2010. május 2., vasárnap

Megint a svédeknél vásáltunk

Na de evezzünk langyabb vizekre: a svéd bútorcég.

Végre meghozták az átok munkalapot (29-én), ami nem ám 280 centis, hanem 285, így hát örülünk. (Az Elp neki is látott a fúrásnak-farigcsálásnak; kicsit csúnyán nézett rám, mikor feljöttem blogot írni, de szerintem csak a tisztesség kedvéért; dudorászott meg minden.) Pár hét és már lesz működőképes konyhánk. Ha a munkalap a helyére kerül, ki kell még nyesni egy darabot az egyik szekrény hátulsó lapjából, hogy be lehessen kötni a mosogatógépet, meg kell egy villanyszerelő, aki beköti a sütőt és a sütőlapot (amikhez szintén nyesni kell a munkalapból), meg hogy felszereljen egy miniatűr bojlert a konyhai csaphoz - ez nekem teljesen új, de itt nem a főbojler szolgáltatja a melegvizet a konyhába. (Az Elp csak úgy mellékesen jegyezte ezt meg, úgyhogy lehet, hogy nem nálunk voltak barmok a felújításnál, hanem ez így van és kész, valami általam beláthatatlan oknál fogva.) [Update: ez bizony másnál is így van.]

Azonban az IKEÁnak vannak jó oldalai is. Egyrészt, jól néz ki alkonyi napsütésben.
Másrészt van odabent egy automata, amiből csavarokat, alátéteket, polctámaszokat és egyéb könnyen elkallódó cuccokat lehet venni potom 1 euróért, és még egy italt is kap az ember a büfében. Ez tényleg tetszett, egyrészt mert praktikus, másrészt meg mert tartós leki sérülést okozott az a honfitársam, aki a budaörsi IKEÁban kilopta egy konyhai fogantyú műanyag csomagolásából mind a négy csavart, és mivel két ilyen fogantyút markoltam fel egyszerre, ez csak otthon tűnt fel.
Mondjuk hallottam vidám történetet is ezzel kapcsolatosan - egy kollégával pont ugyanez történt meg, visszament napokkal később, elpanaszolta az egyik ott dolgozónak, az meg a kezébe nyomott néhány csavart ingyen és bérmentve.
Az automata az ügyfélszolgálaton található, ahova azért kerültünk, mert az IKEA zseniális tervezőprogramja... Na mindegy, ezt most ne feszegessük, elvégre épp dicsérni akarom őket. A lényeg, hogy a plusz szekrényt, miegyebet visszavették egy szó nélkül, gyakorlatilag várakozási idő nem is volt. Ahogy ott ácsorogtunk és vártuk az alkalmazottat, aki adná az "ajcsikarit" (levásárolható összeget tartalmazó ajándékkártya), elmeséltem a fenti szívmelengető történetet az Elpnek, hogy lám, vannak rendes ikeások is. Bólogatott, hogy hogyne, aztán átvette a kártyát meg egy marék álfiók-felerősítő csavart és műanyag lapkát... A szó bennakad tipikus esete. Vigyorogtam erősen.

Begyűjtöttük a szükséges cuccokat, tényleg csak a leglényegesebbeket (...ööö... na mindegy, ugorjunk), aztán sorban állás közben iszonyodva néztem a stücklistán szereplő tömegeket: az árukiadós cuccok nélkül 120 kiló volt a kosárkánkban. A kasszánál kaptunk sorszámot, eltipegtünk az ügyfélszolgálat-árukiadó területre, és... (most következik a végső bizonyíték arra, hogy jó hely ez) lejátszottunk egy meccset 10 gólig. Kókuszgolyó-küllemű golyókkal. Aztán az Elp félrevonult a sebeit nyalogatni, én viszont felfigyeltem egy hozzánk hasonló párra (szintén az árukiadóra vártak, az egyik tag csocsózni akart, a másik nem), és lejátszottam még egyet. Ekkorra pont meg is érkezett a cuccunk, felpakoltuk, kivittük a kocsihoz, és engem elfogott a kétely, hogy befér-e ez a sok minden ebbe az icipici autóba, de az Elpet bezzeg nem. Be is szuszakoltunk mindent, irány haza.

Nemtom, mennyire látszik a képen, de a cucc fele már a kocsiban van.

Már kialakult a rutin: az Elp megáll a kapu előtt, vészvillogó be, mire az elkezd kattogni, én már nyitom a csomagtartót és elkezdjük behurcolni a dobozokat benti ajtó elé. (No igen - nem egy kolbászkerítés, de azért kellemes: itt meg lehet azt csinálni, hogy valami értéket magára hagysz két percre. Nem úgy, mint Budapesten, ahol, mint azt egy bölcs professzorom mondta volt, ha az ember leejti az esernyőjét, az nem is koppan.) Az Elp kinyitja és lecövekeli a benti kaput, és indul a harmadikra cipelés. Sajnos balga ifjúkoromban tanultam logisztikát és munkaszervezést, akkor még nem sejtve, milyen következményekkel járhat ez: kisebb termetem és gyakorlatilag elhanyagolható izomzatom, ill. tüdőkapacitásom ellenére sikerült derekasan kivennem a részem a hurcolkodásból (delegálásóráról bezzeg hiányoztam). A csocsóbütykök ismét megmentettek a sérülésektől, de legközelebbre már tényleg rendelek egy oxigénpalackot, mert az Elp nem hajlandó semmit csinálni azzal a gonosz emberrel, akik ellopja a levegőt az emeletről, miközben én cipekedek.

Ami azt illeti, többet kéne panaszkodnom és nyűgösködnöm. Régebben harminc perc ikeázás után elkezdtem hisztizni, hogy én ki akarok menni, itt rengeteg ember van, nincs levegő, mindenki csak útban van és egyébként se fér már semmi a lakásba, satöbbi, satöbbi. Itt meg?
Elp: "Hmmm, hol vannak a borrekeszek?"
Vissai
: (kétszer körbeszalad a fenti konyharészlegen) "Biztos lent a piactéren. Kapok hot-dogot, ha én veszem előbb észre?"
Elp: "Oké."
Vissai
: (örül)
Ő vette észre előbb. Pedig itt van rá uborka meg sült hagyma is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése