez a típus (mármint a keresztbekosár) ugyanis a Karstadtban 21€ volt. És az is mellette szólt, hogy kompatibilis a pókommal, meg hogy gyorsan le- és felszerelhető (gyakorlatilag egy bevásárlókosár, az alján két kis karommal). Úgyhogy sarkon fordultam, visszamentem, és közöltem a pasival, hogy átgondoltam a dolgot, elviszem a keresztbekosarat. Nem röhögött nagyon. :)

Azt csak remélni tudom, hogy a következő pár percben, míg a kosár felhelyezési módszerére próbáltam rájönni, nem álltak ott mind az ablakban. Elsőre nem egyszerű, pláne hogy egy olyan biciklit sikerült mintaként találnom, amin egy más szerkezetű kosár volt. Mindenesetre a különböző fém ördöglakatokkal töltött idő nem veszett kárba, öt percen belül már el is porzottam (már ketten vártak a parkolóhelyre).

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy most már tudom, mire jó a női váz. (Fel lehet rá szállni spárgázás nélkül is.)