Moziba mentem én, trallala

Vééééégre!!!

Történetünk kiindulóhala (pontya, ééértitek) az, hogy Hannoverben Nincs Angol Filmeket Adó Mozi. Illetve van, csak az olyan művészfilmeket ad, amik engem (1) egyáltalán nem érdekelnek, mert engem egy film ne akarjon elgondolkodtatni, se jobb emberré tenni, én szórakozni járok moziba (2) svédül, netán spanyolul vannak. Esetleg észtül. 

Aztán teljes kétségbeesésemben elmentem a Cinemaxx Nikolaistraßén lévő kirendeltségébe, ahol egyébként már voltunk egyszer, és megkérdeztem a jegyárust, hogy nincs-e valami film angolul - nincsenek nagy igényeim, csak film legyen és angolul (pont ezt a kérdést tettük fel korábban is. Egyébként.) És láss csodát, a jegyárus bácsi firkált valamit egy programfüzetbe, és megmutatta, hogy ahova az van írva, hogy OV, az kell nekem, merthogy az az Originalversion. És micsoda véletlen, épp aznap adták a Rémálom az Elm utcában új változatát inglisül - teljesen jellemző módon ezt nem néztem meg (rettegek a horrorfilmektől).

Ám ettől a naptól kezdve új remény fakadt dalra lelkemben, és gondolván, hogy itt is hetente van műsorfüzetváltás, megnéztem a következő pénteken, hogy adnak-e valami izgiset. Hogyne, a Twilight legújabb részét. Annyira mélyre pedig nem süllyedek, következett ismét a búskomorság. És mivel szeretek tapicskolni az önsajnálatban, szombaton megint odakormányoztam az internet, hogy lássam azt a csúnya-csúnya filmet. Nini, mi az ott? Tán csak nem egy Karate Kid, alatta jól kivehető "Engl. OV" betűkkel? De bizony. 

Speciel ez a film nem szerepel a "mindenképp megnézni" listámon, de ezúttal sutba vágtam a finnyásságot, és mozgósítottam a könnyűlovasságot (aka lengyel csajszi): hétfő délután 17:10, Raschplatz, Karate Kid. És így is lett.

A két Cinemaxx közt több különbség is van: egyrészt csak a Raschplatzon adnak eredeti nyelven filmeket, másrészt míg a Nikolaistraßén a jegyárussal együtt volt összesen három ember az egész moziban, itt majd' negyed órát kellett sorbanállni a jegyekért. (Kevesebb is lehetett volna, ha az előttünk álló négy hűdelazacsávóvagyok fiatalemberhez nem csatlakozik puszi-puszi-ölelgetés-keménygyerekekvagyunkminkkézfogás végrehajtásával még öt. Majdnem előkaptam a láncfűrészt - simán beálltak elénk, és nem ám együtt fizettek volna, á dehogy.)

Végül meglettek a jegyek, kaptunk 1€ kedvezményt Gosia diákigazolványára, és ráadásul a jegyárus nő külön szólt, hogy jövő hét kedden lesz az az új film Leonardo DiCaprióval. (Mármint az OV - németül beszéltem, de *talán* elárult a kiejtésem. :)

Felcaplattunk a nekünk kijelölt 4-es terem elé, és könnyed csevegésbe bocsátkozunk, mely során kiderült, hogy a lengyel csajszi egyetlen legkedvencebb filmemet se látta. Mármint olyan klasszikusokat, mint a Terminátor 2, az Aliens vagy a Titanic (oké, utóbbi távolról sem a kedvencem, de akkor már szalmaszálak után kapkodtam). Elmagyaráztam neki, hogy ezeket mindenképp meg kell néznie, mert filmtörténeti klasszikusok. Bólogatott. Végre beengedtek minket, a terem erőteljes kihasználtságára (1%) való tekintettel a nekünk kiosztottnál jobb helyekre telepedtünk, és engedelmesen végignéztük a reklámokat, valamint filmelőzeteseket. És elkezdődött a film.

Körülbelül a harmadik mondatnál az egyik mögöttünk ülő külföldi (~nem német) felpattant és kiviharzott; két mondattal később ráébredtem, hogy azért tette ezt, mert német hanggal és német felirattal megy a film. Két perccel később elsötétült a vászon, a srác visszajött és lehuppant a helyére. Újabb két perc múlva újrakezdődött a vetítés - és szó szerint újrakezdődött, mert megint végig kellett néznünk a filmelőzeteseket. De legalább angolul volt a film. Hogy a kép felcsúszott félig, az már igazán semmiség.

A srác ismét felpattant és valamit nagyon magyarázhatott a gépésznek, mert innét kezdve már élvezhető lett a film.

Ide nem számítva persze azt az apróságot, hogy úgy félúton megjelent egy felirat, hogy Pause, és tartottunk negyed óra szünetet. Ilyet utoljára a My Fair Ladyben láttam, csak ott Intermission volt a neve.

Közben megkérdeztem a csajszit - nem látta a Vissza a jövőbe trilógiát sem. Ajvé. Kezdtem kétségbeesni, hogy ennyire öreg vagyok, gyorsan megkérdeztem hát, hogy na és a Vasember? Azt látta? Azt sem. Hála az égnek. Az alig két éves film, akkor talán mégis csak ő nem jár eleget moziba.

A film maga kimondottan élvezhető, sok tekintetben felülmúlja az eredetit - például nem veszi túl komolyan magát. Jaden Smith épp csak annyira idegesítő, amennyire a szerepe megkívánja, egyebekben viszont szerethető karakter volt. (Mondhatja bárki, hogy az első szerepét apuci szerezte neki, a másodikat már biztos a képességei miatt fogja kapni.) Jackie Chan nálam kapásból előnnyel indul, de még anélkül is jó lett volna - reméltem, hogy nem egy Mr. Miyagi lesz, és nem kellett csalódnom.

Ámde egy aprócska megjegyzésem azért lenne a filmhez. Sőt kettő. 

Spoilerveszély, a továbbolvasás nem ajánlott azoknak, akik még nem látták sem az eredetit, sem az újat. 

Hősünket a Gonosz Edző utasítására lesántítja az egyik gaz kung-fus, hogy könnyű préda legyen a Nagyon Gonosz Főellenségnek, aki korábban csak úgy szórakozásból próbálta aljas módon megölni egypár ellenfelét, és akiről már a film elején kiderült, hogy alávaló, reménytelenül rosszindulatú és kegyetlen alak.

Hősünk mindezek ellenére megnyeri a bajnokságot - ám mikor a játékvezető át akarja adni neki a trófeát, az előző bekezdésben említett Nagyon Gonosz Főellen elveszi tőle, hogy ő maga nyújtsa át tisztelete és nagyrabecsülése jeléül.

Hol valószerű ez? Egy csipetnyit is? Sehol. Ez nem a suspended disbelief elrontása, hanem egyenesen arculcsapása és sárba tiprása.

Természetesen nem lepődtem meg, hogy a stáblistában felmerült egy "Supervised by China Films" sor is. :)

A másik dolog pedig az, hogy ugyebár félelmetes, hogy a Gonosz Edző mindenféle agymosás, kondicionálás, estébé árán odáig juttatja tanítványait, hogy azok szívvel-lélekkel követik a dojo  "Nincs kegyelem" mottóját, viszont az nem kevésbé félelmetes, hogy bár Mr. Han (Jackie Chan) tisztában van vele, hogy 12 (tizenkét) éves tanítványa súlyosan megsérült, mégis felgyógyítja annyira, hogy folytathassa a bajnokságot; és bár az az utolsó menetben akkora ütést kap az amúgy is sérült lábára, hogy csak sokszori próbálkozásra, rettentő fájdalmak árán tud felállni, mégsem szakítja félbe a menetet (amihez legalább mint edzőnek minden bizonnyal joga lett volna). 

Külön említést érdemel a srác anyukája a "hajrá fiam, meg tudod csinálni" bekiabálásért.