Oké, minden elcsomagolva, a lakás másnaptól már a bérlőké, úgyhogy elmegyünk szépen szállodába. Valami kis egyszerűbe, hiszen úgyis csak egy éjszakáról van szó. Irány tehát a Kempinski. (A Négy Évszakban már nem volt szabad szoba.) A hotel, ahol a concierge frakkot visel. A hotel, ahol ingyen wifit ígértek. A hotel, ahol nem mondtak igazat.
Odamentünk, bejelentkeztünk, lecuccoltunk (ah, imádom nyilvános helyen használni ezt a szót), majd elmentünk legeslegeslegutolsó búcsúbulinkra. (Hogy melyikünknek hányadik, arra már nem emlékeztünk.) Ahonnét hamar szerettünk (kellett) volna lelépni, hogy másnap még fel tudjuk rendesen sikálni a lakot, hogy a bérlőket ne a költözés maradványai, valamint a hűtőben évek óta aszalódó meggylekvár fogadja. Valamilyen oknál fogva feliratkoztam egy vadiúj kozmetikai kezelésre is, ami (természetesen) csodát tesz, valamint ingyenes a kipróbálása, és egész véletlenül pont volt szabad időpontjuk aznap (kedd) fél tízre. A hülyének is megéri. Szóval időben haza kellett érni, hogy másnap reggel frissen és kipihenten kezdjük a napot.
Hazaértem éjfél előtt, elő Szása, wifi beizzít - az egyetlen hálózat egy bizonyos Drakulanet. Azt kitaláltam segítség nélkül, hogy ez aligha a hotel sajátja, de így is nehezemre esett elhinni, hogy egy sokcsillagos (négy vagy öt), önmagát "Luxury Hotel" melléknéven emlegető szálloda ne tudja feljuttatni a Jelet a hatodik emeletre, ill. ha netán mégis fel tudná, akkor este tízkor kikapcsolja, nehogy megzavarja azzal a sok Hertzzel vendégei álmát.
Mivel úrihölgy vagyok, nem telefonáltam a recepcióra (a csúnya szavak használatát elkerülendő), hanem nagy morgolódások közepette elmentem az íróasztalig, ahol volt egy hálókábel. Bedugasztoltam Szásába, és ekkor ért a következő döbb: a hotel öt különböző ajánlattal kedveskedett. Ezek közül az egyik: 5 megabites kapcsolat potom 11,990HUF/nap. Volt egy olyan is, hogy 256kbps 0 HUF, (de nem ennyi volt, sávszélességnek is alig volt nevezhető; információs szupersztráda helyett a pletykák ösvényén jártam), értelemszerűen azt választottam, és nagy morcosan neteztem egy cseppet.
Reggel szinte kihajított magából az ágy, hiszen a hotelben tartózkodás másik nagy fénypontja az én kis skót beütésű szívemnek a svédasztalos reggeli. Meg hát jelenésem is volt fél tízkor.
Maradjunk annyiban, hogy a reggelivel nem volt baj. (Ha nagyon hasogatni akarom a szőrszálakat, akkor ezen a ponton megjegyzem, hogy vazz, a moszkvai Metropolban hárfán játszott valami nő a reggelinél, és volt kaviár is, de nemes lelkű leszek és hagyom békibe' a szőrszálakat.) Szóval a Kempinskibe ne menjetek, van annál jobb is. :)
(A kiadó megjegyzése: engem most elnyomnak, Szása hibernálására kényszerítenek és egyébként is. Majd jövök.)
Odamentünk, bejelentkeztünk, lecuccoltunk (ah, imádom nyilvános helyen használni ezt a szót), majd elmentünk legeslegeslegutolsó búcsúbulinkra. (Hogy melyikünknek hányadik, arra már nem emlékeztünk.) Ahonnét hamar szerettünk (kellett) volna lelépni, hogy másnap még fel tudjuk rendesen sikálni a lakot, hogy a bérlőket ne a költözés maradványai, valamint a hűtőben évek óta aszalódó meggylekvár fogadja. Valamilyen oknál fogva feliratkoztam egy vadiúj kozmetikai kezelésre is, ami (természetesen) csodát tesz, valamint ingyenes a kipróbálása, és egész véletlenül pont volt szabad időpontjuk aznap (kedd) fél tízre. A hülyének is megéri. Szóval időben haza kellett érni, hogy másnap reggel frissen és kipihenten kezdjük a napot.
Hazaértem éjfél előtt, elő Szása, wifi beizzít - az egyetlen hálózat egy bizonyos Drakulanet. Azt kitaláltam segítség nélkül, hogy ez aligha a hotel sajátja, de így is nehezemre esett elhinni, hogy egy sokcsillagos (négy vagy öt), önmagát "Luxury Hotel" melléknéven emlegető szálloda ne tudja feljuttatni a Jelet a hatodik emeletre, ill. ha netán mégis fel tudná, akkor este tízkor kikapcsolja, nehogy megzavarja azzal a sok Hertzzel vendégei álmát.
Mivel úrihölgy vagyok, nem telefonáltam a recepcióra (a csúnya szavak használatát elkerülendő), hanem nagy morgolódások közepette elmentem az íróasztalig, ahol volt egy hálókábel. Bedugasztoltam Szásába, és ekkor ért a következő döbb: a hotel öt különböző ajánlattal kedveskedett. Ezek közül az egyik: 5 megabites kapcsolat potom 11,990HUF/nap. Volt egy olyan is, hogy 256kbps 0 HUF, (de nem ennyi volt, sávszélességnek is alig volt nevezhető; információs szupersztráda helyett a pletykák ösvényén jártam), értelemszerűen azt választottam, és nagy morcosan neteztem egy cseppet.
Reggel szinte kihajított magából az ágy, hiszen a hotelben tartózkodás másik nagy fénypontja az én kis skót beütésű szívemnek a svédasztalos reggeli. Meg hát jelenésem is volt fél tízkor.
Maradjunk annyiban, hogy a reggelivel nem volt baj. (Ha nagyon hasogatni akarom a szőrszálakat, akkor ezen a ponton megjegyzem, hogy vazz, a moszkvai Metropolban hárfán játszott valami nő a reggelinél, és volt kaviár is, de nemes lelkű leszek és hagyom békibe' a szőrszálakat.) Szóval a Kempinskibe ne menjetek, van annál jobb is. :)
(A kiadó megjegyzése: engem most elnyomnak, Szása hibernálására kényszerítenek és egyébként is. Majd jövök.)
izgatottan várom a folytatást :)
VálaszTörlés