Örömmel jelentem, hogy részesültem a befejező tömés áldásában. Ismét nem volt vészes, bár most olyan eszközökkel zsonglőrködtek a fejem felett, amikkel korábban nem - cserébe nem is voltak olyan félelmetesek (mondjuk azt nem akarom tudni, hogy a Bunsen-égő mit keresett ott.)
Azzal nyitottam megint, hogy hoztam a pénzt. Leszögeztem mindkét asszisztensnek, hogy tele vagyok lével, van nálam kápé, EC kártya és hitelkártya, valamint hoztam 70€ értékű magyar forintot is, jószándékom jeleként. Bólogattak, hogy az jó. Erre bejön dr. Göksu, és megkérdezi, hogy ugye tudom, hogy mivel jár az utolsó kezelés... Et tu?!
A kíváncsiság, na meg a történelmi hűség kedvéért felcsatoltam a Polar-órámat (pulzusmérő ketyere). A kezelés 23 percig tartott, maximális pulzus: 119, átlagos pulzus: 82. Tekintve, hogy a nyugalmi pulzusom 72-74 körül szok lenni (azt hiszem legalábbis), már tényleg nem voltam megrémülve. (Az a maximális pulzus akkor lehetett, amikor azt a hegyes végű piros izét használta a csipesszel. :)
Készült még egy célfotó (röntgen), mely megszemlélése után a doktornő kijelentette, hogy ez bizony rendben van, megbeszéltük a további teendőket, majd szívélyesen kezet ráztunk, elbúcsúztunk, és fel lettem szólítva, hogy mikor megint erre járok, ugorjak be. (Vagy jelentkezzek be? Ezt a részt nem értettem teljesen, de a lényeg azért átjött. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése