Mindenféle

Végzettségem szerint műszaki menedzser vagyok, és igen ritkán van alkalmam ilyen irányú tehetségemet kamatoztatni.  Ám tegnap a villanyszerelő bekötötte végre a főzőlapot, és pár órával később, ahogy felbontottam volna az aznapra esedékes 5 perces-dobozos kaját, megjelent egy villanykörte a fejem felett: dejsz' tudunk főzni! Akkor minek eszem én ezt? Oké, én speciel azért, mert szeretem, de ettől függetlenül jó lenne végre alapanyagokból előállítani valami ételt. A gondolat pedig tett követte. 

A műszaki menedzser kitalálja, hogy mi legyen a vacsora a következő két napon, szerez nagy teherbírású szállítóegyedet (ez lenne az Elp), összeírja a bevásárlólistát (Excelben, aztán átírja papírra, hogy ne nézzék őrültnek), amit természetesen gondosan otthon felejt (de ez nem baj, mert a műszaki menedzser amúgy is fejből tudja), és elmegy felügyelni a beszerzési műveleteket.

A második fázis a nyersanyag előkészítése és a főzés. Normális esetben az előkészítésbe is be szoktam fogni az Elpet, de tegnap homokszem került a gépezetbe: telefonon keresték, és ez olyan, mint más háztartásban a focivébé - majd beszélünk, ha véget ér.

A spárgahámozástól tehát megmenekült, de szerencsére azt már régóta tudja, hogy én és a sercegő olaj egy bekövetkezésre váró katasztrófa vagyunk, ezért önként és dalolva magára vállalta a  rántott sertésszelet elkészítését. És mivel a spárga és a krumpli békésen rotyogott, a műszaki menedzser kijelentette, hogy 12 perc múlva visszatér, addig az Elpé a terep, majd elment a számítógépén pittyegni. Természetesen visszatért 12 perc elteltével, de az Elp megnyugtatta, hogy minden a tervek szerint halad, így visszatérhetett a számítógépéhez. (Fontos, hogy a dolgozó minél hamarabb kipróbálhassa magát egy felelősségteljes feladattal, ugyanakkor tudja, hogy baj esetén a főnökség is ugrásra kész.)

Említettem, hogy vettünk tányérokat? :)

Mára Maggi Fix-féle spagócát tervezek, az viszont a főnökség monopóliuma, az Elpet legfeljebb hagymaaprításra fogom be, főleg hogy meglepetést is készítettem. Egy kedves barátom hetek óta ecseteli, hogy milyen finom kókuszgolyót eszik reggelire, ebédre és vacsorára, valamint a köztes időkben, és bár nem vagyok egy kókuszgolyó-fetisiszta, mikor kiderült, hogy az Elp ilyet még soha nem fogyasztott, előkaptam egy recept.

Mai is tanultam újat: a porcukrot minden esetben át kell szitálni. Nem szabad csak úgy beborítani a keverőedénybe, abban a hitben, hogy tényleg porszerű. Nem az.

Másrészt, minden bizonnyal van egy helyes kéztartás a golyók formázásakor. Ezt két egymást követő golyónál még soha nem sikerült megtalálnom, tehát ha ragaszkodunk a pontossághoz, a mai desszert kókusz-lekerekítettsarkúparalelepipedon lesz. 

Kókuszgolyó-seregem álcaháló alatt várja az éj leszálltát