Bögre-mese

Az orcámon széles vigyor

Mert megjött a Milli csupor

Hej!

Szóóóval az úgy volt hogy. 

Vasárnap elfuvaroztattam magam az Auchanba, alapélelmiszerek beszerzése végett, és úgy a zöldségek és a felvágottak közt belebukkantunk egy pudingkóstolásba. A puding finom volt, valamint fel lettünk világítva, hogy amennyiben vásárolunk 3 drb Terméket, kapunk egy bögrét. Mindketten bögremániások vagyunk, így szó nélkül bepakoltunk hármat az egyik, hármat a másik típusból, és vidáman dudorászva folytattuk a vásárlást.

Ám a pénztárakon túl a csalódás keserű pohara várt minket, nem a várt bögre. Elfogyott, mint megtudtuk. Ott álltunk a hat pudinggal, és kicsiny vigasz volt, hogy de úgy egyébként tök finomak. El is határoztam, hogy márpedig én ezt nem hagyom annyiban. (Lásd még: "rengeteg a szabadidőm") Írtam levelet a Millinek, hogy ez történt, megvan a blokk, felmarkolhatnék-e két bögrét valahol.

Érkezett a válasz két órával később, hogy no igen, nem könnyű ilyen akcióknál előre kiszámolni, hogy hány bögrére lesz szükség, ezért kérik szíves elnézésemet (abból van elég, megkapták), valamint ha lennék oly jó, hogy címemet, valamint telefonszámomat elsusogom, ők lennének a legboldogabbak, ha küldhetnének nekem bögréket.

Elsusogtam. Felhívott a kapcsolattartó hölgy (Zsuzsanna), hogy mikor lenne nekem alkalmas. Azt is megmondtam. És úgy tíz perccel ezelőtt csöngetett valaki, aki azt mondta, ő a Futár. Aláírásom ellenében a kezembe nyomott egy csomagot, majd eltűnt.

Itt még a csomagolással se vicceltek. Három négyzetméternyi pukkasztós csomagolóanyag védelmében pihent a két bebábozódott bögre. 

Öt percnyi óvatos nyirbálás után sikerült szabaddá tennem az egyiket. Utána rögvest írtam is egy hálás emilt Zsuzsannának. Ugyan nem vagyok vészesen bögremániás, mégis örömmel tölt el, ha ilyen szépet látok, ami ráadásul cégjelzéses is.

Ja, persze, a Milli a személyemben egy hűséges fogyasztót nyert, aki ráadásul a hírüket is szétharsogja, amerre jár. Ez csak természetes.